Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 117 azt a rendületlen meggyőződést táplálom, hogy { az egész nemzet a törvényhozástól várja azt a produktív és honmentő összefogást, amelyre ezek­ben az időkben szükség van, a törvényjavaslatot azzal a hittel fogadom el, hogy a magyar nemze­tet, ezt az ezeréves nemzetet a nehézségek és küz­delmek viszik a feltétlenül elérendő szebb jöven­dőhöz. (Élénk helyeslés és tavs a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik % Griger Miklós jegyző: Kertész Miklós ! Kertész Miklós : T. Képviselőház ! A parla­mentnek azok a tagjai, akik információjukat nem szerezhetik máshonnan, mint a szétosztott tör­vénytervezet szövegéből és annak indokolásából, nincsenek abban a szerencsés helyzetben, mint az imént felszólalt Eckhart Tibor képviselő úr, hogy olyan messzemenő következtetéseket vonjanak le az összefüggéseket éü a kulisszák mögött történt dolgokat illetőleg, amilyeneket itt egyes képviselő urak részéről hallottunk. Mi kénytelenek vagyunk arra támaszkodni, amit nyomtatott formában kezeinkhez kaptunk és ehhez képest felvetni magunkban a kérdést, vájjon melyek voltak a tényleges és mélyenfekvő okai eme korlátozó rendelkezések kiadásának és felvetni azt a másik, ennél is fontosabb kérdést, hogy mit szándékozik tenni a kormány a kiadott rendelkezések folytán kétségtelenül súlyosbított, kétségtelenül kiéleződött gazdasági, pénzügyi és bizalmi válságnak meg­szüntetése érdekében. »A gazdasági és hitelélet rendjének helyre­állítása«, igy mondja a törvényjavaslat szövege és ebben az összefüggésben nézzük meg, hogy milyen volt a gazdasági, illetőleg hiteléletnek rendje, mielőtt ennek a rendnek biztosítása iránt külön törvényhozási intézkedéseket kellett tenni. A kérdés a legszorosabban összefügg a belső tőkeképződésnek, a takarék- és folyószámlabeté­tek alakulásának problémájával. Ha ezt szem­ügyre vesszük, meg kell állapítanunk azt, hogy az 1930-as esztendőnek takarékbetét-alakulása semmiféle aggodalomra okot nem adott, mert ha a szélső számokat, a takarékbetétek maximális és minimális összegét nézzük és pedig a posta­takarékpénztárnál és a 12 budapesti nagybank­nál elhelyezett Összegeket vesszük figyelembe, a maximum 651*5 millió, a minimum 610 millió pengőt tesz ki, tehát a két szélső szám közötti differencia csupán 41 millió pengő, vagyis a be­téteknek mindössze ,6%-a. Meg kell állapítani, hogy az 1931-es esztendő folyamán gébben a tekin­tetben a súlyos válság ellenére egészen meglepő módon bizonyos mértékű javulás volt észlelhető, mert a januári 652 millió pengőről 681 millióra emelkedett a betétek összege május folyamán, amely 29'5 millió pengő-emelkedés százalékosan 4%-nak felel meg. A folyószámlabetétek alakulása, amely szintén lényeges tényezője a belső tőke­képződésnek, már inkább magán viseli gazdasági és pénzügyi viszonyaink romlásának mérlegét, amennyiben a múlt esztendő maximuma 851 mil­lió, minimuma 785 millió pengő, itt tehát 8%-os kilengés, illetőleg csökkenés mutatkozik és a folyó esztendőben ez bizonyos mértékig fokozódott. Ha tehát összesítetten próbáljuk megállapítani a mér­tékét annak, hogy milyen volt a belső tőkekép­ződés folyamata és milyen volt annak mérlege, mielőtt a kormány ezeket a korlátozó intézkedé­seket kiadta, megállapíthatjuk, hogy a takarékos­sági hajlam igenis, teljes mértékben megvolt. Megállapíthatjuk, hogy a pengQbetétek összege még 1931-ben is emelkedett és május hónapban jelentősen magasabb összegre rúgott, mint az év januárjában, megállapíthatjuk, hogy a folyószámla­betéteknél mutatkozik bizonyos mértékű lemor­zsolódás, amit a gazdasági válság egészen ter­mészetszerűen indokol..De ha az. összesített, ké­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. I. 1 .... , pet nézzük, nevezetesen együvé vonjuk a takarék­os folyószámlabetéteket és hozzávesszük ehhez a budapesti 12 nagybankon és a postatakarékpénz­táron kívül — mint ahogy ezt a Statisztikai Szemle helyesen teszi — a vidéki 35 nagybank­ban kezelt betéteknek és folyószámlaösszegeknek végsummáját is, akkor meg kell állapítanunk, hogy itt meglepő erőteljesség és meglepő emel­kedő tendencia mutatkozott, amennyiben az 1929. decemberi 1562 millióval szemben 1930. májusában 1577, 1931 májusában 1589 milliós összeg mutat­kozik, mint a melyet az ország nagybankjai a fővárosban kezeltek, a postatakarékpénztárat is beleértve. Miért kell erre ilyen nyomatékosan rá­mutatni és miért kell ezeket a tényeket, mielőtt a konzekvenciák levonására rátérnék, kiemelni ? Azért, mert igazságot kell szolgáltatnunk annak a magyar publikumnak, amelyik bevitte pénzét a bankokba és a válság dacára egyre fokozódó mértékben vitte be ez év május végéig ; igazságot kell neki szolgáltatni, hogy ő pedig semmiképen sem oka annak, hogy most korlátozó intézkedé­seket kellett életbe léptetni. Itt ezek a számok, hogy úgy mondjam, aranyheg vei a bizalomnak, a takarékoskodásnak, a szellemi és fizikai munka által kitermelt értéktöbbletek tartalékolásának. Én mint szociáldemokrata kifogásolhatom és kifogásoltam is más vonatkozásban ennek a tőke­gyűjtésnek a túlzott mértékét és túlhajtott üte­mét, kifogásoltam és kifogásolhattam, mert az a meggyőződésem, hogy az a tulgyors mérték és tulerős ütem a munkaerő rovására és a munka­erő regenerálódó képességének a hátrányára ment, de ebben a pillanatban és ebben az összefüggés­ben meg kell állapítanunk azt, hogy a magyar gazdasági élet ama tényezőinek, akik ezt a mi szerény viszonyaink közepette horribilis összeget a bankokra rábízták, van felelősségre vonni vah> juk mindazokkal a tényezőkkel szemben, akik most korlátozó intézkedéseket állítanak fel olyan hatalmas összegek felett való dispozició tekinte­tében, amely összegek messze meghaladják az or­szágnak annakidején nyújtott szanálási kölcsönt. Csodálatos dolog, hogy milyen kétféle elbírálás érvényesül akkor, amikor külföldi hitelező bocsát rendelkezésre pénzt, tőkét és milyen más elbírá­lás akkor, amikor az ország dolgozó, takarékos­kodó, kuporgató népe vagy pedig az üzletek, a gyárak, a vállalatok forgó tőkéje vándorol a pénzintézetekbe. Az egyiknek, a külföldi hitelt nyújtónak, módja van arra, hogy különleges garanciákkal^ különleges kontrollt gyakoroljon a magyar tőkéhez képest minimális mennyiségű kölcsönének a felhasználása felett és itt legyen szabad nekem mindjárt elöljáróban megjegyez­nem azt, hogy amennyire fájlalom azt a tényt, hogy a magyar normál költségvetés azon időpont óta, amikor még Smith Jeremiás jelenlétében megállapíttatott, megváltozott és megnövekedett, ilyen nagy mértékben viszont nem tudom saj­nálni, hogy egy ellenőrző közeg innen eltávozott ; nem tudom sajnálni azért, mert én azt a kontrollt és azt az egyensúlyozó szerepet, amelyet egy kül­földi finánckapacitás, egy külföldi megbízott itt betöltött, ugyanannyi rátermettséggel,ugyanannyi kitartással, a magyar nemzet szuverenitásának képviselőjében, a magyar képviselőház kezében szerettem volna látni és végtelenül fájdalmas az, hogy itt bizonyos jelekből nyilvánvalóan látszik, hogy egyes képviselő urak egy akárhogyan létre­jött, de mégis csak parlamentnek szuverenitását és beleszólási jogát nem tartják egyenlő értékű­nek, és egyforma hatásfokúnak egy személyes ellenőrző szerepével és ténykedésével. A külföldi hitelnyújtóknak az országok és á népek pénzügyeibe való messzemenő beleszólási jogára és ingerenciájára nézve meglepőbb adato­19

Next

/
Thumbnails
Contents