Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Az országgyűlés képviselőházának 5 gatási bíróságnak alsófokon leendő kiépítését javasolja. Hangoztatta továbbá azt az elvet, hogy ennek a bírósági eljárásnak végállomása az 'összes jogvitás ügyek taxáció nélküli oda­sorol ása lehet. Két dolgot hangoztatott, mint különösen fontosat, a közigazgatási bíróság alsó fokának felállítására nézve. Az egyik az, hogy ez a bí­róság olyan teljes függetlenséggel bírjon, mint a mostani bíróság, a másik pedig az, hogy ez ne mint elsőfokú bíróság működjék, ahonnan minden ügy fellebbezés folytán a mostani bíró­sághoz kerül, hanem az ügyek túlnyomó részé­ben mint végérvényes fórum ítélkezzék. Ha tudniillik ezt mint alsófokú bíróságot tesszük meg s ha minden ügyben fellebbezést enge­dünk, akkor a ©él, legalább is a közelebbi cél elérve nincs. Wlassics Gyula báró idézte Gneist kiváló német jogtudóst is, aki azt mondotta, hogy a jogállam fogalma egyenlő a közigazgatási bí­ráskodás fogalmával. Mindezekhez még hozzáadom azt is, hogy az 1929:XXX. teikk felsőházi tárgyalása alkal­mával a Felsőház egy határozati javaslatot fo­gadott el, amely szerint a Felsőház utasítsa a m. kir. belügyminisztert, hogy mielőbb terjesz­szen be törvényjavaslatot az alsófokú közigaz­gatási bíróságok felállítása tárgyában. Ezt a határozati javaslatot a Felsőház hozzájárulás végett megküldötte a Képviselőháznak, a Kép­viselőház ehhez hozzájárult, s így az országos határozattá emelkedett 1929. májusában. A mi­niszterelnök úr a folyó évi költségvetés bizott­sági tárgyalása alkalmával odanyilatkozott, hogy szükséges az alsófokú közigazgatási bí­róság felállítása, csak lényeges költségtöbbletbe ne kerüljön. Erre kell ügyelnünk, nagyon ter­mészetesen a mai közgazdasági helyzetünk miatt. Sőt a napilapok híradása szerint a mi­niszterelnök úr anomáliának mondja a mai rendszert, amikor ez a nagytekintélyű felsőbí­róság túlnyomórészt apró-cseprő ügyekkel van tiilterhelve. Legyen szabad azt is megemlítenem, hogy a múlt évben a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával példaképpen felsoroltam néhány ügyet, hogy a legfőbb közigazgatási bíróság milyen jelentéktelen ügyekkel van fog­lalkoztatva. (Hegymegi Kiss Pál: Például?) Például a mezőrendőrök költségeihez való hoz­zájárulás kérdésével stb. és felsoroltam néhány ilyen dolgot, — amelyeknek elismétlésével nem akarom a. t. Ház figyelmét igénybevenni — el­tekintve attól, hogy minden adó- és illetékügy 50 filléres értékben is a közigazgatási bíróság tárgyalására tarthat igényt, (Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor: A gyámügy meg egé­szen ki van hagyva!) Ennek a kérdésnek megol­dását olyanképpen gondolnám, hogy feltétle­nül szükségesnek tartom a mai hiány pótlását. A közigazgatási bíróság 35 éves praxisa csak megerősítette a közvéleményt abban, hogy állíttassék fel először is egy bíróság, — avval a tervvel szemben, hogy minden törvényható­ság területén egy, továbbá avval a másik terv­vel szemben, amely azt hangoztatta, 'hogy min­den táblai székhelyen legyen. (Hegymegi Kiss Pál: A táblához kell azt vinni!) Ma még az el­járás írásbeli, vagyis közömbös, hogy a jogke­reső fél lakóhelyéhez közel vagy távol van-e ez a bíróság, miután a posta továbbítja az ügy­iratokat. Mondom, az országgyűlési képviselők feletti bíráskodást kivéve, az eljárás írásbeli. Közömbös tehát, hogy közel van-e vagy távol, ez legalább is nem játszik nagy szerepet. A táblaszékhelyek szerinti felállításánál a buda­'. ülése 1931 május 19-en, kedden. 335 pesti táblának egymagában több ügye van, mint a négy vidéki táblának együttvéve. Ez tehát nem szól a mellett a felfogás mellett, hogy négy vidéki közigazgatási bíróság legyen. Ennek felállítását legelsősorban annak szük­sége javasolja, hogy mentesítsük a legfőbb közigazgatási bíróságot ezektől az apró-cseprő ügyektől. Hatáskörkiterjesztésre nem gondo­lunk, legalább is (momentan nem. Ha az eljárás egyelőre írásbeli marad, akkor egy bíróság fel­állítása elengendőnek is látszik. Célszerűségi okok is ezt javasolják. Ahhoz az egy bíróság­hoz a mostani meglevő bíróság adhatna elnö­köt, helyettes elnököt és legalább is tanács­elnököket. Ez mind nehézség nélkül keresztül­vihető, mert hiszen a mostani bíróság ügyfor­galma bizonyos mértékig megcsappan abban a pilanatban, amint ez az alsófokú bíróság fel lesz állítva. A. bírák alkalmazására nézve fontos a bí­róság függetlensége és fontos a bíróságnak szakszerűsége, mert hiszen ez szakbíróság. A bíróság függetlensége tisztviselőkkel, de még laikusok alkalmazásával sincs megoldva, nincs biztosítva, ellenben^ meg lehetne oldani nyug­díjasok alkalmazásával. Erre azt az ellenvetést lehetne tenni, hogy a nyugdíjasok már eltörő­döttek és nem igen alkalmasak, az a bíróság akkor nem fog olyan magas színvonalon állni, nem fogja tudni feladatit teljesíteni úgy, mint a mostani közigazgatási bíróság, amelyhez azt mindenesetre igyekszünk hasonlóvá tenni. Ez is részben elméleti ellenvetés, mert hiszen ha 20—25 bírót alkalmaz az alsófokú közigazgatási bíróság, tekintettel ennek a foglalkozásnak elő­kelőségére és arra, hogy nem túlságosan nagy lekötöttséget jelent, annyi pályázó lesz, hogy azokból lehet bőven választani. Ilyen megol­dás mellett lényeges költségbe nem kerül. A függetlenség egy bizonyos időre adott megbi­zatással, amely a megszabott időn belül vissza nem vonható, biztosítva van. Biztosítható a szakszerűség is azzal, hogy az ott alkalma­zandó bírák néhány évtizedet töltöttek a gya­korlati életben akár a bíróságnál, akár a köz­igazgatásnál. Lelhet vitatkozni azon, hogy ez nem lesz olyan tökéletes, mint a most működő bíróság, amely ez alatt a 35 év alatt olyan megálla­podott tekintélyt szerzett magának, hogy ez csak involválja a további közigazgatási bíró­ságok felállítását, de hogy a mostani álla­pottal szemben ez lényeges haladást jelen­tene^ az — úgy hiszem — kétségtelen. Nehéz kérdés természetesen a hatáskör szétválasz­tása. Erre nézve az a felfogásom, hogy itt a hatáskör szétválasztását az ügyek s az érték­határ kombinálásával lehet megoldani ; sem az egyiket, sem a másikat egyedül venni nem le­het. Kivételes esetekben, fontos elvi kérdések­ben engedélyezhető lenne a jogorvoslat, mert különben nem érünk vele célt, ha nem mint alsó-, hanem mint felsőfokú bíróság működik. A mai bíróság adván ennek az új bíróság­nak elnökét, helyettes elnökét és tanácselnö­keit, annak a bíróságnak igen értékes szelle­mét, gyakorlatának irányait átvenné ez a bí­róság s a két bíróság között a jogegységet ez a személyi kapcsolat lényegesen biztosítaná. Ezeket óhajtottam megjegyezni. (Helyeslés.) Azt hiszem, ezeknek az elveknek figyelembe­vételével ez a kérdés minden nehézség nélkül megoldható és így lényeges lépésekkel halad­hatunk a jogállam kiépítése felé. (Helyeslés'.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Igen

Next

/
Thumbnails
Contents