Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

370 Az országgyűlés képviselőházának 507. ülése 1931 május 20-án, szerdán. Csodálom, t. képviselő úr, hogy ezt nem tartja igen kitűnő és helyes ideának. Hát miért hozzunk mi áldozatot a tőlünk elzárkózott külföldnek és miért ne inkább a mi gazdáink érdekében, ha már áldozatot kell hoznunk? Miért méltóztatik ezt sajnálni a gazdáktól. (Malasits Géza: A monopóliumon van a hangsúly.) T. képviselő úr, ennek a kormányelhatározásnak azonban van egy premisszája, amelyről nem méltóztatik tudni, pedig már megmondtam, és ez az, hogy: Magyarországon pedig ne legyen éhező ember, mert a kormány gondoskodott arról, hogy a rendelkezésére álló fölöslegekből ott, ahol tényleg már munka adásával sem lehet segíteni és ahol beigazolódik, hogy tényleg kenyér nélkül élnek, ennél sokkal olcsóbb áron, ha jól tudom hat pengőért, azt is hitelbe, nyújtsa a búzát az éhezőknek vagy a »bajbajutottaknak. {Helyeslés és taps. — Meskó Zoltán: Nem látja!) T. képviselő úr, egy reflexmozdulatát láttam, azt hiszem, tapsolni akart. (Derültség és taps a jobboldalon ) mert úgy gondolom, hogy aki barátja a népnek, az ezt a politikát csak helyeselni tudja. (Meskó Zoltán: Szerette volna, de a szakszervezet^ nem engedi!) Azt a takarmányt nem tizenhét pengőért, sem tizenkilencért, hanem — iha méltóztatott volna elolvasni a rendelenek ezt a részét, mint ahogy a másik részét elolvasta, látta volna, hogy — tizenháromért bocsátjuk rendelkezésre. Azt kérdezi a t. képviselő úr, hogy miért eozinnal denaturáljuk a búzát, hiszen az drága. Megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy erre 25 fillérért vállalkoztak. Azt mondja továbbá, vigyázzunk arra, nehogy 2—3 millió métermázsa búza tönkremenjen. T. képviselő úr, nem vagyunk ennyire naivak. Egyelőre egypár vagonnal kísérletezünk, s azután, ha beválik, megyünk tovább, jóllehet Németországban már évek óta alkalmazásban van és bevált ez a rendszer. A vita csak. a felett van, hogy ha eozinnal denaturáljuk a búzát, — ami a vizsgálatok .szerint sem emberre, sem állatra nem káros, — azt valaki esetleg kimossa. Hát t. képviselő úr, aki már odajutott a szükségben, hogy még arra a rossz minőségű kenyérre is rászorulhatott, nem fogom tőle ezt a kenyeret elvenni. Németországban hoztak ugyan erre vonatkozólag igen drákói szabályokat, ott azonban másról volt szó. Mi nem akadályozzuk meg, hogy fogyasszanak kenyeret, ez nem áll, és ha én azt a kenyeret oda tudnám juttatni és tényleg elfogyasztanák azon az áron, amilyen áron takarmánynak el fogják fogyasztani, legyen meggyőződve a t. képviselő úr, korlátlanul bocsátanám rendelkezésre, SÜL a búza nem bolettaköteles, ez a boletta alól fel van mentve, tehát csak 13 pengős és nem bolettával terhelt búza (Malasits Géza: Mindenről beszél a miniszter úr, csak a monopóliumról nem, mert azon van a hangsúly!) Nem tudtam, hogy a gabonakereskedőket méltóztatik elsőisorban védeni, azt gondoltam, hogy a népet védi, amikor ezt a kérdést idehozta. (Elénk derültség és taps a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Szégyeli magát!) Megnyugtathatom azonban a t. képviselő urat, hogy nem monopóliumról van szó és a gabonakereskedőket sem kell védenie, mert azok is árusíthatják. Elsősorban azonban nem adhat el más, mint az, akié a búza: a Futura és ez oda is adja annak, akinek megbízhatóságáról meg van győződve abban a tekintetben, hogy az tényleg el ila fogja juttatni a gazdának. Itt semmiféle korlátozás nincs és ezidőszerint a t. képviselő úrnak monopolisztikus aggályai nem állhatnak fenn. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nekem tulajdonképpen örülnöm kellene, mikor a képviselő úr azt a szemrehányást tette, hogy a kormány megint az etatizmus álláspontjára helyezkedik. Nem vagyok értesülve róla, vájjon a képviselő úr feladta-e már elveit, (Malasits Géza: Nem adtam fel!) mert azoknak egyik sarkalatos pontja éppen az etatizmus fejlesztése. (Derültség és taps a jobboldalon.) Megnyugtatom t. képviselőtársamat, hogy nem helyezkedtünk a képviselő úr elveire és eszünk ágában sincs az etatizmust fejleszteni; sőt ellenkezőleg, azon az állásponton vagyunk, hogy ezt igenis, csak ott tesszük meg, ahol az okvetlenül szükséges. De azért, mert elvileg ezt ellenezzük, azt hiszem helyeselni fogja t. képviselő úr is, hogy ahol más megoldás nincs és ahol közibe kell lépni, ott igenis bizonyos etatisztikus intézkedéseket is kell tenni, ha másként azt a célt el nem érhetjük. Árnivelláló és árszabályozó tevékenységről van itt szó, s ahol közbe kellett lépnünk, közibeléptünk, mert ha nem léptünk volna közbe, abból gazdasági bajok származtak volna. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Ö is elismeri, mert hallgat! — Meskó Zoltán: ö nem hallgat, csak nem beszél!) Egy nagyon kellemetlen témára kell még rátérnem, mert azt méltóztatik kívánni Kiss t. képviselő úrnak, hogy szállítsam le a szeszadó tételeit. Igen, t. képviselő úr, bármennyire sajnálom, ennek eleget nem tehetek, (Kiss István: Csak egy kicsit szállítsák le!) mert ha végignézek a fogyasztási adókon, a szeszadót nem minősíthetem a legsúlyosabbnak. (Friedrich István: Ügy van!) Van más fogyasztási adó, amelynek enyhítése (

sürgősebb volna. . (Zaj. — Elnök csenget.) Utóvégre bármennyire is az utolsó leszek, aki azt mondja, hogy itt nem tudom micsoda szeszellenes aggályok jogosultak volnának, vagy hogy hajlandó volnék bármennyire is honorálni azt, hogy akadályoztassék meg a szesz fogyasztása, de az kétségtelen, hogy nem okvetlenül szükséges és az egészségre, ha nem is ártalmas, (Friedrich István: De butít, határozottan butít az alkohol!) de nem nélkülöahetetlen. Semmi esetre sem olyan elsőrendű fogyasztási cikk, (Ügy van! Ügy van!) amely a legsürgősebben vétetnek elő, ha adóleszállításról van szó. (Lázár Miklós: Inkább bort igyanak, mint pálinkát!) Különben Jugoszláviában — pengőre átszámítva — 2 pengő az adó, Cseihszlavákláhan 4 P 22 fillér, Ausztriában 1 P 93 fillér, míg nálunk 1 P 73 fillér. Méltóztatik tehát látni, hogy nálunk nem olyan magas ez az adó, mint egyes

/ szomszédos és más államokban. Ne méltóztassék tőlem azt kívánni, hogy most lemondjak adókról, különösén hogy fogyasztási adókról mondjak le, amikor egyes cikkeknek fagyasztása úgyis erősen hanyatlik. T. Ház! Méltóztassék elfogadni ezt a költségvetést abban a tudatban, hogy amit meg lehetett takarítani ebben az időben, azt megtakarítottuk, amit meg lehet takarítani a jövőben, azt — a kormánynak leszögezett programmja szerint — meg fogjuk takarítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Lehetetlent pedig ne kívánjanak, ne kívánják, hogy a mai keretekbe több kiadást tudjunk még beilleszteni és ne kívánják, hogy adóleszállítást eszközöljünk akár a fogyasztási, akár más adók terén. Ezekben, azt hiszem, mindenben reflektáltam a felszólalásokra és kérem a t. Házat, méltóztassék a címet elfogadni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon,