Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Az országgyűlés képviselőházának 50( Az állaimi közigazgatást terhelő nyugellátások ezúttal — világháború előtti gyakorlatnak megfelelően — teljesen külön költségvetési fejezetben vannak előirányozva. A nyugellátásoknak ilymódon való előirányzása ezidőszerint annálinkább indokolt, mert hiszen tudjuk, hogy csaknem az összes nyugdíjak kezelését és elszámolását az egyes minisztériumoktól a központi illetményihivatal vette át, s így elszámolási szempontból is egyszerűsítést jelent, ha a nyugdíjkiadások egy költségvetés keretében vannak előirányozva. Ennek a fejezetnek ^kereteb en azonban az egyes tárcák nyugdíjkiadásai külön-külön költségvetési címeken vannak felvéve s így a költségvetés az előirányzás módjának megváltoztatása ellenére is teljes tájékozást nyújt arra vonatkozóan, hogy a nyugdíj teher miként oszlik meg az egyes kormányzati ágak között. Az állami közigazgatás nyugellát 1931/32. évre 129'4 millió pengővel vannak előirányozva, szemben az 1930/31. évi költségvetésben megállapított 125 "6 millió pengővel. A nyugdíjteher emelkedése tehát 3,712.588 pengő. Az előirányzott többlet oka az, hogy az ellátásban részesülők száma 1044 fővel emelkedett, s a régi nyugdíjasok helyébe fokozatosan olyanok lépnek, akik magasabb összegű illetmények alapján kapnak ellátási díjakat Ezekben voltam bátor a pénzügyi tárca költségvetését, valamint a békeszerződési terheket, az állami közigazgatás nyugellátás és az államadósságok fejezetét ismertetni. Tisztelettel kérem., méltóztassék azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldaton.) Elnök: Szólásra következik

1

? Perlaki György jegyző: Bárdos Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónoki Perlaki György jegyző: Farkas Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs itt; jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Perlaki György jegyző: Kabók Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs itt; jelentkezése töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Kéthly Anna! Elnök: A képviselőtársunk nincs itt; jelentkezése töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Lingauer Albin! Lingauer Albin: T. Ház! Azzal kezdem, •hogy miután^ a költségvetésben végtől-végig látom a takarékosságra való törekvés szellemét megnyilvánulni, a költségvetést, — a kormány iránt bizalommal viseltetvén — elfogadom. Ezt az alkalmat azonban fel akarom használni arra, hogy néhány anomáliára rámutassak és ezeknek az anomáliáknak a pénzügyminiszter úr •által való orvoslását kérjem. Az egyik a községi háztartásokra, a pénzügyminisztérium által gyakorolt felügyelet dolgával függ össze és pedig annyiban, mert mint vidéki ember, az utóbbi időben egyre gyakrabban látok konkrét eseteket, hogy községi és városi háztartások a legszomorúbb zavarok közé jutnak a miatt, hogy felvett függő kölcsöneiknek visszafizetését szorgalmazzák tőlük olyan körülmények között, amikor ők ennek a fizetési kötelezettségnek eleget tenni nem tudnak. Az ok az, hogy a Nemzeti Bank a Pénzintézeti Központot arra szorítja rá, hogy a vidéki pénzintézeteknek azokat a váltóit, amelyeket függő kölcsöneikért a városoktól vagy községektől kaptak, a lehetőségig ne vegye át Teeszkomptra. Elismerem, hogy ez jogos és a '. ülés'e 19S1 május 19-én, kedden. 341 pénzintézetek, illetőleg a Pénzintézeti Központ feladatainak szempontjából egészen helyes intézkedés is lehet, azonban mégis anomáliának kell minősítenem azért, mert a mai rendkívül •nehéz közgazdasági viszonyok közepette olyan zavarok közé sodorja a községek és a vidéki városok háztartását, amelyek a legnagyobb katasztrófákat idézhetik elő. Hogy konkrét esetet •említsek fel és ezáltal szinte ad absurdum vezessem a dolgot, rámutatok egy esetre. Egy községnek határát kettévágja egy folyó. Azon a híd leszakadt. A vármegye lezárta a hidat, mint közveszélyeset. Kötelezte a községet, hogy csináltassa meg a hidat. A község vállalkozott Tá. Belekerült volna neki 2—3 vagy 4000 pengőjébe. A 2—3 vagy 4000 pengőt nem volt képes megszerezni a község egyetlen egy pénzintézetnél sem; egyik vidéki pénzintézet sem volt hajlandó a községnek magának váltó ellenében hitelezni, azért, mert a váltót ezidőszerint nem tudná továbbadni reeszkomptba és immobilizálódásától fél az illető vidéki pénzintézet. Láttam ugyan ilyenforma tünetet egy , olyan városnál, amely csakis azért hozott áldozatot, hogy bizonyos állami intézményt megkaphasson; ennek odatelepedését a maga számára biztosíthassa, ezért ajánlott fel magas hozzájárulásokat, az építési költségben való részvételt, fel is vett függőkölcsönt ezekre a költségekre, fizeti is annak kamatait meglehetősen régen, maga az építkezés azonban nem történt meg. A függőkölcsön a levegőben lóg. Most az illető intézet ennek a függőkölesönnek váltóját továbbadni nem tudja «és az intézet is kellemetlen helyzetbe jutott, a város „is. Én tehát arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy mindaddig, amíg ez á mostani hitelválság a piacot szorongatja, hasson oda, hogy a Pénzintézeti Központnak ez az egyébként egészen helyes és egyébként jogszerű rendelkezése felfüggesztessék, va,gy pedig annak szigorú értelmezése szüneteljen mind!addig, amíg a pénzpiacnak helyzete meg nem javul. A másik anomália, amelyre szeretnék rámutatni, a földteherrendezéssel kapcsolatosan mutatkozik, mégpedig abban a formában, hogy a vidéki telekkönyvi hatóságok közül meglehetősen sok nem helyesen értelmezi a végrehajtási utasításnak az illetékmentességre vonatkozó részét Bemennek a gazdák és kérik a telekkönyvi kivonataikat, azokért olyan jelentékeny összegeket kérnek tőlük, — több konkrét eset jutott tudomásomra — hogy például Vas vármegye törvényhatósági kisgyűlése jónak látta ebben az ügyben most már hivatalos lépéseket tenni és megkeresni az ottani törvényszék elnökét megfelelő intézkedés végett. A válasz, amit erre kapott, nem volt egészen kielégítő, amennyiben a törvényszék elnöke azt felelte, hogy nincs módjában a kisgyűlés óhajtásának eleget tenni, mert a rendelkezés csak az illetékmentességről szól, nem pedig a díjmentességről is és az illető telekkönyvi hivataloknak joguk van másolási és egyéb ilyen díjak címén bizonyos tarifákat felszámítani. Nem azt mondom, hogy ebben nagy jogtalanságot látok, csak látom, hogy félreértésekre ad okot, amelyek nyugtalanságot keltenek. Kérem tehát a pénzügyminiszter urat ezzel az alkalommal, lenne szíves aziránt intézkedni, hogy ezt az eljárást egységesítsék és tisztáztassék, hogy a mentesség alatt csakugyan csupán illetékmentességet értenek-e, vagy pedig egyúttal díjmentességet is. Abban a reményben, hogy ez a mindössze két esetre terjedő kérésem honorálásra fog ta-