Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

82 Az országgyűlés képviselőházának 501. ülése 1931 május 9-én, szombaton. tosnak tartom, — bár az egész összeg nem lényeges — hogy a mezőgazdasági termelés támogatásának fokozására, illetőleg az ennek propagandájára vonatkozó tételnél megint csak a takarékossági elv alkalmazása folytán szintén 10%-os csökkenés mutatkozik. r Állattenyésztésünk fejlesztésére a költségvetés harmadik címének 5. rovata alatt ugyanazt a tételt veszi fel, ami tavaly volt. Ez az összeg 200.000 pengő. Ebből kívánta a miniszter úr a köztenyésztésnek a szükségelt számú és megfelelő jó minőségű apaállatokkal való ellátásáról gondoskodni és pedig az 1908 : XLIII. tc.-ben megállapított kedvezmények nyújtásával. Ebből az összegből kívánja a földmívelésügyi miniszter úr a hússertéstenyésztés támogatását a legmesszebbmenő mértékben szolgálni. Legyen szabad itt utalnom azokra az értékes megjegyzésekre, amelyeket vitéz Kenyeres János képviselőtársam a délelőtt folyamán a Házban hangoztatott és amelyekhez csak azt kívánom hozzáfűzni, hogy arra kérem a miniszter urat, hogy a tavalyi akciót, amelyet a hussertéstenyésztés terén oly sikerrel bonyolítottt le

; az idei évben is folytassa. Kérem a jelenlévő pénzügyminiszter urat, miután ennek tétele a költségvetésben nem foglaltatik kifejezetten benne, hogy erre a módot a földmívelésügyi miniszter úrnak megadni kegy esikedj ék. Az említett 200.000 pengőből fedezendő továbbá az Országos Törzskönyvvezető Bizottságnak és vidéki szerveinek, a

( hússertéstenyésztők és a mangalica-tenyésztők országos egyesületének támogatása. Ugyanebből az összegből fejlesztendők a községi állatbiztosító szövetkezetek is. Végül még mindig ebből a 200.000 pengőből fedezendő az állattenyésztés emelését célzó intézkedésekkel összefüggő minden egyéb dologi kiadás is. A költségvetés indokolásának több mint egy oldalát veszi igénybe azoknak a tételeknek felsorolása, amely tételeket — pedig mind fontos tételek, — mindebből a 200.000 pengőhői kell a földmívelésügyi miniszter úrnak előteremtenie. Emberfeletti képességűnek kellene lenni a miniszter úrnak, hogy ezt elérni tudja. Miután lehetetlent nem lehet elérni, ennek a következménye a gyakorlatban — sajnos — csak az lehet, hogy az állattenyésztés fejlesztése körüli különben jogos igényeknek kielégítésére nem kerülhet a sor. Hogy mindjárt egy igen fontos kérdésre utaljak, a t. földmívelésügyi miniszter úr igen helyesen célul tűzte ki például azt, hogy a köztenyésztés céljaira szolgáló apaállatok minden tekintetben megfelelőek legyenek nemcsak küllemre, hanem belső értékükben is. Azt szeretné elérni a miniszter úr, hogy csupa törzskönyvezett anyag kerüljön apaállatként a köztenyésztésbe. Sajnos, ezt az igen helyes célt nem érheti el és kénytelen sokszor szemethunyni akiár ő, akár illetékes tényezői azért, mert fedezet hiányában olyan apaállatokat is beszereznek köztenyészetre, amelyek az említett feltételeknek nem felelnek meg. T. Ház! Jóllehet magam mondtam, hogy a fedezet nem elegendő, mégis arra kérem a t. miniszter urat, hogy az országnak azon a részén, ahol a nyugati szarvasmarhatenyészet különös fejlődésnek örvend, — így vonatkozik ez különösen Baranya, Tolna és Somogy vármegyékre, — mégis nagyobb támogatást legyen szíves nyújtani a községi apaállatok beszerzésére, mint nyújtott a múltban. Az előadó úr tegnapi beszédében maga is elismerte, hogy nyugati szarvasmarha tenyésztésünk olyan magas fokon van, amely már magával Svájccal is felveszi a versenyt. Ezzel kapcsolatban arra is felkérem a melyen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy éppen azért, mert kevés a fedezete, a külföldi tenyészanyagimportot illetőleg a jövőben szűkebb mértékkel mérjen. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy eddig az olyan nagy szakszerűséggel lebonyolított külföldi apaállatanyagimportnak nem lett volna nagy haszna a köztenyészetre. Elismerem, hogy ez megfelelő helyen alkalmazva, mindig nagy haszonnal járt, de mégsem helyeselhetem ennek az importnak egyes vidékeken túlságosan való propagálását a köztenyészetben. Nem helyeselhetem már azért sem, mert nagyon sok belföldi tenyésztő van, akik nagy áldozatokkal fenntartott tenyészetüket csak nagy nehézségekkel tudják fenntartani és azt hiszem, hogy ezek a belföldi jobbtenyésztők, akik közül egyik-másik már európai vagy akár világviszonylatban is legelső helyre küzdötte fel magát, — legyen szabad itt Dőry Frigyes paradicsompusztai tenyészetéről megemlékeznem^ (Éljenzés a jobboldalon és a közéven.) megérdemlik, hogy elsősorban az általuk nevelt apaállatokat vegye a földmívelésügyi kormányzat igénybe a községi apaállatszükséglet kielégítésénél. Nem mondom, hogy importra nincs szükség. Elismerem, hogy regenerátorokra természetesen nagyon szükség van, különösen ott, ahol az állomány olyan nívót ért el, hogy külföldi vér behozatalára van szükség. Áttérek, t. Ház, a hazai lótenyésztés kérdésére. Szomorúsággal állapítom meg itt is, hogy az eddigi 200.000 pengővel szemben ez a tétel is több, mint harmadrészével csökkentetett. Csökkentetett ugyanakkor, amidőn a földmívelésügyi miniszter űr maga sajnálattal említi meg, hogy hazai telivér- és félvérlótenyésztésünk az utóbbi időben visszafejlődött. Engedje a miniszter úr remélnem, hogy ez a megállapítás csak kvantitatíve értelmezendő és nem kvalitatíve, mert igen nagy baj lenne, ha megengednők, hogv. hazai lótenyésztésünknek az az ága, amely világhírnévnek örvend, (minőségileg visszafejlődjék. A magyar lovat elejteni annál kevésbbé szabad, mert, amint a költségvetés vonatkozó tételeiből látom, lovak eladásából, a földmívelésügyi költségvetésben ugyanúgy 200.000 pengő van bevételként előirányozva, mint tavaly. Mégis a kiadási rovatnál a hazai lótenyésztés fejlesztésére fordított összeg — amint mondottam — az eddigi 200.000 pengő 129.000 pengőre apasztatott. örömmel üdvözlöm azonban a földmívelésügyi (miniszter urat azért,^ hogy az állati betegségek elleni védekezés tételét 50.000 pengővel, azaz 20%-kal emelte. (Helyeslés.) A költségvetés részletes indokolásában említett járványos elvetélés ellen folyó oltási kísérletekről emlékezik meg a miniszter úr. Legyen szabad erre a kérdésre nekem^ is felhívnom a miniszter úr különös figyelmét. E téren igazán sok a teendő. Kétségtelen, hogy ezt a kérdést még nem sikerült megoldani sem Németországban, sem a nyugati államok egyikében sem, mégis remélem, hogy a kellő kísérletek fokozása mellett ezt a kérdést a mi állatgyógyászati tudósaink meg fogják oldani. Arra kérem a miniszter urat, hogy ezeket az oltási kísérleteket igyekezzék mentől nagyobb mértékben fokozni. A minisztérium illetékes osztályától úgy értesültem, r hogy az illetékes ügyosztály az élőcsírás oltásokat jobban^ szereti visszaszorítani, mint azokat elősegíteni, természetesen szakokból azért, mert annak gyakorlati hasznát még nem látta. Miután azonban szerintem ennél a kérdésnél takarékosság-