Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

362 Az országgyűlés képviselőházának 507. ülése 1931 május 20-án, szerdán. ség elöljárósága, hogy egyszerűen meg fogja szegni a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának ezt a tilalmát igenis ki fogják engedni a marhákat legeltetni és nem teljesítik a felsőbb hatóságok rendelkezését, ami egészségtelen dolog és egyéb szempontokból viszont nem tűrhető. Panasz tárgyává tették a községek, hogy -a legeltetési társulatok számára megállapított számviteli rendszer olyan nehéz, bonyolult és szövevényes, hogy például a jegyzők, akik amúgy is túl vannak halmozva és éppen adóügyi teendőkkel vannak túlhalmozva, nem fogják vállalni ezt a jövőben, mert hiszen törvény szerint arra nem is kötelezhetők. Nem tudom, mennyiben tartozik a pénzügyminisztérium hatásköre alá, de mivel ia számviteli rendszerről # van szó ... ( Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Már egy negyedórája nincs közöm hozzá.) Bocsánatot kérek, eddig olyan aktákról beszéltem, amelyeket személyesen terjesztettem a pénzügyminisztérium elé, személyesen vezettem küldöttséget a pénzügyminisztériumba Wenezelly mmiszteri tanácsos úr elé, személyesen vettem ígéretet, hogy három napon belül döntés lesz, de sajnálattal kell konstatálnom, .hogy elmúlt egy esztendő és még mai napig sem történt döntés. De itt vian még egy dolog arra vonatkozólag, hogy a miniszter urat meggyőzzem, hogy azokról a dolgokról beszélek, amelyek hozzá tartoznak. Csökmő község legeltetési társulata a hátralékos ár törlesztésére vonatkozólag a pénzügyminiszter úr elé ^terjesztett kérelmet, ezt a vármegyei főispán pártolólag terjesztette elő és a mai napig nincsen elintézve. Tudnék más konkrét adatokat is előterjeszteni ebben a tekintetben, de, azt hiszem, az igen t. pénzügyminiszter úr, minekutána megneveztem azt a referensét is, akinél akták feküsznek. most már el fogja nekem hinni, hogy mégis csak a hatáskörébe tartozik ez az ügy. A rendelkezésemre álló rövid idő mellett csak futólag említem meg a boletta kérdését, amellyel éppen úgy megtagadhatná a miniszter úr a közösséget, de amely mégis csak pénz

J ügyi vonatkozású. Gaal Gaston képviselőtársam igen hevesen kikelt a bolettarendszer további fenntartása ellen és — amint hallom, inert nem voltam jelen — Peyer képviselő úr is kifogásolta azt. A bolettarendszert én sem tartom üdvösnek; amikor behozták, nem is szavaztam meg. A törvény többi részét élesen megkülönböztetem ettől. Nekem sem tetszett a boletta, nem is szavaztam meg. Most azonban, amikor már megvan és nem tudok helyette jobbat javasolni, azt az álláspontot vagyok kénytelen elfoglalni, hogy változatlanul méltóztassanak ezt a rendszert mindaddig fenntartani, amíg valaki jobbat nem tud ajánlani. (Kun Béla: Fokozatos segélyt adjanak. A kisbirtoknak többet!) Felolvasom, hogy választókerületemből egy gazda mit ír errevonatkozólag (olvassa): «Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Hozzád, hogy a mostan vajúdó boletta-ügyben minden jóakaratodat és erődet érvényesítsed, hogy a bolettatörvény életben maradjon továbbra is. Indokaim: 1. Ez talán az r egyedüli intézkedés, amelyben semmiféle csalást nem lehet csinálni. (Mozgás.) 2. A boletta nincs és nem is lehet befolyással az árra, mert ettől lehet a gabona ára 25 pengő is. Ha pedig a kereskedők erre hivatkoznának a parlamentben, az lelketlenség tőlük, mert ez nem az ő zsebükre megy. 3. A termelőkön sokat segít a boletta, mert az adófizetésbe be kell akaratlanul is fizetni_ r és így ebben a tekintetben az állam is jól jár.» (Friedrich István: Ebben van valami!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt; szíveskedjék ibefejezni. Szilágyi Lajos: Végül ugyanez a birtokos gazda kéri, hívjam fel a törvényhozás figyelmét, hogy csak arra fektessük a fősúlyt, hogy a bolettát mindenkor az kapja, aki egyben az adót is köteles fizetni, tehát védjük meg a bérlők érdekeit az esetben, ha itt a gazdák a bérlőkkel szemben ellentétes álláspontot foglalnának el. Beszédidőm lejárván, az igen t. miniszter urat még csak a fagykárkölcsön visszafizetési határidejének kitolására kérem. T. miniszter úr, méltóztassék elhinni, teljes lehetetlenség, hogy most a tavaszi hónapokba^ minden bevétel híján a fagykárkölesönhöz jutott gazdák a fagykárkölcsönt arra a határidőre, amely úgy tudom e hónapban jár le, vissza tudják fizetni. Egyébként a költségvetésnek az 1. cím alatti tételeit elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elnézést kell kérnem t. képviselőtársaimtól, hogy rövid 14 hónapos képviselői működésem alatt, most tizedszer szólalok fel egyazon kérdésben, mégpedig a borfogyasztásig adó enyhítésének, illetve rendezésének kérdésében. (Kun Béla: El kell törölni! Kárpó+olják máskép a városokat!) Fájdalom, mind a tíz felszólalásom teljesen eredménytelen volt és most, amikor a pénzügyi tárcához szólalok fel^ szintén alig remélem azt, hogy mindazok az érvek, amelyeket a túloldalról és erről az oldalról is &

r borfogyasztási adó rendezésére ^ vagy enyhítése érdekébu! felhoztunk, meghallgatásra fognak találni. Miután ezt a kérdést itt a Házban már számtalan felszólalás keretében letárgyaltuk, ankéteken megvitattuk és vidéki népgyűlések egész sorát foglalkoztatta ez a probléma, a Ház idejét is kímélni akarom azzal, ha nem térek ki minden érvre, amely ennek a majdnem egymillió léleknek elsőrangú életérdekét érinti. Mindazok a remények, t. KépviselJőlház, amelyek az utóbbi szüretek eredményének külföldön való elhelyezését célozták és arra irányultak, ma már —úgy tetszik —• még egy százalékban sem valósultak meg. A bor elhelyezésének egyetlen módja ma a belfogyasztás erőteljesebb megszervezése és a belífogyasztás foirszírozása. A b elfogyaszt ásnak pedig legmegbénítóbb akadálya az a borfogyasztási adó, amely ma már úgy prezentálódik a nyilvánosság előtt, hogy ez az egyetlen adónem', — azt hiszem, nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában —< amely kétszer akkora, mint annak a terméknek forgalmi értéke, amelyre ki van vetve. Az átlagbornak ma tíz-tizenkét fillér körül mozog az ára. (Friedrich István: Olcsóbb, mint a szódavíz!) A borfogyasztási adtó Budapestre való vonatkozásban 19"5 fillér. (Klein Antal: Ez sok!) vidéken 12—14—16 fillér, (Klein Antal: Hat fillér, sok helyen hét filier.) Községenként ez változik. Ez a községek bevétele, nem a*z államé és éppen ezért okoz. rendezése ilyen súlyos nehézségeket. Ma azonban már több, mint gazdasági kérdés a borfogyasztási adó enyhítése vagy rendezése, mert ez állandó izgalmi anyag minden borvidéken.

r Tanukul hívom fel velem szemben ülő t. képviselőtársaimat, akik borvidékeket képviselnek,