Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

142 Az országgyűlés képviselőházának szakértő, akit a vármegye kiküldött, hogy megvizsgálja^ a pótharaszti-i földbérlők gazdasági helyzetét. Ez a gazdasági szakértő, ez a magyar királyi gazdasági felügyelő, hivatalosan 1930 december 22-én Nagykőrös város polgármesteréhez a következő beadványt intézte (olvassa): «Nagyságos Polgármester Urnák, Nagykőrös. A pótharaszti-pusztai haszonbérlők haszonbérmérséklés iránti kérelme tárgyában alispán úrnak 69.472/1930. számú rendelete értelmében a helyszíni vizsgálatokat tanyáról-tanyára járva, megtartottam, amelyre vonatkozó véleményemet az alábbiakban foglalom

1 össze. A haszonbérletek a mai nehéz viszonyokhoz és rossz gabonaárakhoz mérten nagyon drágák, a haszonbérleteken a bérlők nagyobb része máris önhibáján kívül tönkrement, el | van adósodva és már nemcsak a haszonbér- j összegekkel van hátralékban, de gyakoriak a ! foglalások is az adóhátralékok miatt. Nagy részük zöldhitelt vett fel termelésére, melyet az eladható termés nem fedezett és ami még j legszomorúbb jelenség, hogy nagy részüknek j már alig van állatállománya, mellyel a további termelést és haszonbérlet fenntartását biztosíthassa. Véleményem szerint a haszonbérmérséklésekre nagyon is »szükség van, mégpedig olyan s haszonbérmérséklésekre, amelyek a mai gazda- ! sági helyzetnek megfelelnek, és a haszon- j bérmérséklésnek azzal kell kezdődnie, hogy ! minden bérletből le kell írni a hasznavehe- ; tétlen terület és az ezekre eső átlagos haszon- | bért. Midőn ez megvan, lehet csak csök- j kenteni a bérösszegeket, mely csökkentésnek j minden haszonbérre egyaránt ki kell ter- i jedni, figyelembevéve az egyes haszonbérletek j talajviszonyait és terméshozamát, mert e nél- ( kül miden bérlő kivétel nélkül tönkremegy. ! A bérlők tönkremenetele pedig nézetem sze- í rint nemcsak Nagykőrös megyei város, mint j földtulajdonos, szempontjából hátrányos, ha- ] nem nemzetgazdaságilag is árt, melyet a ; városnak anyagi áldozatok árán is meg kell j akadályozni. Véleményem szerint a város ! anyagi áldozata minden körülmények között j elkerülhetetlen, mert ha a haszonbérenged- ; ményt saját jószántából nem adja, a bérlők : tönkremenetele révén a bérösszegek behajt- j hatatlanná válnak, és ez esetben a város nem- i csak az anyagi, hanem az erkölcsi ódiumot is i viseli. •'. ,:j Az idecsatolt eljárásomban felvett jegyző- j könyvekből kitűnőleg a hérlők tekintélyes ; részének állatállománya nagyon kevés, az j állatok nagy része silány, kevés értékű, a holt j leltári felszerelések általában szintén gyen- j gék, mivégből a bérlők^ tekintélyes részének j ez alapon való haszonbérbiztosítása nem sok reményt nyújt. A folyó évi termés már alig egy-két bérlő kivételével értékesítve van — ez a múlt év végén volt — és ennek dacára a bérlők nagy része nemcsak a folyó évi bérekkel van hátralékban, de egy részük még a múlt évi bérrel is hátralékos. Figyelembe vettem a folyó évi őszi vetéseket is, ezek kevés kivétellel késeiek és nagy részük gyenge. Mivégből ezidőszerint : a jövő évi termés nem nagy reményekkel kecsegteti a bérlőket, nem is szólva arról, hogy több 'bérleten az őszi vetés vetőmagvak hiányában nagyon kevés. Ezt indokolj a az a körülmény, hogy a bérlők nagy része már előre termésére kölcsönt ' vett, • termése nem érte el a remélt mennyiséget, és hogy kölesönétől, illetve tartozásától meneküljön és szabaduljon, minden 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. lehető termését eladta, és így a hiányt a vetőmagvakban igyekszik megtakarítani. Fentiek figyelembevételével a város által engedélyezett bérengedményeket a jelenlegi viszonyokhoz és a bérlők helyzetéhez mérten elégségesnek nem tartom, annyival is inkább, mert minden^ bérlet területében lényeges területű a terméketlen terület és több bérlő területében erdők és érdesített területek is vannak, melyeket a bérlő nem hasznosíthat s az erdőt és erdősített területeket még legeltetésre sem használhatja. Ezen területek volnának elsősorban albérletekből leírandók és ezen területekre eső átlagos holdankénti haszonbérrel volna a bérösszeg minden érdekelt bérletnél csökkentendő. A leírandó területek nagyságát a 2. alatt csatolt kimutatás tünteti fel. Figyelemmel most már az egyes területek talajminőségére, megállapításom szerint a talaj és termési eredmények tekintetbevételével a bérletek három csoportba volnának sorozandók. Az első csoport a jobb, a második a közepes és végül a gyenge talajúak. Meg kell említenem, hogy a bérlők folyó évi termése, miként az a város kiküldöttjei által is megállapíttatott, nagyon gyenge volt. A bérletek főterménye a rozs, mely nemcsak hogy gyenge termést adott, de ennek ára szinte katasztrofálisan sújtja a r bérlőket, a tavaszi termények, kapás és kalászosok egyáltalán nem sikerültek, minek következtében a t bérletek terméshozadéka legtöbb esetben a bérösszegnek felét sem fedezi. Hol van még az adó, a biztosítás, a vetőmag és a bérlők családjának és esetleg cselédjeinek élelmezésére szükséges gabonamennyiség». Nem folytatom tovább a gazdasági felügyelő jelentését. Ebből a jelentésből azonban szomorú képe rajzolódik elénk a földbérlők tragikus helyzetének, amikor maga a vármegye szakértője, gazdasági felügyelője megállapítja azt, Ibogy itt milyen körülmények játszódnak közre és hogy ezek a gazdák önhibájukon kívül lehetetlen helyzetbe jutottak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem önhibájukon kívül: ők maguk ajánlották a bérösszeget! Egyr másra licitáltak a legszegényebbek!) Az igen t. belügyminiszter úr kegyes ' volt megtalálni azt a méltányosságot, amely a rendeletek kiadásánál vezette, ;ne méltóztassék azonban a horizontra oda vetíteni azt a fenyegető lehetőséget, hogy most már kíméletlenül fognak eljárni azokkal a gazdákkal szemben, akik most nem tudják megfizetni a bérösszeget. Megállapítom azt is, lehetséges, hogy a főispáni jelentésben az foglaltatik, hogy nem ül zárgondnok azon a területen, ellenben nálam voltak ottani gazdák, akik maguk állapították meg, hogy le vannak foglalva bérelt földjeik. Ezt a tényt hoztam a Ház elé. ök a közvetlen szenvedői ennek a helyzetnek s amit ők mondtak, azt hoztam a Ház elé. Nekik hitelt kellett adnom, mert ők nem kívántak félrevezetni, hanem azt kívánták, hogy orvoslatot szerezzek nekik és kérjek számukra, segítséget nehéz és válságos helyzetükben. A miniszter úr válaszát egyébként tudomásul veszem. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Egészen röviden kívánok csak reflektálni a képviselő úr szavaira, amennyiben az igen t. képviselő úr nem követte ezt az utat, amelyet én követtem. Ajánlottam, hogy az éremnek két oldala lévén, mind a két oldalra tekintettel kell