Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

04 Àz országgyűlés képviselőházam szükség Vian. (Zaj jobbfelől.) Bocsánatot kérek, ha ia nemzetek kellő előrelátás mellett éppen a rövid lejáratú kölcsönök beáramlásával szemben kellett az a biztosíték, hogy egy hosszúlejáratú kölesönnel biztosítja a hitelélet stabilitását, 'akkor azt a köilesönt fel kellett volna venni. (Friedrich István: Inkább, mint a rövidljáratút! — Gr. Sigray Antal: Ez a legdrágább, ami most van! — Jánossy Gábor: Már ezen túl vagyunk! — Malasits Géza: Majd kiizzadja a proli! — Friedrich István: Nyitva maradtak volna a ibankok, egészen 'bizonyos! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Rá kell mutatnom arra is, hogy úgy, aanint a kormány — megengedem, hogy a tényszerhelyzet hatása alatt — tmint kormányzati sikert tüntette fel a rövidlejáratú kölcsönök megszerzését, egy bizonyos időben egyenesen (akadályozta a (hosszúlejáratú kö|csönök megszerzését és itt van az ia súlyos Tiitelpolitikai hiba, amelyre én kénytelen vagyok rámutatni. Nem az igen t. miniszter úr, de még elődje, amikor az ország és ia magángazdaság igenis 'kaphatott volna hosszúlejáratú kölcsönt, (Zaj.) akkor azzal a téves kamatpolitikái elgondolással, ihogy Magyarország majd olcsóbban fog kölcsönt kapni, — amit az élet iborzasztó durván megcáfolt — meg akadályozta a hosszúlejáratú kölcsönök felvételét. Az eredmény ,az volt, hogy nemcsak az állam nem jutott hosszúlejáratú kölcsönhöz, nemcsak a pénzintézetek vettek igénybe rö

vidiejáratú kölcsönöket sokkal súlyosabb mértékben, hanem még a városok is és a közületek is, megakadályozva abban, hogy hosszúlejáratú kölcsönt vehessenek fel, odajutottak, hogy adminisztratív kiadásaikat kénytelenek voltak a bankoknál elhelyezett váltókkal rövidlejáratú kölcsönök formájában kielégíteni. (Úgy van! Ügy van! balfelől. — Friedrich István: A Speyer-kölcsönt ráerőszakolták a városokra! (Úgy van! balfelől!) T. Ház! A kormány politikájának következő fázisa az államháztartási politika, amelynek tekintetében nekem már sokkal könnyebtb helyzetem van, hiszen laz államháztartási politikát olyan előkelő helyről, mint Apponyi Albert gróf t. képviselötársiam is, súlyos kritikával illették az elmúlt évekre visszamenőleg, de odakerültünk, hogy ma már Éber Antal t. képviselőtársam sem tudta a kormánynak ezt az államháztartási politikáját másképen védeni, minit az általam már hivatkozott társadalmi nyomásra való hivatkozással és azzal, hogy más közületek is követtek el ezen a téren bűnöket és hibákat. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. 'képiviselőtársam a felelősség megosztása tekintetében egész odáig ment, ihogy a baloldalnak is szemrehányást tett azért, hogy követelésekkel lépett fel ezen iá téren, (Bródy Ernő: Hát gondolkodni sem szabad?) Nagyon örülök, hogy Éber Antal képviselő úr itt van. Engedje meg, hogy én rábízzam a demokratapártra és a szocialistapártra, hogy ezekre a vádiakra megfelelő választ adjanak (Jánossy Gábor: Egyéneként!) és én csak azzal a váddal foglalkozzam, amelyet a képviselő úr az én személyem felé irányított. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Tíz évi következetes takarékosságra valló politikámmal szemlben, amelyet a kormány oldaláról is nem egyszer demagógiának minősítettek, a t. képviselő úr két tételt hozott fel, amelyekkel azt akarta igazolni, hogy én is bizonyos követelésekkel léptem el a közületekkel szemben. 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Az egyik az volt, hogy én strandfürdőt követeltem. Bocsánatot kérek, hogy ezen rendkívül súlyos téma mellett kitérek a képviselő úrnak erre a súlyos vádjára. (Jánossy Gábor: Ez már nem volt hilba!) T. képviselőtársam, ivalófiban én vagyok az, aki két vagy három év óta következetesen követelem, hogy egy egymillió lakosú város ne hagyja kihasználatlanul azt laz óriási természeti kincset, amelyet az itt folyó Duna jelent és teremtsen a maga eltikkadt lakosságának, az eltikkadt munkásságnak egy strandfürdőt, egy népfürdőt. (Gaal Gaston: Nem mentünk volna tönkre! — Éber Antal: Csak mindez együttvéve tönkremenés! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Tudja t. képviselőtársam, hogy miért nem tudott megvalósulni ez a gondolat? Azért, mert jelentkezett a képviselő úr által támogatott Klebelsberg Kunó kultuszminiszter úr és kijelentette, hogy neki arra a helyre, amelyet a jó Isten is a strandfürdő céljára teremtett, a magyar Dahlem céljaira van szüksége (Friedrich István: Dalesz lett belőle!) és kényszerítette a fővárost, — a képviselő úr nagyon jól tudja — hogy ezt a területet töltse fel, ha nem tévedek, évi 800.000 pengő költséggel. (Bródy Ernő: Úgy van, csak mi akadályoztuk meg! — Pakots József: Megakadályoztuk, azért haragszik a fővárosra a kultuszminiszter úr! — Jánossy Gábor: A fővároson múlott! Au.tonóm! — Bródy Ernő: Nem csináltuk meg! — Zaj. — Elnök csenget.) T. képviselőtársam, ez az én követelésem semmilyen tekintetben nem mondható fényűzésnek, semmilyen tekintetben nem mondható pazarlás előmozdítására irányuló törekvésnek, sőt igenis, rentábilis befektetés lett volna. (Éber Antal: Rentábilis, de nem produktív! — Zaj.) Rentábilis befektetés lett volna és engedje meg nekem t. képviselőtársam, hogy ha rentábilis és amellett produkálja azt, hogy Budapest eltikkadt polgársága ezreinek munkaképességét biztosítja, akkor talán produktívnak is mondható. (Éber Antal: Nagy tévedés! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Csak a kamat, a szent kamat a produktív!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben. Rassay Károly: A másik súlyos vádja a képviselő úrnak az volt, hogy én követeltem, hogy a Bécsből elinduló műutat vezessék tovább, az ország keleti határa felé. Ez is megint olyan követelés, hogy ha tíz év alatti politikámból csak ezt a kettőt tudta a képviselő úr a közbeszólásra adandó előre elkészült felelet céljából összegyűjteni... (Éber Antal: Helyes, szabad készülni.) Hogyne, sőt jobban készülni még inkább szabad. (Éber Antal: En nem állítottam semmit, ami nem volt igaz!) Ha csak ezt a két vádpontot tudta a képviselő úr ellenem felhozni, ezzel nem nagyon támasztotta alá kormánymentő védelmi politikáját. Engedelmet kérek, t. képviselőtársam a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Nem tudom, osztozik-e felfogásomban, (Zaj balfelől. ~ Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy Budapestnek és Budapesten keresztül az országnak is legnagyobb érdeke, hogy az idegenforgalmat ideirányítsuk. Es ha t. képviselőtársam ebben a felfogásban, mint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke osztozik, hogyan találhatja az én kívánságomat akár pazarlásnak, akár improduktívnak, amikor ezzel azt akar-