Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-513
4$ Az országgyűlés képviselőházának < úr kérelmének eleget teszek és elrendelem a képviselő urak megszámlálását. (Ehn Kálmán: Mit mókázik? — Esztergályos János: Ez nem móka! — Rothenstein Mór: Ez komoly! — Kabók Lajos: A többségnek kell itt lenni! — Esztergályos János: 240 képviselőből csak enynyien vannak itt!) Perlaki György jegyző {megszámlálja a jelenlévő képviselőket. — Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.). Elnök: Képviselő urak, ne zavarják a jegyző urat! Méltóztassanak csendben lenni! A házszabályok rendelkezésének eleget tettem, a képviselő uraknak nincs joguk oktalan felindulásra. Perlaki György jegyző: Huszonkettő! Elnök: A Ház nem határozatképes, az ülést 20 percre felfüggesztem. (Zaj.) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Elrendelem a jelenlevő képviselő urak megszámlálását. Felkérem a jegyző^ urat, szíveskedjék a megszámlálást foganatosítani. Perlaki György jegyző (összeszámlálja a jelenlevő képviselőket); ötvennégy! Elnök: A jegyző úr jelentése szerint 54 képviselő úr van jelen, így a Ház határozatképes. Ennélfogva következik a határozathozatal. Kérdem at. Házat, méltóztatnak-e az együttes bizottságnak a 15. §-ra vonatkozó imént felolvasott javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat akik a javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az együttes bizottságnak a 15. §-ra vonatkozó javaslatát elfogadta. Következik a 33. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa az országgyűlés két Háza együttes bizottságának a 33., az 50., az 58. és az 59. §-okra vonakozó javallatait,, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.). '•% Elnök: Ezzel a Ház az országgyűlés két Háza együttes, bizottságának jelentését letárgyalta és elfogadta. r\ A Képviselőháznak erről a határozatáról a Felsőházat értesíteni fogom. Napirendünk szerint következik a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927 : XXI. te. és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928 : XL. tc % egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában benyújtott törvényjavaslat (írom. 1200,12Ó4 v sz.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Kabók Lajos képviselő .úr, aki beszédének elmondására legutóbbi ülé'áünkqn halasztást kapott. '•>/ Kabók Lajos képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Az Országos Társadalombiztosító Intézet szanálására benyújtott törvényjavaslat — enyhén szólva — teljesen elhibázott kísérlet, mert a betegség, baleset- és- öregség esetére biztosított munkások es alkalmazottak anyagi járandóságainak és juttatásainak erős mértékű csökkentésére felépített, rendezés antiszociális, miért is az egész biztosított munkásság legnagyobb mérvű ellenállását váltja ki. Űgylátszik a kormány arra számít, hogy a feloszlatás napjához közelgő parlament minden ellenimondás nélkül adja hozzájárulását a beteg munkások jogait kisemmiző torz törS. ülése 1931 május 30-án, szombaton. vényjavaslathoz. Ebben a számításban nagy csalódás éri a kormányt, mert nemcsak itt a parlamentben a szociáldemokrata parlamenti csoport, hanem a parlamenten kívül a biztosított munkások és alkalmazottak körében is a legnagyobb fokú felháborodással tárgyalnak a kormány antiszociális tevékenységéről. A közelmúlt napokban véget ért költségvetési tárgyalás alkalmával kétséget kizáróan beigazoltuk, hogy a kormánynak nincs szociálpolitikája, mert a népjóléti tárca keretében, ahová tulajdonképpen a szociálpolitika tartozik, nines^ megfelelő gondoskodás az általános egészségvédelemről, nincsen elegendő kórház, szanatórium, nincs megfelelő gyógykezelés és gyógyszerellátás, nincs anya- és csecsemővédelem, nincsen munkanélküliség esetére szóló biztosítás. Mégis, mindennek ellenére, az egyetlen meglévő szociális intézménynek, a munkások törekvése, gondos előrerévén létesített, de azoktól jogtalanul elrabolt betegbiztosító intézetnek szolgálatásait is meg akarja a kormány csorbítani olyannyira, »hogy az már a beteg munkások és alkalmazottak egészsége elleni merényletet jelent. A szociáldemokrata munkások évtizedekkel ezelőtt az akkori kormányoknak ugyancsak mostoha szociálpolitikája miatt megcsinálták a maguk erejéből az önsegélyezési és szorgalmas munkával kifejlesztették és megteremtették a nyugateurópai nívóra emelkedett munkásbiztosító pénztárt. Érdemes ez alkalommal visszapillantani a múltra. A 60-as évek végén és a 70-es évek elején, amikor egyre jobban létesültek a gyárak, megszületett Magyarországon is a gyáripari kapitalizmus. A gyáripari kapitalizmus létrehozta a gyáripari munkásosztályt és minthogy a gyáripari kapitalizmus tevékenységéből a munkásosztály kizsákmányolása ütkö,zött ki a legjobban... (Zaj jobb felőli Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kabók Lajos: ... ez, a munkásosztályt szervezkedésre kényszerítette és a munkások szervezkedése megteremtette a munkásmozgalmat. A munkásmozgalom a munkabér, a munkaidő és.a munkaviszonyok szabályozásán kívül önsegélyezés útján a betegekről és äz elhunytak hátramaradottairól is gondoskodott. Az államhatalom a munkaerő védelmének közgazdasági fontosságát nem látta be á múltban sem és, úgy látszik, nem látja be a jelenben sem. Éppen ezért a munkásosztálynak az önsegélyezéstől a munkásbiztosító pénztárig nagy utat, nagy erőfeszítést kellett megtennie. A munkásosztály erőteljes szervezkedése mégis rákényszerítette a kormányhatalmat, hogy a szociális berendezkedés terén elzárkózó álláspontjából engedjen és a munkásbiztosítást törvényes intézkedésekkel szabályozza. Korábban időnként kibocsátott , császári nyilt parancsok, pátensek adtak itt-ott utasítást, különösen a bányaipari munkáltatóknak, hogy valamely mértékben jobban gondoskodó janak beteg munkásaikról. Mindezek dacára azonban azok a régi császári pátensek, ,a .régi társládák köré csoportosított bányamunkások betegség és halál esetére való biztosítása terén nem sok változtatást eszközöltek. Az első törvényes intézkedés a bányamunkások kötelező biztosítása volt, amely az 1854. évi császári nyilt parancs alapján a régi társládák helyzetét szabályozta. Azután hosszú évtizedek teltek el a nélkül, hogy a munkásbiztosítás terén valami történt volna és a bányamunkások épp úgy, mint az ipari munkások a mezőgaz-