Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának 8. nak. (Kabók Lajos: Rövid az idő már!) Nagyon nehéz ezekből az interpellációkból mást kivenni, mint hogy a képviselő úr engem egy gramofonnak akar tekinteni, amelyben én az ő lemezeit eljátszom. Már most nekem harmadszorra kellene ugyanazt elmondanom, amit a megelőző két interpellációra már elmondottam. Tessék ezeket a konkrétumokat nekem tudomásomra hozni. (Propper Sándor: Tessék egy generális rendelkezést kiadni!) Bocsánatot kérek, már kijelentettem, nem vagyok hajlandó generális rendelkezést kiadni. En a konkrétumokat vizsgálom és a konkrétumok alapján intézkedem... (Kabók Lajos: Másutt újra megtörténik!) Elnök: Csendet kérek. Scitovszky Béla belügyminiszter: ...mert nem adhatok ki minden órában generális rendelkezéseket. Itt vannak a törvények, a törvényeket mindenkinek ismernie kell, különösen az azokat végrehajtó hatóságoknak. Nekem az a kötelességem.. (Zaj a szélsőbáloldaltm, — Szeder Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő úrnak a házszabályok szerint módjában van felszólalni. Scitovszky Béla belügyminiszter: ...hogy a törvények végrehajtását ellenőrizzem, nem pedig az, hogy felhívjam őket kötelességük teljesítésére. Ez is meg szokott történni hébehóba, de nem tehetem meg minden nap. Nekem a tekintélyem tiltja azt, hogy örökösen csak rendeleteket adjak ki; de rendeletem végrehajtására képviselőtársaim nem adnak nekem módot és lehetőséget avval, 'hogy konkrét panaszokat adnak elő az illető hatóságnál. Ha már ott nem akarnak konkrét panaszokat előadni, legalább nekem méltóztassanak ezeket a konkrétumokat megadni. A jelvénykérdést is panasz tárgyává .méltóztattak tenni. (Kohók Lajos közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr. Scitovszky Béla belügyminiszter: Nincsen semmiféle tilalmi rendelkezés a szociáldemokrata párt jelvényeivel szemben, tehát bárhol használhatók azok a jelvények. Mármost ha ezzel szemben panaszai vannak a képviselő úrnak, ne méltóztassék nekem azt mondani, hogy ebben a járásban vagy ebben a csendőrkerületben vannak ezek, (hanem tessék megmondani, kivel történt valamilyen attroeitás, tessék ezt tudomásomra hozni és akkor abban az ügyben intézkedni fogok. (Szeder Ferenc: Kérem!) En azt hiszem, tisztán, magyarul beszéltem. Ilyen általános vádakkal és úgynevezett konkrétumokkal szemben, amelyeket elméltóztattak itt nekem mondani, nem tehetek intézkedéseket, mert nem alkalmasak arra. Ha méltóztatnak nekem tényleges konkrétumokat adni, amint már méltóztattak egypárat adni, akkor tudok intézkedni. Kijelenthetem, volt egy-kettőben igazság, de túlnyomó nagyrészlben nem voltak bizonyíthatók. (Reisinger Ferenc: Mert letagadták!) A konkrétum, a tény az, amely bizonyítható, mert csak ezt tehetjük hatósági eljárás tárgyává. Azok az állítások, amelyek nem bizonyíthatók, nem alkalmasak arra, hogy közigazgatási és büntető eljárás alapjául szolgáljanak. Ezt az urak igen jól méltóztatnak tudni és éppen azért, mivel ezt tudják, nemigen szoktak nekem konkrétumokat mondani, hanem más célzataik elérésére találják alkalmasnak azt a módot, amelyet itt interpellációikban alkalmazni szoktak. (Zaj. — Elnök csenget) Nem egy esetben történt, hogy kénytelenek voltunk a visszaélő hatósági közegeket, akár rendőrt, akár csendőrt megfelelően meg is büntetni. Akkor van módomban ezekkel szemben eljárni, ha tényleg nem tartották be a törvényeket. (Zaj. — Eh KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, h ülése 1931 július 29-én, szerdán. 153 nök csenget.) Nem konkretizált, nem bizonyított dolgokkal szemben azonban nincs módomban megfelelően eljárni. Ezeket kívántam az interpellációra válaszul megadni. Kérem, méltóztassék a választ tudomásul venni. Elnök : Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Szeder Ferenc: Mélyen t. Képviselőház! Mindjárt gondoskodtam, hogy a dolgok egyik része odajusson a .miniszter elé és már olvashatja is a miniszter úr azt a jegyzőkönyvet és orvosi látleletmásolatot, amelyről itt már megemlékeztem, nevekkel, pontos dátummal, tanukkal felszerelten. Előre is kijelentettem és most is azt mondom, hogy nem a csendőrséget mint intézményt, hanem ezeket az eseteket, amelyek állandóan és rendszeresen előfordulnak, támadom éspedig joggal, mert végre-valahára ezen a téren is rendnek kellene lennie. A beMgyminiszter úr természetesen mint a közigazgatás legfőbb őre az én adataimat nem fogadja el valóknak, hanem minden egyes esetben feláll és a mi panaszaink cáfolataként hozza az ellenkező adatokat. Néha ráfizet. Amikor a jászárokszállási csendőrség ügyét itt szóvátették, — itt van előttem az országgyűlési napló — akkor bizony a belügyminiszter úr, igaz, sokkal vehemensebben, védelmére kelt azoknak az érdekelt csendőröknek és kétségbevonta azoknak az állításoknak igazságát, amelyeket az én képviselőtársaim és elvtársaim idehoztak. Tudom, hogy rendkívül súlyos helyzetben vagyunk, amikor ezeket a sérelmeket idehozzuk, mert a csendőrség — ezt már azután gyakorlatból tudom — nem tanuk előtt szokta ezeket a jeleneteket inszcenálni. Sőt már konkrét esetekben — ismétlem gyakorlatból — láttam és tudom, hogy megtörtént eseményeket gavallériával le akarnak tagadni. Itt van a jászárokszállási eset, amelyben imost bírói ítélet van, amely kétségtelenül igazolja, — mert marasztaló az ítélet a csendőrségre nézve — hogy mégis csak igazunk volt, amikor idehoztuk. (Zaj.) annak a szerencsétlen asszonynak ügyét, akit a csendőrség megbotozott és tönkrevert Ismétlem, nem a csendőrségi intézményt támadom, hanem egyes tényeit hozom ide. (Esztergályos János: És nem messzebbmenő politikai céllal!) Nem, eszemben sincs nekem ilyesmi. De én azért szeretném, belügyminiszter úr, ha végre radikális intézkedések történnének, mert éltem Európa más országában is és tudom, ihogy nem szokott mindenütt ilyen esemény előfordulni, hogy nekem minduntalan és ismételten — mert az esetek egész tömege fut be. érkezik hozzám — végig kelljen járnom azt a kálváriát, amelyet végig kell járnom, ha igazságot akarok szolgáltatni annak az érdekelt, megbántott vagy molesztált munkásnak. Elvégre^ a belügyminiszter úr, ismétlem, a közigazgatás legfőbb őre, gondoskodnia kell róla, akármilyen fájdalmas is, hogy a portáján rend legyen. Gondoskodni kell arról, hogy a munkásokat, az egyszerű embereket ne bolsevistázzák és kommunistázzák le. Mi azoknak az eseményeknek, amelyek lezajlottak ebben az országban, nem a mi hibánkból, levontuk 100%-os tanulságát. Tessék levonni az uraknak is végrevalahára és ne akarják az emberek cselekményein, elégedetlenségén vagy nyomorúságán keresztül a bolsevizmus szellemét felidézni. Helytelen, oktalan ostobaság az, amikor mindjárt a bolsevizmus bélyegét akarják rásütni az emberre és ilyenként akarnak elbánni vele. Miután én ezeket a jelenségeket látom és miután ezek a jelenségek nem elszigeteltek, ha24