Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

330 Az országgyűlés képviselőházának tárása és az egész anyagnak őszintén való átbeszélése után sokkal nyíltabb, tisztább és egyszerűbb helyzetet fog a képviselő úr találni, mint ahogyan az ilyen dolgok suttogás folyamán látszanak. . . A költségvetést különben elf ogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobb felől és a középen.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr óhajt nyilatkozni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egy kissé nehéz helyzetben érzem magam, amikor a miniszterelnöki tárcával szemben gyakorolt kritikára válaszolni kívánok. Nehéz helyzetben azért, mert mindenről volt szó az ellenzéki oldalon, (Br. Podmaniczky Endre: Csak a tárcáról nem!) elkezdve a Talbot-centralén, folytatva a Margitszigeti beruházásokon, végezetül szó volt a választójogról,' az én debreceni beszédemről és ott tett kijelentéseimről, csak éppen a miniszterelnökig tárcával összefüggő kérdésekről nem volt szó. Ezért a magam részéről mégis azokkal a felszólalásokkal kell hogy kezdjem, amelyek^ a miniszterelnökségi tárcával foglalkoztak és csak azután fogok áttérni azokra a politikai kérdésekre, amelyek az ellenzék részéről felvettettek. * Megjegyzem, hogy tévedésben méltóztatnak lenni, ha azt méltóztatnak hinni, hogy a miniszterelnöki tárca tárgyalásánál a múltban általános költségvetési vita volt szokásban. Ez sohasem volt szokásban. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Szokásban volt a politikai kérdések megvitatása a költségvetés általános vitájánál és szokásban volt az appropriációnál, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de sohasem volt szokásban,, ihogy a miniszterelnökségi tárca tárgyalásánál nagy politikai kérdések tárgyaltassanak. (Farkas István: Máskor a miniszterelnök válaszolt az általános vitában elhangzottakra!) Lehetetlenné teszi már az idő Ökonómiája, is, — minthogy egy nap van kijelölve a kisebb tárcákra — hogy ezekkel a nagy politikai kérdésekkel kimerítően foglalkozhassunk a minisztelnökségi tárca tárgyalásánál. Áttérve azokra a részletkérdésekre, amelyek összefüggnek >a tárcával, mindenekelőtt válaszolnom kell Pakots József t. képviselő úrnak arra a kívánságára, hogy a Hirlapírók Nyugdíjintézetének tétele, amely a miniszterelnökségi tárcánál van felvéve és amely a múlt évben százezer pengőt tett ki s az idei költségvetésben 90.000 pengőre szállíttatott le, újból felemeltessék 100.000 pengőre. En a magam részéről teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a nyugdíjintézet a 100.000 pengős tételt a múlt évben mint olyant vette számba, amely már változás alá nem fog esni és ennek folytán a szerint rendezte be a maga számadásait. Ezen a nehézségen azonban nem avval kívánok segíteni, hogy ezt a tételt újból felemeljem arra az összegre, amelyben a múlt évben volt, hanem azzal, hogy van a miniszterelnökségnek ren; delkezési alapja és hajlandó volnék a következő évben a rendelkezési alapiból kipótolni ezt a Mányt, hogy ezek a nehézségek ne álljanak elő, (Helyeslés a jobboldalon.) úgyhogy a takarékossági szempont is megőriztetnék ezáltal és a másik oldalon az a kívánság is honoráltatnék, amelyet t. képviselőtársam felemlített. Herrmann Miksa 1 barátom a soproni népszavazás tízéves jubileuma alkalmából szóvá teszi Sopron város lakosainak nehézségeit és avval a kéréssel f ordtult hozzám, hogy a kormány 506". ülése 1931 május 19-én, kedden. mindent tegyen meg úgy ipari, mint kereskedelmi politikája terén, hogy Sopron város jogos érdekei honoráltassanak, hogy továbbá a sop; róni főiskola kérdése is lehetőleg megoldás elé vitessék és végre, hogy az idegenforgalom emelése szempontjából Sopron városa bizonyos támogatásban részesüljön. Tényleg tudok ezekről a kívánságokról, hiszen maga a képviselő úr és képviselőtársa, Östör József a város részéről már félévvel ezelőtt memorandummal fordultak hozzám, amelyben ezek a kérések érintetnek, illetve az ő felfogásuk szerint a jubileum alkalmából megoldás elé vitethetnének. Azt hiszem, a kormány, de nem is a kormány, hanem a nemzet tartozik Sopronnak azzal, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: A titkos választójogot elvették tőlük!) hogy minden egyes alkalommal, amikor a város segítségére jöhet és kell, hogy jöjjön jogos érdekek kielégítésénél, ezt megtegye. (Ügy van! a jobboldalon.) Ennek folytán a magam részéről honorálni kívánom ezeket a kívánságokat (Helyeslés.) és az év folyamán mindenesetre gondoskodni kívánok arról, hogy azoknak a petitumoknak, amelyek ebben a memorandumban foglaltatnak, egyike és máslka megvalósulás elé vitessék. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Szinyei Merse Jenő t. képviselőtársam és barátom a közigazgatás racionalizálásának kérdésével foglalkozott. Ez a kérdés tényleg mint új dolog, mint nóvum vonul be

r a miinisztereinökségi tárca keretébe, ahol nézetem szerint leginkább volt megszervezhető az az állás, amelyet mi a kormánybiztosi állásban ennek a kérdésnek szenteltünk. Hiszen a közigazgatás racionalizálása az összes reszortokat egyformán érinti. A kormánybiztosnak nemcsak a belügyi közigazgatással és annak racionalizálásával, hanem

1 az egész állami közigazgatás racionalizásáyal kell foglalkoznia {ügy van! a jobboldalon.) és ezértszükséges volt a legközpontibb szervben, a miniszterelnökség kebelében ezt a állást szervezni, amelynek rendjén módja van a kormánybiztosnak, hogy az érintkezést az összes tárcákkal fenntartva végezze azokat a tanulmányokat és kidolgozhassa azokat a javaslatokat, amelyekre szükség van. Megengedem, hogy a közigazgatás racionalizálásával együtt bizonyos munkanélküliség is járhat. Ne méltóztassék azonban ezt a veszélyt túl nagynak feltüntetni. Hiszen a pénzügyminiszter úr már annakidején budget-beszédében bejelentette, hogy a kormány úgyis tíz százalékkal apasztani kívánja a tisztviselők létszámát. Ez a tisztviselői létszámapaszt ás több éven keresztül folytatva és végeredményben tíz százalékot elérve — nem olyan horribilis apásztás, amely a munkanélküliség szempontjaiból komolyan szóba jöhetne, különösen azért nem, mert hiszen csakis új tisztviselői állások betöltéseméi jöhet szóba ennek a kérdlésnek elintézése és nem azon a réven, hogy tisztviselők (bocsáttatnának el. De így is csak akkor fogjuk elérhetni ezt a létszámapasztást, ha valóban bizonyos racionalizálási folyamatot az egész közigazgatási apparátuson keresztül tudunk t vinni. Azt, hogy à kormánybiztos bizonyos tanácsadói működést fejtsen ki azok számára, akik a szellemi élet terén elhelyezkedni kívánnak és pályát választanak, a magam részéről csak helyeselni tudom, és mindenesetre gondoskodni fogok arról, hogy a kormánybiztos, czzel a kérdéssel is foglalkozzék. {Helyeslés jobbfelől) Szilágyi Lajos t. képviselőtársam szóvá