Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 50 csont!) Higyje el a képviselő úr, hogy én ezt a megoldást a legjobbnak tartom. Én tisztelem az ellenvéleményt, de méltóztassék nekem jobbat mondani. (Esztergályos János: Akik Párizsba mennek a tyúkot keresni!) Akik ebben a kölcsönben részesültek, bizonyos feltételek mellett kapták a kölcsönt, amelyeket nekik teljesíteniük kell s hogy ha ezeket a feltételeket nem teljesítik, a kölcsönt felmondjuk. Ahhoz tehát, hogy az illető elmegy-e Párizsba, vagy nem, nekem semmi közöm, én csak arról gondoskodom, hogy a vállalt kötelezettségnek és a vállalt feltételeknek eleget tesz-e, vagy nem. (Egy hang jobbfelől: Bizonyosan nem a tyúksegélyből ment ki! — Farkas István: Ö tudta, hogy ki az, de nem árulta el a nevét!) Elnök: Csendet kérek! Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ami a baromfitenyésztés kérdését illeti, az előadó úr is volt szíves igen érdekesen és szakszerűen fejtegtni, hogy milyen jelentősége van ennek a termelési ágnak, különösen a széles néprétegek részére, mert hiszen a baromfitenyésztéssel nagyobhára a kisemberek foglalkoznak, tehát a baromfitenyésztés fejlesztése szociális szempontból is igen fontos. (Ügy van! jobbfelől.) De ha tekintjük az4 hogy egyéb közgazdiasági szempontok is milyen fontossággal bírnak, elsőrangú feladatunk, hogy ezt a kérdést igen behatóan támogassuk és a baromfitenyésztés fejlesztésére minden áldozatot meghozzunk. (Ügy van! jobbfelől.) Az, előadó úr már volt szíves az idevonatkozó adatokat ismertetni. 1929-ben 249.234 mázsát, 1930-ban 376.226 métermázsát vittünk ki baromfiból. A baromfiból, tojásból és tollbol, egyszóval baromfiból és haromfikellékekböl 82,333.000 pengő értéket vittünk ki 1930-ban és így a baromfikivitel felküzdötte magát a búzakivitel elé, az állat- és a lisztkivitel után a harmadik helyre. Ami azt a statisztikát illeti, amelyről éppen t. képviselőtársunk nem előnyösen nyilatkozott, vagyok bátor közölni, hogy a folyó évben, 1931-ben 202 ellenőrzött telep van. Ezeket egészségügyi szempontból és minden szempontból ellenőrzés alatt tartjuk. Az ellenőrző telepek tojólétszáma 188.260 darab, az átlagos tojáshozam 150 darab. A telepek tojáshozama együtt 282 millió darab, ebből a folyó évben tenyésztojásnak el fognak adni 56 milliót. Naposcsibét el fognak adni 2-8 milliót, saját célra keltetnek 2-8 millió tojást, tenyészállatként értékesítenek 16.000 hathónapos tyúkot. Ebből tehát méltóztatnak látni, hogy ez a nemesített jobb minőségű és jobb tojóállomány nagy tömegében osztatik szét az országban és ezáltal elérjük azt, hogy az egész országban a kistestű és kevés tojó régi parlagi tyúkból átalakul az egész állomány jobban tojó és súlyosabb tojást rakó nemesített fajjá, amivel azután ezt a termelési ágat tovább leszünk képesek fejleszteni. A gyümölcstermelés kérdéséről is igen széles keretek között folyt a yita. Ami ezt a kérdést illeti, én gyümölcstermelési programmomat törekszem a rendelkezésemre álló összegek keretében végrehajtani, a szerint, amilyen mértékben a fedezet rendelkezésemre áll. (Helyeslés jobbfelől.) A folyó évben 280.000 gyümölcsfát osztottam szét. Egyik képviselőtársunk, azt hiszem, Malasits képviselőtársunk azt mondotta.,. (Malasits Géza: Nem szólaltam fel! Reisinger!) Reisinger képviselőtársunk azt mondotta, hogy azzal még nem merítettük ki feladatunkat, ha a gyümölcsfákat szétosztottuk, mert meg kell tanítani az embereket a . ülése 1931 május 9-én, szombaton. öl gyümölcsfaápolásra is. Egy hang jobbfelől: Igaza volt, de ez megtörtént.) Ebben teljesen igaza van képviselőtársamnak és én csak azt vagyok bátor jelezni, hogy a gyümölesfa^eze!és * terén eV a gyümöic&la kártevői elleni véddekezés terén olyan tevékenységet fejtettünk ki, amilyen eddig az országban nem volt. (Úgy van! ügy van! jobbfelől'és középen.) A lani'olyamok nagyon nagy számát tartottuk egész országrészekben, ahol 30.000 embert oktattak ki, (Berki Gyula: Az urak nem járnak vidéken! — Esztergályos János: Csak látjuk, hogy kukacos a magyar alma! — Zaj.) továbbá ä gyümölcsfák kiosztásánál, kiültetésénél egész körzeteket veszünk most tervbe befásításra, ahova már a talaj minőségének és az ottani éghajlatnak figyelembevételével előre megállapított piacképes gyümölcsfafeleslegek lesznek elültetve, úgy hogy ott vagonszámra fog piacképes gyümölcs teremni. Ezen az úton akarjuk elérni gyümölcstermelésünk további fejlesztését. Említés tétetett arról is, hogy gyümölcskivitelünk a múlthoz képest visszafejlődött. Ez nem egészen felel meg a tényeknek, csak látszólag, mert hiszen míg 1927-ben 10 millió pengő értékű gyümölcsöt vittünk ki, 1928-ban 14 millió, 1929-ben 18 millió, 1930-ban pedig 16 millió pengő értékű volt a kivitt gyümölcs. Súlyban azonban míg 19274>en 260.000 métermázsa, 1Ö28ban 304.000, 1929-ben 488.000, addig 1930-ban 483.000 métermázsa gyümölcsöt vittünk ki. A súiymennyiség tehát alijg esett vissza, az érték esett vissza, különösen az almánál és a körténél, mert ezekből a múlt évben igen csekély termésünk volt. Meg kell még emlékeznem az Alföld fásításának kérdéséről is, mert hiszen a vita során ebben a tekintetben is hangzottak el felszólalások. A fásítás terén azt a tervet, amelyet én felállítottam, — minthogy most a takarékosság elvének keresztülvitele céljából, sajnos, korlátozva vagyok — nem tudtam abban a tempóban végrehajtani, mint az tervezve volt. Ez nem azt jelenti, hogy a tervet elejtettük, mert hiszen az előadó úr nagyon szembeszökő adatokkal világította meg a fásítás kérdésének fontosságát és olyan statisztikai adatokat tárt a Ház elé, melyek feltétlenül gondolkodóba kell, hogy ejtsenek minden gondolkozó fejet. Mindenkinek az kell, hogy legyen a törekvése, hogy ezt a súlyos problémát a megoldáshoz közelebb vigyük. Nem arról van tehát szó, hogy az egész Alföld fásításának programmját félretette a kormányy csak annyit jelent a mai helyzet, hogy a takarékosság elvénél fogva ezt a kérdést most egy időre elodázta. (Zaj.) Az idő előrebaladottságáuál fogva (Halljuk! Halljuk!) nem áll módomban tovább foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Az előadó úr nagyszerűen felépített szakszerű beszéde (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) úgyis ismertette és indokolta a tárca összes rovatait és statisztikai adatokkal mutatta ki azt, hogy egyes termelési ágaknál milyen fejlődés volt elérhető és szakszerűségi szempontból is megvilágított minden kérdést. Még csak a szociális biztosítás kérdésével kívánok foglalkozni, (Farkas István: Halljuk! Halljuk! Ezt már rég meg kellett volna csinálni!) minthogy ebben a tekintetben szintén hangzottak el felszólalások. Azt az állítást kockáztatták meg úgy itt, mint a pénzügyi bizottságban, hogy a szociális biztosításra vonatkozó törvényjavaslatot a nagybirtok gáncsolta el. Bátor vagyok megjegyezni, hogy sem a nagybirtokosok részéről, sem a nagybirtokosok érdekképviselete részéről nálam senki sem gáncsolta el a szociális reformok