Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

88 Az országgyűlés képviselőházának t ken felül az általam említett módon a hasznos beruházási összegek útján is. Azok a képviselőtársaink, akik a vitában résztvettek, felszólalásaikban tanúságot tettek arról, hogy milyen meleg érzéssel viseltetnek a mezőgazdasági termelés iránt. Valósággal féltő aggodalommal sorakoztatták fel azokat a gondolatokat és érveket, amelyekkel az ő nézetük szerint a mezőgazdaság mi súlyos /helyzetén segíteni lehetne. A mezőgazdaság ma valóban súlyos napokat él át és csak a magyar földben és a magyar népben rejlő őserőnek köszönhetjük azt, hogy ezen a súlyos válságon nagyobb megrázkódtatások nélkül fogtunk átjutni.. Mi sem természetesebb, minthogy a kormány mindent elkövet.^ hogy a maga hatáskörében a rendelkezésére álló eszközök felhasználásával támogatására siessen a gazdaközönségnek és segítse őt a mai súlyes helyzeten. A most életbe lépő földteherrendezési javaslat alkalmat és módot fog nyújtani arra, hogy az önhibájukon kívül súlyos helyzetbe került gazdákat megmentsük a pusztulástól. Az ötös Bizottsághoz eddig több mint 8500 kérvény érkezett be. Ha ezeket a kérvényeket egyénenként bíráljuk el, azt látjuk, hogy éppen a legfrala dni v ágy óbb, a legtörekvőbb gazdák, azok, akik birtokaik kiegészítésére földet szereztek, akik birtokaikat beinstruálták, akik gépet vásároltak ési akik akkor, almikor : ezeket a kötelezettségeket vállalták, kalkulációik szerint kötelezettségeiknek meg is tudtak volna felelni, jutottak a változott viszonyok következtében, a mai rossz gazdasági konjunktúra következtében valósággal a gazdasági lehetetlenülés helyzetébe. A kormány legfőbb feladata az, hogy éppen ezt a legértékesebb és haladnivágyóbb gazdaelemet megmentsük attól, hogy birtokai dobra kerüljenek, ők pedig koldusbotra jussanak. A gabonajegyről szóló törvény alkalmat adott arra, hogy jelentős támogatást nyújtsunk a mezőgazdaságnak, amely támogatás alkalmas volt arra, hogy a mezőgazdasági termelés folytonosságát és zavartalanságát biztosítsuk. A folyóévi termés értékesítésére vonatkozó terveink szintén készen vannak s ezeknek során azokat a tapasztalatokat! amelyeket a folyó évben szereztünk, előnyösen tudjuk majd felhasználni. Erről a kérdésről most nem áll módomban nyilatkozni, mert a t. Háznak rövidesen amúgyis alkalma és módja lesz itt a plénumban ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ezek a tervek egyébként aszerint is módosulhatnak. hogy azok a külföldi tanácskozások, amelyek a búzakérdésben folyamatban vannak, hogyan és mint fognak alakulni. A bukaresti, varsói és római tanácskozások után továbbmenőleg utóbb Belgrádban folytak a'dunai államok között megbeszélések, amelyeknek az volt a céljuk, hogy a londoni világkonferenciára való tekintettel a keleteurópai export-agrárállamok egyöntetű álláspontjukat megbeszéljék. Ami a londoni világkonferenciát illeti, ehhez mi reményeket fűzünk. Reményeket fűzünk ehhez) mert már csak azért is nagy jelentősége van ennek a világkonferenciának, mert ez az első eset, hogy az európai és tengerentiíli államok 'együttesen ülnek le a zöld asztalhoz, hogy tanácskozzanak ennek a nagy problémának egységes megoldása felett. Tény az, hogy ott csak az exportállamok fognak részt venni, az InTDortáUamok onnan hiányoznak, de tekintve azt, hogy a londcaii konferenciának legfőbb elvi megállapodása az, hogy a termelőnek a termelési költségeit biztosítsák, tekintve továbbá azt 1. ülése 1931 május 9-én, szombaton. hogy ez elől az importállamok sem zárkózhatnak el, reményünk van arra, hogy a konferencia a kérdés megoldását elő fogja segíteni. A búzakérdés megoldásánál az eddigi tanácskozások során különösen három módszer hozatott javaslatba, amelyek komoly megbeszélés tárgyát kellett hogy képezzék. Az első volt a preferenciái is megoldás kérdése. Ezt az összes európai exportállamok magukévá tették, a tengerentúli államok és az európai importállamok azonban merev álláspontra helyezkedtek ezzel a megoldással szemben. Ennek ellenére nagy a reményünk, hogy ez a kérdés meg fog érni a megoldásra és annál is inkább és éppen ezért mi ezen az állásponton állunk elsősorban, mert a megoldás legegyszerűbb módja minden komplikáció nélkül vám alkalmazásával lehető volna, semmi néven nevezendő károsodásával senkinek nem járna és az az elv, amelyet most már általánosam, úgy az import-, mint az exportállamok magukévá tettek, hogy tudniillik a termelőnek a termelési árat biztosítsák, ezen az úton volna legkönnyebben elérhető. A másik javaslat volt a búzakészlet bizonyos százalékos hányadának denaturálás által a kenyérfogyasztásból való kivonása, emberi élvezetre való alkalmatlanná tétele és takarmányozás céljaira való felhasználása. Ami ezt a kérdést illeti, mi szívesen tesszük ezt diszkusszió, megbeszélés tárgyává, a megoldást azonban nem úgy képzeljük el, hogy a búzának egy bizonyos részét denaturálják és így emberi élvezetre alkalmatlanná tegyék, hanem a kiőrlés szabályozásával tudnók ugyanezt a célt elérni, hogy a kenyérfogyasztásból a készletnek egyszázalékos hányadát kivonnánk és takarmányozás céljaira felhasználnók. A mi számításunk az, hogy ezt a mezőgazdasági érdekek súlyosabb sérelme nélkül meg tudnók oldani, bár bizonyos nehézséget tagadhatatlanul okozna; amennyiben azonban más megoldást nem találnánk, kénytelenek lennénk ehhez a megoldáshoz is hozzájárulni. A harmadik javaslat volt a vetésterület csökkentése. (Szabó Sándor: Ez nem helyes!) Ezt a tengerentúli államok hozták javaslatba, de mi ezt a javaslatot a limine elutasítottuk (Helyeslés.) és pedig azért, mert a tengerentúli államokban a vetésterület csökkentése könnyen keresztülvihető, mert ott nem anynyira exisztenciális kérdés, mint inkább a tőke elhelyezésének kérdését jelenti a búza nagy mérvben való termelése. Ha a tőke ott megfelelő jövedelmezőséget és kamatozást találni nem fog, könnyen fog másutt elhelyezkedni és magának máshol jövedelmezőséget biztosítani. Nálunk azonban, ahol közel egymillió exisztenciát érint, ahol az állattenyésztéssel kapcsolatban van, ahol több millió parcellán folyik a búzatermelés, azoknak a területeknek évrőlévre való felmérése és a vetésterület bizonyos százalékos hányadának csökkentése kivihetetlen és a megvalósíthatatlansággal határos. Ezért volt tehát az, hogy mi ez ellen a megoldás ellen mereven állást foglaltunk. Efvébként tekintet nélkül arra, hogy ezek a nemzetközi tanácskozások hogyan és miképpen fognak alakulni, a kormánynak az a főfeladata, hogy a belső termelési renddel* törekedjék olyan közgazdasági politikát inaugurálni, amellyel — akár rövidebb, akár hosszabb ideig tart ez a válság — lehetővé tegye azt, hogy a gazdaközönség ezt a válságot kibírja és hogy ezzel szemben mi megfelelően helyt tudjunk ; állani.