Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

138 Az országgyűlés képviselőházána Ami most már a t, képviselő úrnak a bolettára vonatkozó megjegyzéseit illeti, talán nem kívánja az igen t. Ház és a képviselő úr sem, hogy ezzel a kérdéssel felújítsam azt . a vitát, amely ebben a kérdésben annakidején, amikor a törvényhozás ezzel foglalkozott, eléig bőségesen elhangzott, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a kormány akkor utasíttatott, hogy az év végén intézkedjék a tekintetben, hogy mi legyen a boletta ára A kormány ezt az intézkedést a törvényhozás intencióinak megfelelően megtette, (Ügy van! Ugy van!) mert amikor az a törvény hozatott, hogy a búzának tőzsdei ára cirka 18— 19 pengő között mozgott és ehhez adatott még hozzá segítségül az a 3 pengős boletta, ami együttvéve 20—21 pengős árnak felelt meg; azt hiszem tehát, hogy csak a törvényhozás akaratának és intenciójának megfelelően járt el a kormány, ha most, a tavalyihoz képest sokkal nehezebb gazdasági viszonyok között, a 6 pengős boletta val ugyanarra az összegre egészítette ki a búzának összárát, mint ahogy azt a törvényhozás bölcsesége a múlt esztendőben elhatározta. Tulajdonképpen tehát a gabonaár emelkedéséről a bolettával kapcsolatban ebben a vonatkozásban nem beszélhetünk és ennek folytán azok a gazdák, akik nem teljes mértékben tudják szükségleteiket saját termésű búzájukból kielégíteni, tulajdonképpen ugyanabban a helyzetben vannak, amelyben voltak tavaly s a törvénynek az a rendelkezése, hogy gazdasági szükségletben egymás között vásárolt búzánál a boletta megváltása nem kötelező, ma is változatlanul fennáll. Természetesen ebben a rendelkezésben nem lehet elemi csapásokról előre gondoskodni, amire szintén méltóztatott utalni. Errevonatkozólag azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ahol olyan katasztrofális elemi csapások voltak akár a kártékony rovarok pusztítása folytán, akár pedig a jégverés folytán, hogy a termés megsemmisült és vetőmagról, vagy esetleg még az illetők táplálkozására szükséges gabonáról is gondoskodni kell, ott a kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel, a károkat összeírja és azt hiszem, hogy megnyugtató intézkedéseket fog tenni. Ami most már a vámmalmok ügyét illeti, a kormány abból indult ki, hogy a gazdákon akar segíteni a gabonaárak emelésével és nem a vámmalmokon, hanem a vámmalmokat abban az állapotban és kereseti viszonyok között akarja hagyni, amelyekben eddig voltak. Tavaly felfüggesztettem a 3 pengő befizetését, amit az igen t. képviselő úr törvénytelennek •mondott, holott engem az 1927 : V. te. 36. Vának utolsó mondata felhatalmaz arra, hogy a viszonyokkal indokolt esetekben ezek alól a forgalmi adók alól rendelettel adómentességet vagy adókedvezményt állapíthassak meg, amint hogy számtalan esetben éltem is már ezzel a feldratalmazással. Ez a törvényszakasz tehát az, amelynek alapján jogosítva voltam intézkedni és egy megállapított forgalmi adót, mert a viszonyok változásával a vámőrlő malmok megélhetése veszélyeztetve volt, ezzel az intézkedésemmel elengedhettem. A vámőrlő malmok kereseti viszonyai, tekintve, hogy a búza ára megint csökkent, és egyéb körülmények is indokolttá teszik esetleg azt, hogy az idén 3 pengő erejéig újabb felmentést adjunk és e 3 pengő erejéig való felmentést kilátásba is helyezem. Nyomatékosan 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. le akarom azonban itt szögezni, hogy a kormány nem fogja magát hagyni holmi sztrájkokkal és akciókkal, amelyeket egyes vidékeken az egyes vámmalmok elkezdenek befolyásoltatni abban a tekintetben, hogy a rendelkezéseket elsősorban országos szempontból és nem egyes vámőrlő malmok tetszése szerint csinálja (Ügy van! jobbfelôî.) és amennyiben ezek a vámőrlő malmok ilyen sztrájkokat csinálnak, akkor azon törvényes felhatalmazás ^lapján, amelynél fogva a kormány jogosítva van ilyen sztrájkok ellen, vagy olyan mozgalmak ellen, amelyek az elsőrendű közélelmezési cikkekkel való ellátást veszélyeztetik, hatósági intézkedéseket tenni, e vámőrlő malmokkal szemben is meg fogjuk fontolni, hogy a legszigorúbb eljárást alkalmazzuk. (Helyeslés a közéven.) Itt bátor vagyok hangsúlyozni azt is, hogy a vámőrlő malmokkal szemben igenis, kénytelenek voltunk szigorítani azokat a rendelkezéseket, amelyek tavaly fennállottak, mert a vámőrlő malmok eljárása — természetesen tisztelet a kivételeknek — bő alkalmat nyújtott arra, hogy a törvény kijátszásával kereskedelmi őrlést vámőrlésnek minősítsenek. Ez azt jelentette, hogy a mi tavalyi akciónk erős hiánnyal zárult, mert nem kaptuk meg azokat az adókat, amelyeket be kellett volna fizetni. Meg vagyok győződve róla, hogy a t. képviselő úrnak távolról sem volt intenciója, hogy az ilyen eljárást pártolja, csupán azért utalok erre, hogy miért kellett ezt a szigorú könyvelést elrendelni. Ez a könyvelés érdeke a vámőrlőnek és érdeke az államnak is, amely azt ellenőrizni kívánja. Egyébként semmiféle komplikált könyvelést nem írtunk elő, azt keresztül lehet vinni. Én ismerem, í: képviselő úr, a vámőrlést, nekem is van malmom, (Br. Inkey Pál: Nekem is!), és tudom, hogy az minden nehézség nélkül keresztülvihető. Nem is az a jbaj, hogy ott könyvelni kell, hanem az a baj, hogy a vámőrlést ellenőrző közegeim betekinthetnek a könyvekbe és a visszaéléseket ilyenmódon megakadályozhatják. Amint bátor voltam előrebocsátani, hogy a vámőrlő malmok megélhetésének megakadályozása abszolúte nem volt intenciónk, úgy bátor vagyok határozottan kijelenteni azt is, hogy a törvény egész szigorával fogunk eljárni azokkal szemben, akik fel akarják használni ezt a gazdaközönség érdekében indított akciót arra, hogy saját pecsenyéjüket az államnak és polgártársaiknak kárára süssék meg. (Helyeslés jobbfdől és a középen.) Ami azt a kérdést illeti, amely az utolsó pontban van, hogy a fogyasztóközönségnek arra a részére is, amely egyéb okokból, saját hibáján kívül jutott bajba, nemcsak a városi lakosság részére, hanem a vidéki lakosság részére is nyujtassék az a bizonyos olcsó ellátás, kijelenthetem, hogy abszolúte nem disztingváltunk eddig sem és nem fogunk a jövőben sem disztingválni, mert egyformán gondoskodásunk tárgya úgy a városban, mint a vidéken bajba, Ínségbe jutott lakosság gondozása. Kérem e válaszomnak szíves tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalom.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván válaszolni? Br. Inkey Pál: Szabad hozzászólnom? Elnök: Tessék! Br. Inkey Pál: T. Ház! Elsősorban legyen szabad talán még arra kérnem a pénzügy-