Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-514
78 Az országgyűlés képviselőházának 514. ülése 1931 június 2-án, kedden. kai az eseményekkel, amelyek a bajokat előidézték. En azonban meghajlok a t. elnök úr szigorú figyelmeztetése előtt és rátérek magára a tárgyra. (Báró Podmaniczky Endre: Na, hála Istennek.) Ne örüljön előre t. képviselőtársam. (Meskó Zoltán: Legalább szakszerű beszédet vallunk!) T. JKépviselőház! A javaslat indokolásával kell először foglalkoznom. Az indokolás nagyon érdekes, nagyon sokat mond és ajánlom a t. túlodal figyelmébe, mert a t. túloldalnak még módjában van a javaslat indokolását elolvasni. Ha méltóztatnak maguknak a fáradságot venni, méltóztatnak látni, hogy az indokolás, burkoltan bár, de érthetően megmondja, hogy az a politikai rendszer, melynek tiszteletreméltó képviselője benyújtotta ezt a törvényjavaslatot, mennyire antiszociális, mennyire nem is akar ennek a szociális eszmének érdekében dolgozni. Méltóztassék megengedni, hogy az indokolás első bekezdését felolvassam, (olvassa): «Minden szociálpolitikának — mondja a t. miniszter úr — anyagi előfeltétele az eredményes termelés. Pallérozza bár értelmüket a szociális gondolat, az emberi természet érvényesülését egyengető szociális eszméknek fejlődését sürgető feszitő erejét tompítja annak a racionális szempontnak felismerése, hogy a szociális^ igazságosság csupán termeléspolitikai adottságok keretében érvényesíthető.» En nem restellem bevallani, hogy amidőn először olvastam el ezt a mondatot, nem értettem meg, hogy a t. miniszter úr mit akar ezzel mondani. Elolvastam kétszer, elolvastam ötször, tízszer, amíg végre kibontakozott előttem az, amit a t. miniszter úr ezzel a mondattal kifejteni akar. Olyan ez a mondat, mint az az árnykép, melynek az a tulajdonsága, hogy ha az ember ránéz, nem lát úgyszólván semmit; előbb néhány pillanatig nyitott szemmel bele kell nézni a napba, azután hirtelen rá kell nézni r a képre, csak azután alakul ki az a kép, mely első tekintetre nem volt látható. A t. előadó úr is megveheti ezt a képet, öt fillérért meg lehet kapni. (Homonnay Tivadar előadó: Nekem nincs szükségem rá, önnek talán igen. En úgy is tisztán látok.) Ügy látom, a t. miniszter úr a filozófiának olyan burkolt mondatába takarta antiszociális törekvését, hogy azt ne egykönnyen értség meg azok, akik elolvassák. Azt mondja a t. miniszter úr (olvassa): «Minden szociálpolitikának anyagi előfeltétele az eredményes termelés.» Ez az elsö^ mondat és erre a t. előadó úr helyesel. Természetesen nem is tehet egvebet, mint előadó, ki a javaslatot meggyőződésszerűen képviseli. Nekem azonban legyen szabad teljes tisztelettel néhány kellemetlen kérdést feltennem. Amidőn a szociális áldásnak fokozottabb mértékben kellene a kormányzat részéről megnyilvánulnia,, amidőn az esztendők óta sínylődő, nyomorgó munkásosztály csak élet-halalharc révén bírja mindennapi kenyerét megkeresni, amidőn például a fővárosban évek óta 35.000 építőmunkás várja az éhségtől való megváltás napját, midőn több mint 18.000 vasmunkás a munkahiány miatt érthetetlen módon tengeti életét, amidőn a magántisztviselők százai t és ezrei vannak kint az utcán, amidőn már a nyoromúság elért a legvégső határig, amikor már nincs többé zálogba vinni semmit, amikor az állami szociális gondoskodásnak a legmagasabb határt kellene elérnie, amely az ország érdekében kívánatos, amidőn minden józan ész szerint most szociális gondoskodásnak kellene megnyilvánulnia: akkor egy törvényjavaslattal jön ez a kormányzat, amely — ismétlem — a nyomorgóktól, a szerencsétlenektől, a betegektől elvenni akar, a helyett, hogy adna. Ezt az igen t. miniszter úr azzal indokolja, hogy ennek anyagi előfeltétele az eredményes termelés és miután az előfeltétel, az eredményes termelés, nincs meg ezidőszerint, nem lehet a szociális érzést fejleszteni, nem lehet a nyomorgóknak, a szegényeknek, az éhezőknek adni, ellenben el kell venni. (Homonnay Tivadar előadó: Annyit, mint amennyit szeretnénk!) Elvenni? Többet akarnak elvenni? (Homonnay Tivadar előadó: Nem! Adni annyit, mint amennyit szeretnénk!) Méltóztassanak megengedni, hogy itt feltegyek néhány kérdést. Lehetséges, hogy a kormányzatnak ezek a kérdések kellemetlenek lesznek, de mert az eredményes termelés előfeltétele a szociális intézkedésnek, kérdezem én, hogy miért nem tették az eredményes termeléstől függővé azoknak a kiadásoknak a megszavazását, amelyeket például a lillafüredi lyukba fúrtak bele az urak. (Derültség. — Meskó Zoltán: Ugyan! Ugyan!) Kérdezem, én az igen t. Meskó képviselőtársamat, (Meskó Zoltán: Majd ha én leszek a miniszter!) miért nem hivatkozott ön ott az egységespárt padjain az eredményes termelés alapfeltételére, midőn a t. kormány Európa különböző városaiban irtózatos költséggel járó borpalotákat rendezett bel (Meskó Zoltán: Nekem mondja? Miért nekem mondja?) Akkor ön kiment telefonálni. (Györki Imre (Meskó Zoltán felé): B-listára helyezett ember maga! — Meskó Zoltán: Amit most elmond, azt tőlem tanulta! — Györki Imre: Igaz, hogy B-listára van helyezve? — Meskó Zoltán: Ezt a kis szakértelmet az én beszédemből merítette!) Tessék várni, mert még az apaménről is lesz szó, képviselő úr! (Zaj.) Kérdezem én az ágén t. képviselőtársamat, miért nem kötötték az eredményes termeléshez a költségek megszavazását, amikor óriási összeggel a belügyi vigadót megépítették? Miért nem kötötték az eredményes termelés feltételéhez, amikor a kormány tagjai drága pénzért az ország nyomorgó, adózó polgárainak filléreiből megfestették magukat s egységes képet festettek? (Meskó Zoltán: Ha még egy szót szól, odafestetem magát isD Kérdezem én, miért nem kötötték az eredményes termeléshez azt az öszszeget, amelyet protekciós szanálásokra költött el a Jkormány? Miért nem kötötték a Bacherféle óriási összegek kiadását az eredményes termeléshez? De folytathatom: a 8 urai Újságnak, a Budapesti Hírlapnak adott kétmillió pengőt, vagy még annál is többet, miért nem kötötték az eredményes termeléshez? Miért nem mondották azoknak a t. gentlemaneknek akkor, hogy ennek az összegnek kiutalása az eredményes termeléshez van kötve és miután nincsen ezidőszerint eredményes termelés, nem lehet kiutalni? De tovább megyek: miért nem kötötték a tyúkászati kölcsönöket az (eredményes termeléshez? Kérdezem a t. kormányt, kérdezem a t. egységespártot... (Bárdos Ferenc: Nincs jelen!) Az a két úr, aki most e pillanatban az egységespárton ül, lesz szíves közölni a többi úrral. (Krúdy Ferenc: Én sem figyelek!) Kérdezem önöket, hogy miért nem kötötték az eredményes termeléshez a Horticultúrára fordított összeg kiadását és — hogy folytassam ezt a gondolatmenetet — kérdezem, miért nem kötötték az eredményes termeléshez például az Angliából hozatott^ 360.000 pengős apaménre való költség kiutalását? Kérdezem,
