Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-513

56 Az országgyűlés képviselőházának 51 rülhet sor a jelenlegi körülmények és a jelenlegi erőviszonyok között ennek a kimerült tartaléknak, ennek a rezervoárnak pótlására. Marad tehát nálási mód, amelyet ez a törvényjavaslat végrer akar hajtani, rendelkezésére álló módozatok közül a legrosszabb és a legsúlyosabb: a szolgáltatások 'csökkentése. Ez <az előbb elmondottak után teljesen logikus. Az előbb elmondott szanálási módozatokat különféle indokokból elveti magától a kormányzat, tehát nem is jöhet más mód, nem is adódik rendelkezésre más mód; logikusan folyamodik ehhez a módszerhez, veszi igényibe ezt a módszert. Hozzá kell tennem, hogy logikus, igen: csak nem őszinte. Mert feltételes módban állapítja meg a szolgáltatások csökkentését a javaslat 22

% §-a, — ez az ugrópont — feltételes módban állapítja meg a szolgáltatások csökkentését, előre veti azt a reménységet, előre felkelti azt a hitet, hogy esetleg ezeknek a módszereknek igénybevételére nem fog sor kerülni. Pedig aki ismeri az ^utóbbi 10 vagy 12 év. történetét, az tudja, hogy az ilyen feltételes módozatok mindig 100%-ban valósággá változtak, az tudja, hogy az ilyen feltételes felhatalmazás csak előzetes poritintésnek jó, végeredményben azután^ a feltételes felhatalmazásból mindig valóság, mindig gyakorlati érvényesítés származik. Azt remélik talán, azt várták talán akkor, amikor ezt feltételes módban állapították meg a törvényben, hogy mi nem fogunk revoltálni ellene, hogy mi simán hozzájárulunk ehhez a szörnyű megoldáshoz ; és akkor talán, ha mi simán hozzájárultunk volna, megvártak volna bizonyos illemidőt, azlután jött volna t a végrehajtás, mint ahogy ezeknél a szavaknál én érzem is a magam tehetetlenségét és a magunk tehetetlenségét ezzel a szándékkal szemben, érzem, hogy jön a végrehajtás. Tisztában vagyunk vele, hogy nem áll módunkban megakadályozni, tisztában vagyok vele, hogy ezek az erőviszonyok, amelyeit ma itt fennállanak, nem teszik lehetővé, hogy mi sikerrel tiltakozzunk ez ellen a megoldási módozat ellen. De azt még ezek az erőviszonyok is lehetővé teszik, hogy leleplezzük ezt a szándékot, hogy leleplezzük azt, hogy itt, a szociálpolitika terén nem folyik semmi más, mint a kapitalizmus által kiadott utasítás végrehajtása: megszüntetni a szociálpolitikát, sőt ezen túlmenőleg nemcsak csökkentem, hanem diszkreditálni is a szociálpolitikai kiadásokat, diszkreditálni azt a szándékot, azt az építő szándékot, amely a szociálpolitikát továbbfejleszteni óhajtja. Ennek következtében valóban nem marad más hátra a népjóléti minisztérium számára, minthogy alakítsák^ át ezt a minisztériumot szegényügyi tárcává. Ne mondják azt, hogy szociálpolitikát csinálnak, mondják egészen egyszerűen és őszintén, hogy szegénygondozást csinálnak, (Várnai Dániel: Ez az!) és akkor a Ferencesek húszfilléres • szegénygondozása mintájára, — mert a népjóléti r minisztérium ennek a^ törvénynek megszavazása után nem lesz egyéb — ennek a húszfilléres szegénygon- * dozásnak mintájára csinálják meg az egész országban a szociálpolitika helyett a szegénygondozó munkát. De tessék akkor azután számolni a következményekkel, tessék akkor leszámolni azzal, hogy azt a presztízst, ami egy minisztériumnak, vagy egy intézménynek szociálpolitikai alkotások fejlesztése következtében kijár, örökre el fogják veszteni; tessék lemondani erről a presztízsről, tessék a szociálpolitikai alkotásoknak kijáró elismerésről 3. ülése 1931 május 30-án, szombaton. lemondani, tessék a szociálpolitikai alkotások építéseért való elismerést átengedni azoknak, akik^ valóban szociálpolitikát és nem filléres szegénygondozást csinálnak. Valóban és komolyam a javaslat egyetlen komoly tartalma a szolgáltatások leszállítása, egyetlen komoly tartalma, a lényeg, az ugrópont a 22. §; a többi szöveg jól-rosszul ad egy csomó, pénztár-politikailag is tartalmatlan és kirakatszerű intézkedést. A miniszter úr a szociálpolitikai szolgáltatások csökkentésében — amint már a bizottságban is elmondottam — kétségtelenül segítőtársakra talál. Nem egyedül a maga szándéka ez, nem egyedül a törvény alkotój akire támaszkodik a szolgáltatások csökkentésénél, mert az alkotó is csak ama hangulat végrehajtásának szolgálatában áll; segíti a minisztert a szolgáltatások fokozatos megszüntetésében az a szociálpolitikaellenes hangulat, amely megvan az egész országban és amely a kormányzat sok bűne között egyáltalán nem utolsó, amely a kormányzat sok bűne között talán a legelső sorba tartozik. Ez a szociálpolitikaellenes hangulat megvan munkásban és munkáltatóban; sajnálatosan a munkavállaló rétegben is megvan, mindenféle rétegben egyaránt Es akkor, amikor erről a hangulatról beszélünk, amikor a szociálpolitikaellenes hangulatra, mint a miniszter úrnak a szociálpolitikai szolgáltatások csökkentésében való segítőtársára hivatkozunk, akkor meg kell említenünk azt^is, hogy milyen szükségszerűségek szülték magát a jelen javaslat alapját tevő két előző szociálpolitikai törvényt. Annak idején, amikor az ellenforradalom a maga mézesheteit élte és a munkásságnak azt az intézményét, amelyet sok bajjal, rengeteg áldozattal felépített, amelyet rengeteg tapasztalat szerzésével Ó3> szerzése után európai nívóra emelt, az uralmon levők birtokba vették, akkor — a mézeshetek után — rájöttek arra, hogy sokkal nagyobb falatot nyertek, mint amekkorát letudnak nyelni. Sokkal keményebb dió vott à város ipari munkása, a város ipari munkássága, az a munkásréteg, amely a falu csöndjéből, a falu elzárkozottságából, a csendőrség és a szolgabíró elől a városba menekült, — sokkal keményebb dió volt számukra, semhogy azokkal a módszerekkel, amelyek odakünn a vidéken alkalmasak, megtörhető és megemészthető lett volna. Az internálással való fenyegetéssel, amiről Propper képviselőtársam tegnapelőtt beszélt, csak rövid ideig lehetett kormányozni az intézetben, egyrészt azért, mert ettől a fenyegetéstől nem ijedtek meg, másrészt azért, mert időközben az ellenforradalom nyilt módszereinek kulisszák mögé dugásával megszűnt a lehetősége is, hiszen az internálótábort feloszlatták és a fenyegetés már ezzel is tartalmát veszítette. Amikor tehát a kemény diót feltörni, a nagy falatot megemészteni nem tudták, akkor hajlandók lettek, hajlandókká váltak, hoery a biztosítottak bevonásáról tanácskozzanak. Egy részt az intézet vezetéséből is átengedtek a biztosítottaknak, de gondoskodtak arról, hogy a biztosítottak bevonulása különös bajt ne okozzon, gondoskodtak arról, hogy a biztosítottak bevonulása azt a nyugodt atmoszférát, amelyett ott maguknak megteremtettek, túlságosan ne zavarja, a biztosítottak számára igen alacsony kaput nyitottak fel, amelyen valósággal négykézláb kellett bemászni, az autonómiát visszaállították — hatáskör nélkül, de az ottani intézkedések felelősségével. Hatáskör nélkül, de azzal a szándékkal,