Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

356 Äz országgyűlés képviselőházának helyett a keresetet úgy megadóztatni, amint a háború után ezt a kényszerhelyzet magával hozta a forgalmiadó alakjában, amelyet remélem, mindenütt csak ideiglenesnek tekintenek, amely ugyanis nem a jövedelmet, nem a keresetet, nem a tiszta hozadékot sújtja. Ez igazságtalanságokra vezet. Az ember hallja és látja, hogy a kisexisztenciáknak mennyire fáj a fejük azért, hogy az adóvégrehajtásjiak ez ; a drágasága sújtja őket. Az adók behajtásánál kérek könnyítéseket. Az adókiszabásnál igazságosságot és szigorúságot kérek, az adóbehajtásnál elleniben azt kérem, <hogy a késedelem miatt ne okoztassék nagyobb kár, mint más késedelmes adós kárára. Abban a pillanatban, amikor például a pénzügyi kormány bekebelezteti valakinek az ingatlanára hátralékos adóját, megvan a biztosíték, a részletfizetési kedvezménynél már kamatteher hárul rá, ha pedig még a végrehajtás és árverés kiírása is sorra kerül, olyan horribilis kamatokat kell fizetnie, hogy nem jut a tőketörlesztésre is. Maga a^ behajtási illeték is túlmagas. Aki adóhátralékban van és akit végre kell hajtani, — higyje meg a mélyen t. pénzügyminiszter úr — ez nem azért történik, mintha nem akarna fizetni, hanem mert nem tud fizetni. Ebben a fizetésképtelenségi állapotban, amely ma csak úgy jellemezhető, hogy itt a legtöbb ember vagy nyíltan, vagy titokban fizetési zavarokkal küzd, én azt gondolnám, hogy ezek a zavarok elmúlnának és az állam nagyot lendítene és segítene a közhitel szempontjából és a kereseti lehetőségek szempontjából, ha elmenne a legvégső határig és kíméletességig a polgáraival szemben. Éppen ezért nekem az volna az igénytelen nézetem, hogy egy új, egységesebb adórendszer kidolgozása, az igazi jövedelem megfogása és az eltitkolt jövedelmek bírságos és drákói szigorral való felkutatása volna egyik módja és lehetősége annak, hogy javítsunk a helyzeten. Mindjárt meg is mondom, hogy én úgy látom, hogy bizonyos nagy kartellírozott vállalatoknál igen sok olyan könyvelési tétel szerepel, amelyek miatt nem lehet megfogni az igazi jövedelmet. Bizonyos szindikátusi jövedelmeket sohasem lehet elérni, pedig ezek — higyje meg a mélyen t. pénzügyminiszter úr — nagy kontingensét teszik annak a tételnek, amelyből táplálkozni lehetne. Nem a tömegek és a kisexisztenciák iránt való szigorú adóbehajtási rendelkezések azok, amelyekkel ezt a célt szolgálhatjuk, hanem a nagy jövedelmek, az eltitkolt nagy jövedelmek felkutatása.^ T. Képviselőház! Még arra vagyok bátor rámutatni, hogy a kisipari hitel szempontjából a kamatláb kérdését méltóztassék meggondolás tárgyává tenni. Kétségkívül igaz, hogy itt Magyarországon a kamatláb tekintetében az európai és amerikai nagybankok álláspontja irányadó. Elismerem azt, hogy ha az Angol Bank a rátát felemeli vagy leszállítja, ezt érzi az egész kontinens. A belső hitelkrízis ^ elhárítása szempontjából azonban a Pénzintézeti Központnak van azért módja arra, hogy a kisebb pénzintézetek ügykezelése, pénzügyi ellátása, tőkeellátása tekintetében kiegyenlítő hatású tevékenységet közvetítsen a Tébe.-ibankoknál Magyarországon. Ha a visszleszámitolási hitel ellátásában a közép- és kisbankok, a vidéki hitéig ellátására szolgáló bankok könnyebbségekhez jutnának, ha a kisebb emberek leszámítolt váltói visszleszámítolás alakjában könnyebben volnának továbbíthatók és ha a hitelkeretek beosztása tekintetében méltányosabb helyzetet te507. ülése 1931 május 20-an, szerdán. remtenének, akkor nem volna álom és_ nem volna elképzelhetetlen valami, hogy akár egy vidéki kereskedő vagy iparos, vagy akár egy budapesti bejegyzett kisebb cég ne fordulhasson a maga ihitelellátásának fedezésére olyan bankhoz, mint a Kereskedelmi Bank, vagy a Hitelbank. Ma — higyje el a mélyen t. miniszter úr — egy váciutcai kereskedő, vagy egy Vilmos császár-úti kereskedő nem is mer arról álmodni, hogy Magyarország konszolidált bankjaihoz forduljon, akár nyilt visszleszámitolási hitelért, akár követeléseinek leszámítolásáért. Mindenkinek bonitását megrendültnek tartják ebben a vonatkozásban. Pedig tessék nekem elhinni, még mindig szomorú viszonyaink közepette is a magyar kereskedő és iparos szorgalma, találékonysága, az üzletvitel szolidaritása rejt magában annyi erőt és energiát, hogy érdemes volna felemeléséhez és támogatásához fordulni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Befejezem. Mivel ezek a szempontok vezetnek, amelyeket itt felemlítettem, azzal a nagy szemponttal együtt, amelyet egy percig sem akarok szem elől téveszteni és segíteni akarok abban mindenkinek, — (mindnyájunknak kötelessége ez, — hogy Magyarország hitelképessége sziklaszilárdan álljon a világ pénzügyi vonatkozásai előtt, hogy mielőbb lássák meg, hogy szükséges Magyarországnak kölcsön juttatása, mert szolidaritásunk, munkaképességünk, ennek a pénzügyi költségvetésnek kiegyensúlyozott volta miatt is megérdemeljük, hogy Európa pénzügyi konszolidálása érdekében a kölcsönt mielőbb megkapjuk, azért nem zárkózhatom el az elől, hogy ezeket a szempontokat a miniszter úr figyelmébe ajánljam, de addig is, amig ezek a szempontok érvényesülhetnek, sajnálatomra a címet nem tudom elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Már az általános vita alkalmával bátor voltam rámutatni a búzadenaturálás pénzügyi vonatkozásaira. Akkor a t. pénzügyminiszter úr részben tagadásba vette, hogy tervbe volna véve bizonyos mennyiségű búza denaturálása, másrészt kijelentette, hogy a búzát ugyan nem fogják denaturálni, .hanem felőrlik, kivonják belőle a fehér lisztet, a többit pedig a gazdaközönségnek fogják takarmányozás céljára rendelkezésre bocsátani. Hozzátette még a miniszter úr, hogy már csak azért sincs tervbe véve a búza denaturálása, mert ameddig Magyarországon van még olyan ember, aki nem eszik kenyeret, addig a kormány nem találja indokoltnak a búza denaturálását. Már akkor rámutattam és a miniszter úr figyelmébe ajánlottam, hogy az Alföldön ma is százezrével • élnek férfiak, nők és gyermekek, akik hétszámra nem esznek kenyeret, mert nincs kenyerük, közmunkák nincsenek, a mezőgazdaságban elhelyezést nem találnak, ha találnak, olyan munkabéreket karmák, amelyekből még száraz kenyérre sem telik. Ebből a szempontból sem tartottam indokoltnak és szükségesnek a búza denaturálását. Mint mondom, a miniszter úr ki is jelentette, hogy egyelőre nincs tervbe véve a búza denaturálása. Mondotta ezt a miniszter t úr olyan időpontban, amikor már a vegykísérleti állomáson kísérleteztek a búza denaturálásával. Mindenféle vegyiszerekkel próbálták ^ a búzát úgy denaturálni, hogy emberi táplálkozásra alkalmatlan, állati takarmányozásra azonban még megfelelő legyen.