Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának ténelem számára mindaz az esemény, ami ezen a választáson lezajlott. Nyilt választás? Ismerjük a konzekven­ciáját, következményeit. Nyilt választás? Meg­mondotta a belügyminiszter úr, amikor hatalmi kérdésnek tekintette a választói jogot és mi levontuk a konzekvenciáját lannak a kijelen­tésnek és tudjuk, hogy igenis az a céljuk, hogy a parlamentet saját tetszésük és elgondolásuk szerint állítsák Össze, azt hozzák be éhbe a par­lamentbe nyilt választás révén ezen a «válasz­táson», — idézőjel között mondom — akit akar­nak. (Fáy István: Akit ia néü akar! — Zajos ellenmondás ok a szélsőbaloldalon. — Eszter­gályos János: A csendőr és a szolgabíró!) Elnök: Csendet kérek! Szeder Ferenc: Mégis vállaltam pártom je­löltségét Békéscsabán, — mert Békéscsabáról lesz szó ebben az interpellációmban — (Dinnyés Lajos: Ahol nem lesz szegény ember. Bud Já­nos mondotta.) ott, ahol 30 törvényhatósági bi­zottsági tag közül, félig titkos szavazással, 20 szociáldemokratát küldtek be a vármegyehá­zára, szűkebb választójog mellett, ott, ahol 60 képviselőtestületi tag közül 25-öt küldtek be a képviselőtestületbe, tehát a képviselőtestületi tagoknak 41%-át, tehát ahol minden feltétele megvan annak, hogy becsületes, tisztességes választás mellett még e mellett a választójogi rendszer mellett is az én politikai hitvallásom­nak megfelelő gondolkozású egyéneket küldje­nek ide a parlamentbe. Most azonban tisztában vagyok vele, hogy ha a nyilt választásnak felvonultatják az attri­bútumait, mint ahogy felvonultatták ezen a választáson, nincs az Atyaúristennek az a kép­viselőjelöltje, aki valahonnan a nép bizalmából kerüljön be ide, mert a közigazgatás, ha akarja, lehetetlenné teszi és ha akarja a közigazgatás és ha akarják innen fentről a nép felfogásával, meggyőződésével, teljesen ellentétes felfogású és meggyőződésű egyént választanak meg ab­ban a kerületben. Elmondom szépen sorjában. Megérkezem, a detektívek hada fog körül és ez lépten-nyo­mon ott van körülöttem a sarkamban. Ha le­ülök ebédelni, ott tart ki mellettem, ha szállo­dába megyek, körülveszi a szállodát, úgyhogy minden lépésemnél ott van. (Hajós Kálmán: Vigyáztak rá! — Propper Sándor: Csak legye­nek cinikusak, csak folytassák! — Hajós Kál­mán: Nem^ kell fenyegetni!) Mindaddig így tartott, amíg a választás lezajlása után a vo­natra nem ültem. De menjünk tovább. A belügyminiszter úr engedélyezte a plakátunk terjesztését. Amikor lemegyünk, ott nincs terjesztési engedélyünk. Csak természetes, hogy külön terjesztési enge­dély kell. (Hajós Kálmán: Az alispántól!) Nem az alispántól, a rendőrségtől. Országos terjesz­tési engedély után csak bemutatni r vagyunk kötelesek. Bemutatjuk és kimondják: «Nem engedem!» Hosszas kapacitálással, a törvényre való hivatkozással végre sikerült kicsikarni az ottani terjesztési engedélyt és akkor megindul a plakátok levakarása ; Tudják önök, kit fog­tunk meg, hogy plakátot vakar éjszaka? Új­helyi rendőrfelügyelőt jelentettük fel plakát­vakarásért. (Mozgás és zaj. — Propper Sándor: Nagyon viszkethetett neki!) Amikor a feljelen­tés megtörtént a rendőri közeg ellen, aki tör­vénytelenséget követett el, akkor kilakoltatják az egész párthelyiségünket, a párt tulajdon­képpeni otthonából, helyéből, a munkásotthon­ból. Nem tűrik egy pillanatra sem tovább. Meg­keresik az ürügyet, hogy emberek ellen eljárást 8. ülése 1931 július %9-én, szerdán, 127 indítsanak. Harminchét helyen tartottak ház­kutatást a választás alatt, összejárták a tanyá­kat es két embert elítéltek 20—20 pengős pénz­bírságokra, azután hogy rendőrök, detektívek, hada dolgozott heteken keresztül, amíg a 37 házkutatást foganatosíthatták. (Propper Sán­dor: Szóval ráfizettek!) Felkerestem a főispánt, amikor láttam, hogy borzalmas, lehetetlen hely­zetet teremtenek az emberek számára. A tör­vényre ütök és védelmet kérek. «Méltóságos Uram! Lehetetlen az, amit itt a választások alatt akarnak ösinálni!» — mondtam. A főispán ki­jelentette kereken: «Nagyon szívesen látjuk önt bárhol, ha bekerül az országgyűlésbe, de nem engedhetem meg, hogy Békéscsabáról kerül­jön be.» (Mozgás a szélsőbaloldalon,) A főispán úr jelenti ki ezt szórói-szóra. Még nem is volt annyira politikus, hogy négyszemközt mondta volna, hanem tanúk előtt jelentette ki, hogy «Nem engedhetem meg, hogy ön Békéscsabáról bekerüljön.» Mindössze azt ígérte meg, hogy a terror majd egy kicsit csihad velem szemben, hogy legalább az ajánlásokig el tudjak jutni. Bejelentjük a gyűléseket úgy, mint ahogy Bud miniszter úr, volt képviselőjelölt társasága bejelentette. Tudom produkálni a gyűlések soro­zatát, melyeket ők tartottak. Szerencsétlenségre mi mindig ugyanarra a helyre és ugyanarra az időre jelentettük be gyűléseinket, mint ahova és ameiy időre ők előzőleg bejelentették. (Derült­ség ) Mondom, mikor ők a gyűlések tömegeit tarthatták, számunkra lehetetlenné volt téve, hogy egyetlenegy gyűlést is tarthassunk bosszú időn keresztül. Végre alkudozásokba bocsátkoz­tunk és bejelentettünk egy gyűlést egy hétköz­napon délután 6 órakor a Piac-térre. A rendőr­ség nagy bölcsen engedélyezte ezt a gyűlést dél­előtt 11-től délután 1 óráig a Piac-téren 35—40 fokos hőségben, hogy az emberek ezrei, akik ott voltak majd ledobbantak abban a rettenetes hő­ségben a rendőrség jóvoltából. (Jánossy Gábor: A hőséget nem a kormány csinálta!) Bud miniszter úr, mint képviselőjelölt leér­kezik a kerületbe. Olyan nagy szeretettel fogad­ják« hogy ennek a szeretetnek megnyilatkozása után megtörténnek a letartóztatások. (Derültség a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon és a közé­pen.) Embereket vernek össze a rendőrségen, — megírtam ezeket nyiltan a Népszavában s meg­neveztem azokat a detektíveket, akik az embere­ket összeverték, de a detektíveknek a hajuk szála se görbült meg ezideig — elkísérik őket titkos utakon Szegedre, Szegeden természetesen rögtön szabadlábra helyezik őket, mert látják, hogy nem követtek el semminemű olyan bűncselekményt, amely okot szolgáltatna a letartóztatásra. Asszo­nyok és férfiak 100 kilométert gyalogolnak haza Békéscsabára. Közben közeledik a választás. Azokat akik megjelentek a programmbeszéden s megmertek szólalni, bevitték a rendőrségre, ott összepofozták (Zaj a jobboldalon.) és 24 óránként való jelentkezésre kötelezték őket a rendőrségen. Megirtam ezt is a Népszavában szószerint. A jel­vényüket, amilyet én is hurcolok, (Jánossy Gá­bor : Hurcolja ? Akkor teher, ha hurcolja.) el­szedték tőlük, mint olyat, amilyet tilos viselni. Folytatják a játékot tovább. Hozzáteszem, hogy mindezeket a rendőrség csinálja, az a rendőrség, amelynek kötelessége volna a törvényességre őr­ködni minden körülmények között és nem a párt­politika szolgálatába állítani magát. Elmennek a nyomdába. A nyomdából behívatják a nyomdá­szokat a rendőrségre. Ezt is megírtam a Nép­szavában. Tessék sajtópert indítani annak, aki azt mondja, hogy ez hazugság. Órákon keresztül molesztálják őket s azután elbocsátják a nyomdá­20*

Next

/
Thumbnails
Contents