Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

5â - Àz of szag gyűlés képviselőházának S országban, s Magyarországon a eukorgyári előmunkások kiképzése egyáltalán lehetetlen, mert erről semmiféle intézmény nem gondoskodik. Egy elsősorban mezőgazdasági államban mindenesetre arra kellene törekedni, hogy az ilyen iparágakban képezzünk ki technikai erőket, amelyekre szükség van, mert hiszen elsősorban mégis csak nyers produktumainkat kell feldolgoznunk. Az egészséges iparfejlesztésnek tulajdonképpen itt kell megindulnia, ahol az iparfejlesztéshez megvan minden szükséges hozzávaló, s külföldről csak a technikailag, vagy magasabban képzett személyeket kell importálni. Mindenesetre azt hiszem, ezen a téren lehetne sörfőzőmesteri tanfolyamot, stb. létesíteni. Mindez nem létezik, hiába keressük. Azonkívül a szeszfőzőmesterek kiképzése is néhány hetes tanfolyamon gyakorlati kiképzés nélkül történik, míg a külföldön évekre menő gyakorlatot kívánnak meg, úgyhogy általában hallani azt a panaszt, hogy a szeszfőzdék nem kapnak megfelelő képzettségű munkaerőket, illetve ezeknek a képzettsége csökkenő tendenciát mutat. Csak néhány szóval akarom a miniszter úr figyelmét felhívni a kísérleti ügyekre. Azt hiszem, hogy az intenzív mezőgazdaság okvetlenül megkívánja, hogy a kísérleti ügyek teljesen a kor színvonalán álljanak. (Helyeslés.) Itt takarékoskodni nem lehet, és nagyon egészségtelen helyzetnek tartom, ha ezeknek a tudományos kutatással foglalkozó intézeteknek nem elég az a javadalmazásuk, amit a könyvtárak pótlására, folyóiratok beszerzésére joggal kívánhatnának. Ebben szerintem takarékoskodni nem lehet, hanem talán úgy lehetne takarékoskodni, hogy több különálló intézményt jobban összevonnánk, mint ahogy ez történik. Ha a költségvetést valaki átnézi, azt látja, hogy a tejipari vállalatok az állattenyésztés ügyköréhez tartoznak, más ilyen kísérleti intézmények más ügyosztályhoz. Talán itt lehetne bizonyos átcsoportosítást csinálni anélkül, hogy ez az ügynek hátrányára volna. A kísérletüggyel kapcsolatban — és ez vo-' natkozik az állategészségügyre is — nem tudok egész részletességgel a kérdéssel foglalkozni, de ismét szóváteszem a jutalékok kérdését. A miniszter úrtól szeretném hallani, hogy mennyiben részesülnek a központ tisztviselői ezekben a jutalékokban, amelyek tulajdonkép egyéb ban a kint levő, részben kereső, részhen egyéb tudományos intézetek személyzetét illetnék felfogásom szerint, mert hiszen itt a központ nem végez olyen tevékenységet, amely külön jutalékra tarthatna igényt. Határozottan tudom, hogy a múltban bizonyos anomáliák voltak. Hogy mennyiben változott meg ez a minisztérium belső ügykezelésében, azt nem tudom, de mindenesetre szeretném, ha erre vonatkozólag megnyugtató kijelentéseket hallanánk, mert hiszen lehetnek mégis oly esetek, amelyek jogos sérelmeket okozhatnak éppen azoknál, akiknek ' tevékenysége tudományos, kísérleti téren fontos és akik produktív munkát végeznek. Természetes, hogy a múlt szokásait nagyon nehéz máról holnapra megszüntetni, a bürokráciának vannak bizonyos kinövései, de éppen akkor, amikor kritikus helyzetben van az ország egész mezőgazdasága, a takarékosságot, a racionalizálást és a méltányosság fokozottabb keresztülvitelét véleményem szerint a központban kell megcsinálni. A mezőgazdasággal kapcsolatban úgy értesültem a minisztérium köréből, hogy — éppen a tudományos kérdés tekintetében érde)1. ülése 19Û1 május 9-én, szombaton. kes ez az eset — a miniszter úr nem tudja még azokat sem elhelyezni, akik különös képzettséggel külföldön végezték tanulmányaikat. Mindenesetre vigyáznunk kell arra, — a szakoktatással, a kísérletüggyel függ ez össze — hogy biztosítsuk a mai szomorú viszonyok közt is a fiatalság arra való, kiváló egyéneinek azt, hogy annak idején ebben az országban tudományos pályára mehessenek, mert ha nem foglalkozunk evvel a kérdéssel, ha nem biztosítjuk azt, hogy a pótlás, amelynek szükséjge a tudományos intézeteknél, azonkívül a szakoktatás terén is minduntalan előáll, a legmegfelelőbb erőkkel történjék, ismét csak egy olyan hibát követünk el, amelyet azután utóbb javítani nem lehet. Magyarországon a helyzet véleményem szerint anynyival is szomorúbb, mert Magyarországon nemcsak a mezőgazdasági tudományos foglalkozás terén, hanem egyébként is nagyon nehéz a tudományt másképen művelni, mint a hivatalokban. Magyarország gazdasági helyzete nem olyan jó, hogy a magántudományos foglalkozás lehetséges volna olyan egyének részére, akik a létfenntartás szempontjából sincsenek olyan helyzetben, hogy a sajátjukból áldozhassanak. így tehát tudományos foglalkozás másképpen nem lehetséges, mint az államnak bizonyos fokú támogatásával. A magánvállalatok hiányoznak, a mezőgazdaságnak magánszöyetkezetileg való megszervezése sem olyan még, mint a nyugati államokban, úgyhogy a tudományos kutatás terén ezektől nagyobb eredményt nem várhatnak, én tehát a mezőgazdasági, általában a tudományos foglalkozást a minisztériumnak és nemcsak a minisztériumnak, hanem az összkormányzatnak is sokkal nagyobb jóindulatába ajánlom, amint azt ennek á költségvetésnek adatai kimutatják. Ezen a téren nem lehet takarékoskodni. Mindenesetre nagyon helyes volt, hogy éppen az előadói székből történt említés arról, hogy Magyarországon, ebben az elsősorban agrár osszágban, a felső gazdasági szakoktatás nem részesül olyan dotációban, mint amilyenben fontosságánál fogva részesülnie kellene. En nem a kultúra ellen beszélek, a kultúrára mindig szükség van, de azt hiszem, hogy a kultúra terén is helyes az, ha abba bizonyos gyakorlati szempontokat is beleviszünk, mert általános kultúra a technikai kultúra hátramaradottsága mellett nem sokáig lehetséges és nem is egészséges. Most még néhány kérdést szeretnék a mezőgazdaság szempontjából a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Nem akarom itt ismételni azt, amit képviselőtársaim közül már többen felhoztak, mint pl. az oltóanyag kérdését, vagy elébe vágni annak, amit majd talán más képviselőtársaim fognak felhozni, de néhány szóval megemlítem a lótenyésztést, : amelynek terén mindenesetre szintén^ fontos volna az, hogy olyan befektetések történjenek, amelyeknek kihatása évtizedek múlva is látható lesz. En a lótenyésztést nem a ló iránti szeretetből akarom itt tárgyalni, hanem mint technikai kérdést a gazdasági technika szempontjából, mert a mai viszonyok között nem lehet azt állítani — hiszen a külföldi statisztikák is azt muitatják —, hogy a gép terjedésével a> lótenyésztés teljesen negligabilis. lett, sőt ma, amikor az ország egy nagyarányú intenzív marhatenyésztés terén, inkább a kényesebb és igavonó célra kevésbbé nyugati