Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Àz országgyűlés képviselőházának 50 .megmenteni, amelyet az előadó úr -volt szíves előadói beszédében bejelenteni, bogy a földmívelésügyi kormányzat részéről ki fog adatni. Az országot elsősorban nem az fogja megmenteni, hogy mit fog a iföldmívelésügyi minisztérium adni, (Krisztián Imre: Hogy önökre ne hallgassanak!) 'hanem az, hogy a magyar nép meg fog győződni arról, hogy neki nem folyton szántani, vetni, aratni kell és újra szántani, vetni, aratni, és nem tudom mit csinálni, mindig azt csinálni, amit ezer év óta ebben az országban dédapái csináltak, hanem ha az okszerű, modern gazdálkodásra tér át. Erről tessék meggyőzni a magyar földmívelő népet és ez többet fog érni, mintha 200.000 gyümölcsfát ajándékba ki fognak osztani.fŰiíg van! a jobboldalon.) Ennek a meggyőzésnek pedig nem az a módja, hogy kiosztják a 200.000, vagy 500.000 darab gyümölcsfát és azután odajut az a gyümölcsfa, ahol nem értenek hozzá, nem tudják, mit csináljanak vele. (Udvardy János: Mennek a tanfolyamok a községekben!) A gyümölcsfa kezeléséhez és neveléséhez ismeretek is -szükségesek, t. képviselőtársam. Tessék megengedni,, hogy én is értsek valamit ehhez, ha nem is vagyok egységespárti képviselő. Ez a legkényesebb, a legnagyobb szakértelmet igénylő kérdés, méltóztassék az^ előadó úrhoz fordulni felvilágosításért, tanácsért, majd meglátjuk, igazolni fogja-e önöket velünk szemben. (Udvardy János: Nem állunk szemben!) De hiszen Takách előttem szólott igen t. képviselőtársam is megemlítette, hogy probléma ebben az országban, hogy magyar almát nem látok sehol a piacon. Az Ibusz. a kormány által támogatott, dédelgetett szerv kanadai almát árul, amelyet darabonként 60 fillérrel kell megfizetnem, ha almát akarok enni. (Krisztián Imre: Nem kötelező!) Ne tessék már mindig felesleges módon közbeszólni! Azt hiszem, mégis csak komoly dologról beszélek és nem árkon-bokron keresztül, kritizálok. Engedelmet kérek, jobb szívvel ön .sincs a paraszthoz, mint én, erre esküszöm önnek, hiába jár csizmában. Jót akarok, becsületes szándékkal mondom, amit mondok, tessék akceptálni és tessék figyelemben részesíteni! Lehetetlennek tartom, hogy ebben az országban 60 fillért kelljen egy kanadai almáért adni, amikor a Jonathan alma, amely itt nagyszerűen megterem, a világ legkiválóbb almafajtái közé sorozható. (Gr. Hunyady Ferenc: Nagyon igaza van!) Ennek azután semmiféle értelme nincs, mert azzal, hogy kiadok 200.000 darab gyümölcsfát, még nem oldottam meg a kérdést. Rá kell vezetni a parasztot a mívelés módjára. Hiába mondotta valaki közbeszólás alakjában, hogy nem kiskorú a földmíves, nem csinálhatunk kiskorú gyermekekkel való játékot. Szerintem ebben a kérdésben a magyar mezőgazdaság igenis kiskorú, én pedig ezt állapítom meg. Ne sértő szándékkal tessék venni a kiskorú kifejezést. (Krisztián Imre: Nem merek közbeszólni!) A magyar mezőgazdaság nines tisztában a gyümölcstermeléssel, ami kiviteli cikknek, is a legjobb, tulajdonképpen te^ hát nemzetgazdasági szempontból elsőrendű kérdés. Rámutattam arra, hogy járásonként szakiskolákat kell felállítani, megfelelő tanerőkkel és nem tönkrement földbirtokosokkal, akik azelőtt otthon sem tudtak gazdálkodni. Komoly szakerőkkel kell a szakiskolákat ellátni, azután ott a szakiskola területén megfelelő módon a gyakorlatban be kell mutatni, hogy mit jelent a gyümölcstermelés. Be kell mutatni, hogy lássa a mezőgazdaság. Ha szemí. ülése 1931 május 9-én, szombaton. 63 léltetőleg látja a magyar mezőgazdaság, akkor egészen más lesz a dologról a felfogás, mert hiszen méltóztassanak megengedni, ősi, emberi tulajdonság a konzervativizmus. Megtanulta azt a módszert, amelyet eddig ezer éven keresztül csináltak, nem akar belőle engedni és azt hiszi, az a jó, amit eddig csinált. De ha bemutatjuk neki szemléltetőleg azt, ami jobb, akkor megváltozik gondolkozása s azt hiszem, hogy ebben az esetben nagyon komoly eredményre lehet kilátás. Kétségtelen t. Képviselőház, hogy ez nem olyan kérdés, amelyben ma határozunk s holnap vagy hat hónap múlva vagy egy év múlva máris mutatkoznak ennek következményei. De hiszen éppen azért mondtam, hogy nem most beszélek először, kritizálok ebben a kérdésben» mert hiszen én már 1923-ban elmondtam ezeket a dolgokat, méltóztassék a képviselőházi naplóból meggyőződni róla. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Csináljuk, képviselő úr! A tanfolyamokat csináljuk!) En nem azt mondom, hogy az urak nem csinálják, hanem azt mondom, hogy olyan kis mértékben csinálják, hogy az nem vezet megfelelő időben és mértékben célhoz. S én, itt látom a hibát. A földmívelésügyi tárcát a kormánynak sokkal jobban kellene ellátni, {Krisztián Imre: Ez már igaz!) mint ahogy ellátja, akkor a földmívelésügyi miniszter úr — meg vagyok róla győződve — nagyobb mértékben tudná ezt csinálni s hamarább jutnánk nagyobb >m értékben eredményhez. Ez az én felfogásom ebben a kérdésben. Az igen t. előadó úr nagyon helyesen mutatott rá arra is, hogy a mai gazdasági helyzetnek egyik oka a pauperizmus. Kénytelen vagyok ebben a kérdésben is egyetérteni az előadó úrral; igenis, a pauperizmus, az az általános r lerongyolódottság, az az általános, már züllés számbamenő elkoldusodás, leszegényedés, amely ebben az országban van, úgy a mezőgazdasággal foglalkozó közönségnél... (Bródy Ernő: Munkásnál!) Nemcsak a 'munkásnál. Nem beszélek most a tönkrement ezerholdas birtokosokról és bérlőkről, akik csődbejutottak, ellenben a gazdaközönséghez tartozók ezreiről beszélhetnék, akiknél még ha nagyítóüveggel keresném is, nem találnék mainapság egy pengőt sem, pedig egy pengő nem sokat ér, nem sokat számít. (Krisztián Imre: Más nemzeteknél is így van!) Meg vagyok róla győződve, hogy így áll a helyzet. Látom, mert járom a falut; nemcsak egy-két földmívesképviselő úr jár a falun, hanem én is járok, ha haragszanak is azért, hogy járok a falun. De én azért csak járok a falun. (Krisztián Imre: En még hívom is! — Szabó Sándor: Sohse hívd!) Tudom, hogy nem látnak szívesen, de csak ott nem látnak szívesen és oda nem hívnak, ahol politikai* ellenfélként állunk szemben, de a dolgozó nép, legyen az kisgazda, földmíves vagy munkásember, nagyon szívesen lát engem. , Kétségtelen, hogy ez a nagymérvű, — mint mondottam — a zülléssel egyenlő leszegényedés a mi gazdasági problémáinknak kútforrása. De nekem ezzel szemben az a felfogásom, hogy ebben a kérdésben nem sok történt. Ne méltóztassanak újra félreérteni, nem azt mondom, hogy semmi sem történt. Elhiszem, hogy imittamott megpiszkálták a Tisza partját, csináltak valamit az árvíz ellen; szívesen elhiszem, hogy csináltak egypár útvonalat is, például Lillafüredtől Egerig nagyon szép útvonalat csináltak. (Egy hang a jobboldalon: Miskolcig!) Akkor sem nyert vele Miskolc semmit. Most már