Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-508

386 Az országgyűlés képviselőházának 5C gyors elhatározással tegyék nekünk is lehe­tővé, hogy végleg határozhassunk. Es én azt hiszem, ha ez a lépés teljes mértékben sikerül, ha a kormány a maga Összetákolt, összevásá­rolt többségével . . . (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj, mozgás és fel­kiáltások a jobboldalon: Eláll! Eláll! — Mala­sits Géza: Igaza van! — Folytonos zaj. — Far­kas Gyula: A szakszervezetek 20 fillérjéről be­széljen, a választási 20 fillérről! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Az érdekeltek ne izgulja­nak!) Elnök: A képviselő urat szólásszabadságá­ban egyáltalában nem gátolom, nem is gátol­tam, s nem is kívánom gátolni, mert az a néze­tem, hogy a parlament előtt az ország Képvise­lőházában minden panasz előadható, de szük­séges, hogy a házszabályok megtartassanak, és a képviselő urak a sértésektől tartózkodjanak. Figyelmeztetem tehát a képviselő urat, hogy előadhat mindent, amit jónak lát, a pártokat sérteni azonban nincs joga és nincs.joga olyan kifejezéseket sem használni, amelynek a ház­szabályokba ütköznek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Propper Sándor: Amit mondtam, tapaszta­latok alapján, felelősségem telje» tudatában mondtam. (Jánossy Gábor: Bizonyítson!) Ez­zel a kijelentéssel a^ ciklus végén tartozunk azért a sok tortúráért, amelyben ez a többség az ország dolgozó népét részesítette. (Ügy van! (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Elénk ellen­mondások a jobboldalon és a középen.) Magára marad a reakció, ha megvonjuk tőle azt a le­galitást, amelyet az ellenzék képvisel eîbben a parlamentben. Hiszem, hogy a reakció a saját erkölcstelenségének súlya alatt összeomlik és' kivilágosodik Magyarország fölött. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Bántja önöket, hogy megkapják az igazi ké­pet 1 — Malasits Géza: Fáj az igazság! — Br. Podmaniczky Endre: Kun Bélát akarják be­hozni! — Farkas István: Maguk hozzák be Kun Bélát! Maguk csinálják a bolsevizmust, amint csinálták elődeik! — Derültség jobb fe­lől. — Igen, ez bolsevizmus! — Podmaniczky Endre: Itt ült maga ebben a teremben! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek a Ház minden olda­lán. Ha a képviselő urak nem maradnak csend­ben, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Hegedűs Kál­mán! Hegedűs Kálmán: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Ami­dőn hozzászólok a szőnyegen fekvő törvényja­vaslathoz annak a pártnak a megbízásából, amelyhez tartozni szerencsém van, nem tagad­hatom meg magamtól már csak a parlamenti illendőség szempontjából sem annak a feladat­nak teljesítését, hogy Propper Sándor t. képvi­selő úr felszólalására válaszoljak. (Egy hang a jobboldalon: Nem érdemes! — Peidl Gyula: Ez jellemző az urakra! — Zaj.) Nemcsak a par­lamenti illem szempontjából tartom szükséges­nek válaszolni, hanem azért is, mert a képvi­selő úr egy sértést dobott bele ennek a parla­mentnek a levegőjébe. (Kabók Lajos: Ez való­ság! — Farkas Gyula: Vörös igazság!) A mé­lyen t. elnök úr ezt a sértést már megtorolta. Miután a t. képviselő úr azt mondotta, hogy megvásárolt többség ül itt ebben a Házban, ezt a kifejezést a párt nevében is a legnagyobb fel­háborodással visszautasítom. (Elénk helyeslés >8. ülése 1931 május 21-én, csütörtökön. és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szél­sőbaloldalon. — Peidl Gyula: Kinevezett több­ség!) A t. képviselő úr túlsötét színekkel raj­zolta ennek az országnak a helyzetét, annyira túlsötét színekkel, hogyha a külföld olyan súlyt tulajdonítana az ő szavainak, mint ami­lyen súlyt ő tulajdonít saját magának, akkor az ország hitelét képes volna # ezzel a- sötét szí­nezéssel aláásni. (Ugy van! jobbfelől.) De mi­kor én ezeket a jellemzéseket hallottam, Goe­thének ez a mondása jutott eszembe: «Man merkt die Absicht und wird^ verstimmt.» Ezt az egész .sötét színezést a képviselő úr azért használta, hogy rámutasson arra, hogy itt egy osztályparlament ül együtt, hogy rá­mutasson arra, hogy éhben a Házban csak a fizikai munkások vannak és csak általuk kép­viselve. (Peidl Gyula: Mese! Mese!) Az ember azt hinné e beszéd hallatára, hogy csupa gróf és herceg foglalja el ezeket a padokat. (Jánossy Gábor: Gróf Kuna P. András! — Derültség jobbfelől.) Vegye tudomásul a t. képviselő úr. hogy ebben a Házban ezeket a padokat a dol­gozó Magyarország, mégpedig a jövő Nagy­Magyarországért dolgozó magyar nemzet kép­viselői foglalják el. (Ugy van! jobbfelől. — Esztergályos János: Csendőrrel, szuronnyal és nyiltszavazással! Tegye ezt hozzá! — Farkas Gyula: Szakszervezeti terrorral! — Esztergá­lyos János: Van olyan becsületes fegyver, mint a csendőrszurony! — Zaj a szélsőbalol­dalon.) Elnök: Képviselő urak, csendet kérek. Esz­tergályos János. képviselő urat rendreutasítom. Kérem a képviselő urat, maradjon csendben. (Esztergályos János: Állandóan provokálnak.) A képviselő nrak éppen a szabadságjogok sé­relméről panaszkodnak és nem engedik szóhoz jutni az ellenvéleményt. (Malasits Géza: Ök sem engednek bennünket az országban szóhoz jutni! — Farkas Gyula! Legtöbbet beszélnek az egész világon!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Hegedüs Kálmán: Ha tovább vizsgálom a t. képviselő úr felszólalását, akkor azt látom, hogy az osztályparlament kifejezést is csak azért használta, hogy azután^ rátérhessen arra a régi nótára, hogy az általános, egyenlő, tit­kos választójog megvalósítását követelje. (Ma­lasits Géza: Ugy van! Ezt követeljük!) Itt Itt azután hivatkozott a belügyminiszter úrra, aki Apponyi Albert grófnak adott válaszában a gazdasági válság orvoslására mutatott rá és annak sürgősebb voltát jelölte meg pro­gramnak épp en. Apponyi Albert gróf egész életét a haza nagy ügyének szentelte. Apponyi Albert^ grót a nemzetnek great old man-je, akinek láttam genfi működését, amint úgyszólván félisten­ként küzdött a magyar ügy igazáért. Bocsá­natot skérek, a nemzetek. világában félistenek mellett félemberek is vannak és azok a fél­emberek a félistenek gyönyörű tógáját zászló­ként használják fel és felírnak reá mindenféle bűnös jelszavakat, amelyek csak arra alkal­masak, hogy félrevezessék és izgassák a tö­megeket. (Ugy van! Ugy van! — Taps jobb­felől. — Rothenstein Mór: Nagyon szép mon­dat! — Jánossy Gábor: Nagyon szép, mert igaz!) Propper t. képviselőtársamat^ többféle irányban nyugtathatom meg. Legelőször meg­nyugtathatom, hogy a tiszta általános, egyenlő titkos választójog sehol a világon nincsen

Next

/
Thumbnails
Contents