Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

102 Az országgyűlés képviselőházának állt helyén, mint amilyenre ebben az országban példa még talán sohasem volt. (Ugy van! Ugy van ! half elől. —Egy hang a balközépen : A helyzet magaslatán áltt ! — Gaal Gaston : A jólértesültek sok pénzt kivittek az országból ! — Kun Béla: Ilyenek is voltak? — Pakots József: Meg kell a dolgot vizsgálni ! — Gaal Gaston : 12-én és 13-án kik síbolták ki a pénzt a külföldre? A jólértesültek neveit le kell tenni a Ház asztalára. — Kun Béla : Le kell leplezni őket ! — Gaal Gaston : Név szerint a Ház asztalára tenni ! — Zaj.) A másik ilyen negatív tény, amelyet szintén le kell szögeznem annál is inkább, mert erre a törvényjavaslat indokolásában is rámutat, az, -hogy gazdasági életünk ezidőszerint csaknem teljesen független a német és osztrák gazdasági élettől ; a Németországban és Ausztriában kiélesedett gazdasági válságnak nem kellett tehát szükségképen kihatnia a magyar gazdasági és hiteléletre. Ezt mondja a törvényjavaslat indokolása és én ezt a magam részéről is teljesen helytálló megállapításnak tekintem. A német és osztrák gazdasági és pénzügyi élettel más országok, pl. Csehszlovákia aránytalanul jobban van összeszőve, mint a magyar gazdasági élet, nem volt tehát szükségszerű, hogy az ottani válság a magyar gazdasági életre ilyen rohamosan, ilyen hirtelen és ilyen katasztrofálisan hasson. Ha tehát ezt a két negatív tényt leszögeztük, keressük meg most, mik voltak azok a pozitív okok, amelyek ezeket a kétségtelenül fennálló nehézségeket előidézték. És itt nem lehet ezt a válságot kizárólag egy átmeneti vagy múló jelentőségű, vagy incidentaliter felmerült aranyfedezeti vagy akármilyen más pénztechnikai válságnak minősíteni. Sokkal mélyebb, organikus szervi bajok idézték azt elő és itt legeslegelsősorban arra kell rámutatnom, — hogy pénzintézeteink válságával kezdjem, mert ez a legelső kérdés — hogy itt a magyar mezőgazdasági termelés egyetemes válságának konzekvenciáival állunk szemben. Évek hosszú során keresztül, még a szanálási javaslat tárgyalása során én magam is itt ebben a Házban ismételten kifejtettem, minő veszély fog származni abból, ha a magyar mezőgazdaság jövedelmezősége megszűnik, (Ugy van ! Uyy van ! a baloldalon.) ha a mezőgazdasági termelés rentabilitása lecsökken arra a nívóra, amelyre, sajnos, ma lecsökkent. Az a helyzet, amikor a mezőgazdasági termények katasztrofális áresése, amely kétségtelenül világjelenség is, bekövetkezett, múlhatatlanul azt a konzekvenciát kellett volna hogy maga után vonja, hogy legelsősorban a mezőgazdasági termelés költségeinek leszállítására nézve egy nagy, szerves, átfogó, programmot kellett volna kidolgozni. (Kun Béla : Sehol sem láttuk I) Másodsorban feltétlenül gondoskodni kellett volna arról, hogy a mezőgazdasági termelésnek közterheit lecsökkentsük arra a nívóra, amelyet a mezőgazdaság^ jövedelmezősége még el bír viselni ; (Kun Béla : Leszállítani az uzsorakamatot !) harmadsorban semmi körülmények között nem lett volna szabad az egy időben, még a szanálás idejében mezőgazdasági szempontból rendkívül jó és használható piacokat ipari érdekek támogatása miatt könnyelműen elhanyagolni (Kun Béla : Ez az !) és azokat a piacokat, amelyek még 1923-ban és 1924-ben rendelkezésünkre állottak, amelyek kész örömest vásárolták még akkor a magyar búzát, veszni hagyni, mondvacsinált ipari érdekek kedvéért, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon. — Mojzes János : Üvegházi iparok 1) Végeredményben a magyar mezőgazdasági termelésnek ez a válsága kifejezésre jut a föld8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. árak esésében is és a bankok szempontjából, — mert hiszen ezt vizsgálom most — azt a pénzügyi konzekvenciát vonta ez a helyzet maga után, hogy a mezőgazdaságnak nyújtott hiteleknek mobilizálása, visszafizetése lehetetlenné vált, akár rövid, akár hosszabb lejáratra kapott a mezőgazdaság a bankoktól pénzt, azok a hitelek ma behajthatatlanok ; nem azt mondom, hogy rosszak a hitelek, de ezidőszerint behajthatatlanok (Ügy van I Ügy van ! a baloldalon.) és egyre kevésbbé lesznek behajthatók, mert a mezőgazdaság jövedelmezőségénekmegszűnésévelegyidejűleg a földáraknak is olyan rohamos esése következett be, amely a bankok szempontjából a kihitelezett pénzek fedezetét napról-napra és hónapról-hónapra csökkenti és egyre illuzóriusabbá teszi ezeknek a kihitelezett pénzeknek a behajtását. {Egy hang a baloldaton : Rossz a bonitás !) A másik tényező, amely a bankoknak ezt a megakadását szintén előidézte, a magyar gyáripar helyzete, amelyről szintén beszélnünk kell, mert hiszen legelsősorban a magyar mezőgazdaság jövedelmezőségének megszűnése a magyar gyáripar természetes és adott piacát, a belföldi fogyasztót pusztította el. (Ügy van ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A belföldi vásárlóképesség és felvevőképesség pusztulása múlhatatlanul maga után kellett hogy vonja a magyar gyáripari termelés krízisét és összezsugorodását, mert hiszen csak egészséges és vásárlóképes országban tud a gyáripar megfelelő módon reüzálni. De kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy a kormánynak tíz esztendőn keresztül — és ezt én is, mások is sokat ostoroztuk — nem volt úgyszólván semmiféle közgazdasági koncepciója, mint minden áron iparosítani. (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) Én semmi körülmények között sem akarok és nem fogok itt iparellenes álláspontot elfoglalni, bármennyire is próbáljanak minket ilyen állásfoglalással meggyanúsítani, de igenis állítom azt, hogy magának az agyonprotezsált iparnak (Kun Béla: Nagyiparnak!) szempontjából is káros és veszélyes volt hatravakra való iparosítás, (Kun Béla : Gyáriparról van szó, a kisipar tönkrement!) az a disztinkció nélkül való iparosítás, amikor a gyáripari termelés előfeltételeire való tekintet nélkül bármiféle gründolás támogatásban, vámvédelemben részesült, csak legyen magyar ipar. Az ilyen jelszavak rendkívül költségesek szoktak lenni, {(Felkiáltások a baloldalon : Voltak is !) mert amennyire igaz az a tétel, amelyet a kormány részéről gyakran hallunk hangsúlyozni, hogy ez az ország az ő intelligenciájával, fejlett munkásrétegeivel nem képes kizárólag mezőgazdaságból megélni, annyira igaz ennek a tételnek másik része is, hogy viszont beteg iparokat, életképtelen iparokat fenntartani semmi körülmények között nem vagyunk elegendőképpen gazdagok. Méltóztassék megengedni, hogy egynéhány példával rávilágítsak arra, hogy mire gondolok, igen t. Ház, mert hiszen ezekről a kérdésekről végre nyíltan és őszintén kell beszélnünk. Méltóztatnak emlékezni, hogy a malomipar ban milyen óriási krízis volt öt-hat esztendővel ezelőtt, mert egy túldimenzionált, az 50 milliós osztrák-magyar monarchia területére méretezett malomiparnak ebben az országban kellett exisztenciát biztosítani. Amíg a malomipar nem építette le a maga kereteit a mai Magyarország fogyasztóképességéhez mérten, amig nem szállt le a volt monarchia nívójáról a kicsiny Magyarországnak a 1er mészét adta létfeltételeihez, addig a malomipar beteg volt és az állami szanálások és a Bacher-ügyek izgatták a t. Ház figyelmét. Örömmel kell rámutatnom arra, hogy ez az ide-