Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-513

62 Az országgyűlés képviselőházának dékkal tartozik. Itt is kiemelkedik, kirí az a nagy különbség, amely kirítt például tegnap a felsőházi vitában a rokkant tiszt és rokkant közlegény közötti megkülönböztetésnél, a balesetet^ szenvedett munkás és a magas nyugdíjjáradékot élvező állami nyugdíjasoknak külföldre fizetendő nyugdíja között. A 27. § az öregségi biztosításnak a nyilvántartási lehetőségeivel foglalkozik. Itt elismerem, hogy a lerótt és kirótt járulékok körül folyó vitának az egybevonása van a törvényszakaszba foglalva. Nem akarom megismételni az alapvitát, csak fel akarom vetni azt a kérdést, hogy abban az esetben, ha a három nyilvántartási rendszer közül ezt a rendszert fogja a miniszter úr életbeléptetni, a lerótt rendszer helyett a kirótt rendszert,' akkor mi lesz az állami garanciával? •Mi lesz az állami garancia vállalásával azokkal a járulékokkal szemben, amelyeket kiróttak ugyan, de nem róttak le. Ma a betegségi ágazat küzd deficittel. Ha így állunk, ahogy ma vagyunk, ha jórészben a be nem fizetett járulékok miatt a betegségi biztosításnál bajok vannak, akkor félő, hogy abban az esetben, ha az állami garancia ennél a kérdésnél nem érvényesül, majd az öregségi biztosításnál annakidején ugyanezek a bajok fognak jelentkezni, amelyek ma a betegségi ágazatnál jelentkeznek. Ha nincs isikkasztási paragrafus, ha nincs a járulék behajtásához végrehajtó,-ha nincs állami garancia, akkor ez előreveti ennek a biztosítási ágazatnak a csődjét is. Egyelőre ugyan nem kell a kormánynak ezzel törődnie, mert valószínűleg arra az álláspontra helyezkedik, hogy utánam az özönvíz és ami azután jön, azért kár a fejét már ma fájdítania. Foglalkoznom kell végül a javaslatnak a szolgáltatások csökkentése mellett második legfontosabb rendelkezésével, a 35. §-szal, amely a bizottsági módosítás után még sokkal kevésbbé felel meg a takarékosság elvének, mint eredeti szövegében megfelelt volna. Es itt mindjárt elöljáróban, bár a bizottságban módosításomat elutasították, mégis újból reklamálnom kell belőle azt a mondatot, hogy hol marad az autonómia előterjesztési joga, hol marad az autonómiának az a joga, hogy ő szabja meg, hogy kiket óhajt leépíttetni, kiket óhajt kiselejteztetni az intézet tisztviselőinek létszámából? Az autonómiának sem .a tisztviselők kinevezésére, sem elbocsátására nincsen semmiféle joga. S most itt jön a javaslat, amely az elbocsátásnak ennél a formájánál is teljesen és tökéletesen ki akarja kapcsolni az autonómiát. Jellemző ennél a szakasznál az is, hogy a legtöbb szónok egészen .szó nélkül elment a szolgáltatások csökkentése mellett, fájdalommal tudomásul vette, hogy a szolgáltatások csökkentésére szükség van, tudomásul vette, hogy a beteg munkásnak tszóló juttatásokból akarnak letörni de a mellett a szakasz mellett, mely az intézet pénzügyi egyensúlyának helyreállítását legalább annyira volna hivatva szolgálni, mint a szolgáltatások lecsökkentése, vagy szó nélkül elmentek, vagy pedig olyan rohamot indítottak ellene, amely azután teljes egészében igazolja azt a szociálpolitikai szellemet, amellyel ezzel az intézettel szemben állanak. Hivatkoztak ezek a rohamozók az intézeti tisztviselők serzett jogaira. Szerzett jogok az Oti-nál épp annyira vannak meg a tisztviselők számára, mint a biztosítottak számára. A biztosított éppen ugyanannyi idő alatt szerzett jogokat, mint a tisztviselő szerezhetett. A biztosított a maga befizetései alapján, törvény alapján szerezte ezeket a jogokat. Ha pedig a tisztviselőnek ezek a 3. ülése 1Ô31 május 30-án, szombaton, szerzett jogai állami szolgálatban, az állani egyéb munkaterületein keletkeztek, akkor vigye vissza az állam ezeket a jogokat és adja meg ezen szerzett jogok elismerését ennek a tömegnek azon a területen, ahol azokat szerezték és tartsa el az állam azt a tömeget, amelytől az intézet révén akar megszabadulni; ha pedig előző állami szolgálatban jogokat nem szereztek, akkor szerintem nem lehet több joga az ilyen tisztviselőnek, mint eltartójának, a biztosítottnak, aki ,a járulékokat befizeti. Ez a szöveg különben is csupa csapda és szinte az az érzésem van, hogy akármennyire megtanultam, átnéztem és betűről-betűre elolvastam is, még mindig nem tudtam teljesen megtalálni azt, ami mögötte van. Azt mondja a szöveg, hogy azokat az alkalmazottakat, akik az intézet szolgálatában feleslegeseknek bizonyultak... Mit jelent az, hogy felesleges? Azt' jelenti-e, hogy az intézet vízfejét le akarják építeni, vagy pedig azt is jelenti, hogy hivatásának nem tudott az illető megfelelni? Azt is jelenti-e, hogy azon a helyem ahová tették, az illetőnek sem szociálpolitikai hozzáértése, sem más kvalifikációja nincsen? Ha ez az utóbbi is tekintetbe jönne és honoráltatnék az elbocsátásoknál, — nagyon félek, hogy nem — akkor viszont a szövegnek további részét nem értein. Mert ha valakit vagy a tudatlansága, vagy a biztosítottakkal s általában a szociálpolitikával szemben való ellenségeskedése vagy hozzá nem értése miatt kell elbocsátani, akkor meg van kötve az intézetnek jelenlegi felépítettségében is a keze, mert azt mondja továbbá a szöveg, hogy ha egy új pályázat lesz, akkor az állásokat azokkal kell betölteni, akik el lettek bocsátva. Annál inkább meg lesz kötve egy későbbi, remélem mégis csak megszülető autonómiának a keze, mely a törvénynek eme szakaszából kifolyólag nem válogathat majd a felvételekben, nem válogathatja ki, hogy ki a legalkalmasabb, kit tart ő a legalkalmasabbnak, mert a törvény szerint csak abból a tömegből válogathat, amelyet e törvény alapján leépítettek. Nem nagyon félek attól, hogy ezek elbocsátásra kerülnek, hiszen éppen ennél á tömegnél és ennél a rétegnél érvényesül legnagyobb mértékben a protekció, úgy hogy elbocsátásukra alig fog sor kerülni. Inkább félek attól, hogy az elbocsátásnál is más szempont, nem a szakszerűség és a hozzáértés szempontja fog érvényesülni, úgy, hogy én ennek a szakasznak hatékonyságában még kevésbbé bízom, mint akármelyik másikéban, kivéve azokat, amelyek egyenesen a szolgáltatások lecsökkentésére születtek meg. Ez a szakasz szerintem csak ostya, amelyben a szolgáltatások csökkentésének keserű mérgét le kell nekünk nyelni s amelybe be akarják csomagolni azt, hogy a szolgáltatások csökkentésével akarják az intézet pénzügyi egyensúlyát helyreállítani. Miért nem engednek hozzányúlni ehhez a tömeghez? Miért nem engedik a paragrafust úgy megszövegezni, hogy az autonómiának szabad keze lehessen, olyan mértékre csökkentse a létszámot, amilyen mértékre akarja, és csak azokat tartsa meg, akiknek szociálpolitikai hozzáértésében bízik és akiknek munkáját az intézet érdekében szükségesnek tartja? Ami a szerzett jogokat illeti, szerzett jogok ide, szerzett jogok oda, annak elllenére, hogy szerzett jogok vannak, a magángazdaság egymásután röpíti ki védelem nélkül a magántisztviselőket, nem törődve 30—40 esztendős szerzett jogokkal sem. Éppen az elmúlt napokban omlott össze pl.