Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-515

1Ô2 Az országgyűlés képviselőházának faragták és mindig kisebb és kisebb körre szorították az önkormányzat hatáskörét, azzal teljesen^ parallel csökkent a munkásbiztosítási szolgáltatások mértéke. A mérték kérdésében tetrmészettesen csak a betegség esetére való biztosítás mértékéről beszélhetünk, mert hiszen ez a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, elsősorban ^csak a betegség esetére való biztosítási szolgáltatásokat kívánja korlátozni, mint ahogy az a helyzet, hogy az intézetnek tulajdonképpen csak ez az egy ága beteg. Nem azért, mintha a másik ágat nem tennék tönkre, ha tudnák, azonban a törvény konstrukciója olyan, hogy még azok a művészek is, akik most a Társadalombiztosító Intézetben helyet foglalnak, bármilyen nagy művészek is deficitek előteremtésében, olyan nagy művészek nem tudnak lenni, hogy a törvény konstrukciója ellenére az öregségi biztosításban vagy a balesetbiztosításban deficitet idézzenek elő, mert^ a törvény rendelkezése olyan, hogy ott, legalább ezidőszerint, ilyet előidézni nem lehet. Hogy az öregségi biztosítás csődje be fog következni, e tekintetben nekem semmi kétségem nincs, ha az állapot továbbra is változatlanul marad és az Intézet nem kapja vissza önkormányzatát, s az Intézet vezetése továbbra is azoknak a kezében lesz, akiknek kezébe az ügyek intézése most van letéve. Nem kell a segélyek korlátozásának megítélésében egyébre utalnom, mint arra, hogy addig, míg az 1907 :XIX. te. rendelkezése alapján egy munkás, ha megbetegedett, ha keresetképtelenné vált és ennek alapján táppénzre való jogosultságát megszerezte, akkor már megszerezte azt az első naptól kezdve ; a törvény szerint segélyeznie kellett a Munkásbiztosító Pénztárnak, egy későbbi rendelkezés már bizonyos megtakarításokat akart elérni a betetg munkások rovására s már nem a betegség első napjától, hanem a betegség második napjától kezdve adta a segélyszolgáltatásokat, lecsípvén itt a beteg, elszerencsétlenedett munkástól egy napot. Majd egy későbbi rendelkezéssel megint takarékoskodni akartak és a takarékoskodást a beteg munkásokon óhajtván végrehajtani, a betegség első két napjára nem adtak segélyt. Míg végre eljutottunk odáig, hogy az 1927 :XXI. te. szerint már a betegség első három napján nem jár segély, csak a betegség negyedik napjától kezdődően szolgáltatják ki a segélyt. Méltóztatnak tehát látni, hogy ezek a rendelkezések, amint az önkormányzatot csökkentették, ugyanúgy csökkentették a munkások segélyszolgáltatásának a mértékét. De nemcsak ebben van a megcsonkítás és a segélyszolgáltatás megszorítása, hanem, ha végigmegyünk a gyógyfürdői és szanatóriumi segélyszolgáltatáson, ha végigmegyünk a kórházi szolgáltatásokon és megnézzük, hogy mi volt a helyzet 1907ben, az 1907 : XIX. te. fennállásának idején, majd a később, a törvény alapján kiadott miniszteri rendelkezés folytán, akkor Játjuk, hogy azzal szemben is, különösen a családtagok kórházi ápolását megszorítják az új törvényes rendelkezések. Ugyanilyen megszorítás van a szanatóriumban vagy gyógyhelyekre való kiutalásnál, holott, ha szigorú orvosi és gyógykezelési szempontból mérlegeljük a kérdést, akkor azt keü mondani, hogy gyógyintézet, szanatórium és kórház között különbséget tenni egyáltalában nem lehet, mert vannak betegségek, — ezt nem kell körülményesebben indokolni — amelyeknek gyógyítására szolgáló »intézményt szanatóriumnak nevezik, bár éppen olyan joggal lehetne nevezni kórháznak is. Ezt a segélyíj 5. ülése Î931 június 3-án, szerdán. megszorítást találjuk a gyógyászati segélyek kiszolgáltatásánál is. A gyógyászati segélyek kiszolgáltatására már az 1907: XIX. és az 1927 : XXI. tc.-nek a rendelkezései megszorítást tartalmaznak. Az újabb törvény korlátozta az előző törvény rendelkezései alapján kiszolgáltatható, sőt kiszolgáltatandó segélyeket. Ugyanez a rendelkezés r áll a műfogsegélyre, vagy a műfog engedélyezésére is, amely kérdésről elég bőven és elég részletesen beszélt már előttem szóló Reisinger képviselőtársam. Eljutottunk tehát oda, hogy most megint egy újabb törvényes rendelkezést terjeszt ide a népjóléti minisztérium, amely újabb rendelkezés nemhogy kiterjesztené a segélyeket, nemhogy új segély szolgáltatások bevezetését hozná, amit joggal elvárhattunk, mert hiszen józan ésszel el sem tudok képzelni a szociálpolitikában visszafejlődést, a meglévő állapotok lebontását, hanem csak további előbbrevitelét, to» yábbi fejlődését, — amikor joggal vártuk, hogy új foglalkozási ágakra és új ágazatokra kiterjesztik a szociálpolitikát, amikor joggal remélhettük volna, hogy a népjóléti miniszter és a kormányzat jön és korrigálja az öregség és rokkantság esetére szóló biztosítási törvénynek azt a rendelkezését, amely várakozási időhöz és bizonyos hetek, hónapok, évek befizetéséhez köti a segélyszolgáltatások megnyílását és e helyett azt mondja, hogy íme, törődött, rossz gazdasági viszonyok közöt élő, háborút, nehéz élelmezési viszonyokat végigszenvedett emberekkel szemben már most érvénybe léptetem az öregség és rokkantság esetére szóló biztosítás rendelkezéseit és nem várom meg, amíg az 1928 :XI. tc.-ben lefektetett rendelkezések beválnak, hanem azonnal életbeléptetem annak a törvénynek egyes intézkedéseit; a helyett a kormányzat most jön és még meglévő intézkedéseket is restringálni akarna, még ezekben is bizonyos megszorításokat akar keresztülvinni. Ilyen körülmények között teljesen elképzelhetetlen és teljesen lehetetlen, hogy mi szociáldemokraták hozzájáruljunk ennek a törvényjavaslatnak ilyen módon való letárgya* lásához. Ez teljesen lehetetlen még akkor is, ha a másik oldal, a kormányzat részéről, ott van a fenyegetés, hogy ránk hárítják a felelősséget azért, ha nem alkotja meg a törvényhozás ez a törvényt s ha énnek folytán a deficit az Országos Társadalombiztosító Intézetnél tovább fog nőni. Sőt vállalnunk kell a felelősséget még azért is, amint mondtam, hogy Iha akkor nem tudják leszállítani a kamatpótlékot ennek a törvényjavaslatnak elfogadása hiányában, ennek az ódiuma is a szociáldemokratapártra hárul. Nyugodt lélekkkel és emelt fővel vállaljuk ezt a felelősséget. Nem tudunk hozzájárulni olyan szociálpolitikai törvényjavaslathoz, amely g elsősorban nem a szolgáltatások kiterjesztéséről, nem új foglalkozási ágaknak a biztosításba való bevonásáról szól, hanem ellenkezőleg, már szerzett jogok további lebontását- és segélyszolgáltatások korlátozását jelenti. A mi tömegeinkkel szemben vállaljuk a felelősséget azért, ha ez a törvényjavaslat nem megy keresztül úgy, ahogyan a népjóléti miniszter beterjesztette. Egyébként azonban semmi ok sincs arra, hogy a kormány feloszlasssa a Képviselőházat. Tessék időt és módot adni ennek a törvényjavaslatnak letárgyalására. Alkotmányos szempontból még nem járt le a törvényhozás Képviselőházának időtartama, tehát bőven van idő arra, hogy a törvényjavaslatot a Képviselőház időtartamának lejártáig letár-