Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Àz országgyűlés képviselőházának 5 bén az állami dohánygyári igazoltató bizottságokban ezek az urak és azok a hölgyek, akik ott helyet foglaltak, nem tartották a maguk számára kötelezőnek még azokat a törvényeket és törvényes rendszabályokat sem, amelyek szerintem kivétel nélkül mindenkire kötelezők volnának. Törvénytelenül és szabálytalanul jártak el ezek a bizottságok, amikor egyszerűen, minden kihallgatás nélkül ítélték el ezeket, nem idézték meg őket azokra a tárgyalásokra, amelyeken az ő ügyük szó bakerült, s tanuként ellenségeiket, azokat hallgatták meg, akikkel bizonyos differenciáik voltak. A dohánygyárban egyszerű asszonyok vannak és elképzelhető, hogy az esztendők folyamán ezeknek sokszor akadnak egymással differenciáik. Ezeket az ellenségeiket hívták be tanuzásra, ellenségeket és érdekelteket, akik a maguk bőrét mentendő, természetesen szívesen rákentek mindent egy másikra, hogy annak romlása, annak elbocsátása árán esetleg őket futni engedjék. Nem adtak módot ezek az ítélkező bizottságok ezeknek a szerencsétlen nőknek a védekezésre sem. A legtöbb esetben nem is közölték velük azokat a vádakat, amelyeket velük szemben felállítottak, nem adtak tehát nekik módot arra, hogy saját tanúikat felvonultassák. Nem közölték velük azt, hogy ezeken a tárgyalásokon miről lesz szó. Azt kell tehát mondanom, hogy ezek az ítélkező, igazoltató bizottságok a legborzalmasabb vészbíróságok voltak felelősség és lelkiismeret nélkül. T. Képviselőház! Azóta már több, mint tíz esztendő elmúlt; azóta már az akkori idők kilengőimek sokszor amnesztiát adtak. Azóta már a gyorsított tanácsok ítéleteit" revideálták; olyan ítéletek is revízió alá kerültek és megváltoztattak a nyugodtabb atmoszférában, amelyeket hozzáértő emberek, bírák, esküdtek, bírói személyek hoztak. Ezek az ítéletek azonban, amelyek egy egészen gonosz, ellenséges hangulatban egészen gonosz ellenség által hozattak, még a mai napig sem kerültek revízió alá. Más tárcák legalább elvben elismerték azt, hogy ezek a vészbíróságok túllépték a hatáskörüket, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) túllépték a törvényes rendszabályokat és a törvény paragrafusait s legalább elvben foglalkoztak a revízióval. A gyakorlatban ugyan rendesen azzal utasítottak el bennünket, hogy a revízió végrehajtása az ország gazdasági helyzeténél fogva a gyakorlatban keresztül nem vihető, mégis azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy más tárcáknál bizonyos mértékben foglalkoznak az akkori idők igazolóbizottságainaik a működésével és azt elítélik. El kell azt is ismernem, hogy egyes esetekben éppen a jelenlegi pénzügyminiszter úr, aki nem volt azoknak az időknek a szereplője, már revízió alá vett ilyen ítéleteket, nem annyiban ugyan, hogy itt a jogos nyugdíjakat kiszolgáltatta volna, nem annyiban ugyan, hogy ezeknek az ítéleteknek a revízióját 'generálisan elrendelte volna, hanem úgy, hogy egyes kérelmezőknek a legszórványosahb esetekben — hozzá kell tennem —• igen kevés esetben kegy díj at engedélyezett. Meg kell mondanom, hogy ezek az egészen minimális kegydíjak ezeknek a semmiből élő, szerencsétlen, nyomorban élő asszonyoknak valósággal életmentést jelentettek, de azt is meg kell mondanom, hogy az eseteknek ez az egyénenkénti elintézése, a pénzügyminiszter úrnak ez a gesztusa, amellyel egyeseknek kegy díj at engedélyezett, nem elegendő, hiszen százakról és százakról van szó. Szük6. ülése 1931 május 19-én, kedden. 351 séges volna, hogy ő ugyanezt a gesztust, amelyet néhánnyal szemben gyakorolt, a többiek felé is mutassa, hiszen csupa rongyos, csupa szerencsétlen, szegény proletárasszonyról van szó, csupa olyan idős asszonyokról, akik már esztendők óta valósággal a lassú éhhalállal küzködnek. Ezeknek nincs sem protektoruk, sem befolyásuk, ezeknek nincs politikai súlyuk; természetes, hogy választások idején ezek felé nem kell ígéreteket tenni. Es bár a választások idején, amikor jobbra és balra annyira kell figyelni az ígéretekkel, amikor annyira kell figyelni az adományokkal, amikor annyira kell figyelni a kedvezések elosztásánál, ezeknél valóban nincs semmi ok, ami ezt a figyelést, ezt a kedvezést, a dolgaikkal való törődést indokolná, mégis fel kell hívnom e tárca tárgyalásánál, ahogyan bevezető szavaimban mondottam, a pénzügyminiszter úr figyelmét a tárcának erre az adósságára és ha nem is kell reájuk tekintettel lenniök, éppen annál fogva, mert semmiféle politikai súlyuk nincs, én kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezt a szempontot ezeknek az ügyeknek tárgyalásánál ne vegye tekintetbe, hanem igenis, utasítsa az alája tartozó hatóságokat arra, hogy ebben az ügyben egy generálrevíziót rendeljenek el és nézéssé át azokat a fegyelmi aktákat, amelyek, ismételve mondom, minden törvényes és minden egyéb szabály megkerülésével csak a bosszúnak, a gyűlölségnek, a megtorlásnak a szellemében születtek meg. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy most utoljára a pénzügyig tárcának talán ebiben a Képviselőházban való utolsó tárgyalásánál ne zárkózzék el ezeknek a szerencsétlen asszonyoknak igazságos kérése elől, ne zárkózzon el azelől, hogy egy tízesztendős igazságtalanságot jóvátegyen, ne zárkózzék el attól, hogy ezeknek az asszonyoknak lelkéből kitörölje a keserűséget, hanem adjon utasítást az alája tartozó hatóságoknak arra, hogy ezekben az ügyekben generálisan intézkedjenek és ezeknek az asszonyoknak legalább a hátralévő néhány keserves esztendejét azzal a néhány keserves garassal, amelyet 30—35 esztendőn keresztül ők maguk befizettek, könnyebbé és elviselhetőbbé tegyék. En ezért tartottam szükségesnek a tárca tárgyalásánál felszólalni (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt tíz órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a pénzügyi tárca költségvetése, a vele kapcsolatos költségvetési fejezetek, úgyszintén az üzemek költségvetésével kapcsolatos fejezetek folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, úgy ezt határozatkép mondom ki. Következnék az indítványkönyv felolvasása. Minthogy azonban újabb bejegyzés nincs, azt mellőzöm. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs könyvet felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): Interpellációk 1931. évi május hó 20-án, szerdán. Györki Imre — a belügyminiszterhez — a nagytétényi csendőrtiszthelyettes brutalitása tárgyában. Györki Imre — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a debreceni központi egyetem épületének befejezése tárgyában.