Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 119 szendébe a tényeknek. Ez valóban azt jelenti, illetőleg: jelenti azt, hogy ha egy bank irányítása a köznek olyan kárt okoz, mint amilyenekre példák vannak, akkor a köznek joga és kötelessége beleavatkozni a dolgokba és ott rendet teremteni. Tessék elhinni, igen t. Képviselőház, mi már olyan régen túlvagyunk az 1918-as és 1919-es esztendőknek akkori kényszerű szocializálásain, hogy ma minket nem fog el valamilyen kitörő öröm annak láttára, hogy a dolgok és a gazdasági összefüggések kényszerű logikája folytán*itt is, amott is ilyen szocializálások elkerülhetetlenekké válnak, és az uraktól is csak azt kérjük, hogy a gazdasági tények és a gazdasági fejlődés ismeretének azzal a fölényes nyugalmával vegyék ezt tudomásul, mint ahogyan mi a magunk részéről minden anakronisztikus aggodalmaskodás, de viszont minden felesleges és gyermekes örvendezés nélkül is tudomásul vesszük ezeket a tényeket. Nem látunk analógiát az osztrák gazdasági viszonyok fejlődése és alakulása, és a mi viszonyaink fejlődése és alakulása között. Ott a gyors és erélyes operáció útját vágta a dolgok további rosszabbodásának, míg nálunk, ismétlem, az a beavatkozás, amely történt — s erről később még pár szóval bátor leszek szólni — olyan mélyreható bajokat és zavarokat idézett elő az egész gazdasági helyzetben és életben, hogy nincsen iparos, nincsen kereskedő, nincsen bankár, nincsen munkás, nincsen hivatalnok, aki az adott viszonyok között és a mai percben ne a legnagyobb bizonytalanságban, tájékozatlanságban, aggodalomban és kétségben ne nézne a jövő és a legközelebbi napok fejlődése elé. Nincsen analógia a magyar viszonyok alakulása és a német viszonyok alakulása között sem. Más az, ha egy országra, mint Németországra, — okokból, amelyeket én itt nem kívánnék részletezni, hiszen ez túlhaladná mai szerény felszólalásom kereteit — olyan terheket rónak, mint ahogyan ezt Németországgal szemben tették, megbosszulni az apák 'bűneit a gyermekeken és az unokákon azért, mert 1914-ben autokraták, az országok sorsát kizárólagos joggal, de a saját személyükre nézve, minden felelősség nélkül intéző hatalmasságok mindent meggondoltak és megfontoltak és most azután egy hatalmas, 60 milliós birodalom fizessen 1930-tól 1966-ig évi 1818 milliót, amely azonban felemelkedhetik évi 2438 miliióra, de ez még nem elég s 1966-tól kezdve fizessen 1988-ig további annuitás-összegeket, amelyek 1607 millióval kezdődnek, felmennek 1711-ig és végződnek 897 millióban. A német gazdasági és politikai élet tényezői mindannyian egyetértettek abban, hogy ezek a terhek virágzó gazdasági élet és fejlődő gazdaság mellett is csak a legsúlyosabb és a legvégsőbb megerőltetések és erőfeszítések árán lesznek elviselhetők és kifizethetők és abban is egyet kellett értenie a demokratikus Németország minden felelős tényezőjének, hogyha pedig a gazdasági viszonyok rosszabbodnak, ha a munkanélküliség betör Németországra is, nem utolsó sorban a túlhajtott, a helytelen irányba vitt, viszont hozzá kell tennem: nagyrészt a reparációs terhek súlya által is kikényszerített racionalizálás és Fehlrationalisierung révén, akkor pedig nincs az a német birodalom, amely ezeket a terheket és ezeket az összegeket vállalni, fizetni és viselni tudnáA délelőtt folyamán itt Rassay képviselő űr ebben az összefüggésben igen helyesen utalt arra, hogy nem lehet arra hivatkozni, hogy Németország kormánya ezeket a kérdéseket a parlament kikapcsolásával intézi és nem lehet ebből nekünk Magyarországon, legkevésbé a magyar kormánypolitikai tőkét kovácsolni. Németországban a viszonyok sajátságos alakulása, nem utolsó sorban pedig az az érzéketlenség, az a ridegség, amely a szomszéd francia financkapitalizmus részéről megnyilvánult, olyan ellenerőket váltott ki, amely ellenerők nem állván parlamentáris alapon, a parlamentáris kormányzást létalapjában támadták meg. Németországban ezekben a válságos időkben a parlament kikapcsolása^ a parlamentarizmus megmentésének a követelése volt; éppen ezért, mert domináló antiparlamentális erőket másként kikapcsolni és paralizálni nem lehetett. S éppen ezt a helyzetet látva vállalta a mi német testvérpártunk azt a mérhetetlen és heroikus áldozatot, amelyet jelentett számára az, hogy a német népre s a német dolgozókra hihetetlen és emberfeletti terheket jelentő Noth ver Ordnung megjelenését — amit megtehetett volna — felelőssége tudatában nem akadályozta meg. De ha itt most abbahagyjuk ezeket az analógiákat, amelyek, azt hiszem, minden objektive ítélő előtt bizonyítják azt, hogy teljesen más az osztrák és a német helyzet, és bizonyítják azt is, hogy a két ország pénzügyei és a megtett intézkedések között semmiféle belső logikai Összefüggés nincs, akkor felderítésre vár az a kérdés, hogy voltaképpen és valójában miért is hozattak ezek az intézkedések és a magyar közvélemény nem fog megnyugodni addig, amíg ezekre a feltett kérdésekre feleletet nem kap. De ezt a kérdést e pillanatig függőben hagyva, függőben hagyva addig, amig meg fogjuk kapni a választ, mert ki fogjuk kényszeríteni a választ, legyen szabad utalnunk azokra a végtelenül szomorú, lesújtó, szinte már katasztrofálisnak mondható következményekre, amelyek a megtett intézkedések nyomán a gazdasági életben mindenütt jelentkeznek. A kormány rendelete felkeltett egy eddig nem ' lévő, vagy legalább is igen szűk körben és latens formában lévő aggodalmaskodó hangulatot és pánikká fokozta azt. (Ügy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Az ipar megriadt, megbénult, nem bonyolít le hosszú időre szóló megrendeléseket. Kialszik a kohók tüze, eloltják a kazánok tűzét, lecsukják a gyárkapukat, szélnek eresztik a munkásokat, felmondanak a tisztviselőknek, csökken a forgalom, növekszik a nyomor és az egész vonalon eluralkodik a bizonytalanság. Az importkereskedelem, amelynek minden ország életében mégis csak nagy szerepe és jelentősége van, a valutáris korlátozások miatt a legsúlyosabb zavaroknak és nehézségeknek van kitéve. És minél tovább tartanak ezek a korlátozó intézkedések, annál inkább félő, hogy ez a kereskedelem hosszú idők nehezen kiépített hitelét, bizalmát és külföldi konnekszióit fogják árként és áldozatként fizetni eme korlátozásokért. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kell állapítani azt, hogy a belföldi hitel teljesen megbénult. A legeslegprimább kéz kap egészen kivételesen 10% mellett discontot, ha kap, de a közép- és kiskereskedelem 14—16%-nál olcsóbban pénzhez nem jut, és nem kell különösebb gazdasági bölcseség annak megállapítására és kiszámítására, hogy ezeket a kamattételeket pedig semmiféle országnak gazdasági élete nem bírhatja ki. Akinek nincs takarék- és bankbetétje, az nem tud bérlajstromra sem, munkabérre, fizetésre pénzt kapni, (Ügy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) s ennek a legközvetlenebb konzekvenciája az, hogy megszolgált munkabérek — uraim, t. Képviselőház, a munkásnak keservesen és nehezen megszolgált pár pengő keresete ! — nem kerülnek kifizetésre. Tömegével sorolhatnék fel itt cégeket, ahol a tisztviselők már e hónap 15-én nem kapták meg fizetésüket, teljes bizonytalanságban vannak, 19*