Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

à 26 Az országgyűlés képviselőházának országra sokkal többet jelent, gyakorlatilag, gazdaságilag, politikailag is, mint az az állapot, amely ma van, az a politika, amelyet ma folytatunk. Éppen ezért a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Elnök: Az ülést tíz perere felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Ozettler Jenő foglalja el.) Elnök: T. Ház! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Petrovies György jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A parlamenti gyakorlatnak megfelelően előttem szóló t. képviselőtársaim egy-két megállapításához vagyok kénytelen hozzászólni. Bogya János t. képviselőtársam beszédére az a megjegyzésem, hogy az ő beszéde tipikus esete és iskolapéldája annak, amikor külpolitikai kérdésekben valaki előre leszegezi magát valamely álláspont mellett. Beszédem további folyamán rá fogok térni arra, hogy igenis a párizsi békék revíziójának kulcsa Párizsban van, amint a német szocialista Monatsheftben olvastam: Die Schlüssel der Revision der Friedensverträge liegt am Tische in Paris. Ügy emlékszem azonban, hogy t. képviselőtársam ezelőtt egy esztendővel éppen az ellenkező állásponton volt. Korrigálni tartozom képviselőtársamnak azt a megjegyzését is, amelyet Ausztriára nézve mondott. Kézenfekvő és mindenki előtt ismeretes dolog, ihogy a burgenlandi kérdést az entente hatalmak készakarva hozták létre azért, hogy Ausztria és Magyarország közé éket verjenek. Ha valaki sajnálja Burgenlandot, azt én és barátaim sajnáljuk a legjobban, egyrészt azért, mert ott töltöttem életemnek jórészét, másrészt,^ mert a mi testünkből vágták le azt a tagot és az a .seb bennünk mindig vérezni fog. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel a területtel szemben tehát mindig fenntartjuk történelmi jogunkat és ama kívánságunkat, hogy ez a seb forrjon össze úgy, hogy az a levágott tag egyszer ismét odaillesztessék a nemzet testéhez, de viszont meg kell állapítanunk, hogy e sebet is az entente ütötte rajtunk. (Elénk helyeslés.) Peyer t. képviselőtársam a revízióval foglalkozott beszédében. Annyiban aláírom képviselőtársam megállapítását, hogy dobbal nem lehet verebet fogni, ezt én koncedálom, viszont azonban, ha mi némán tudomásul vesszük a békediktátumok parancsait és nem törekszünk állandóan anra, hogy revíziós törekvésünknek porhanyítsuk a talaját, akkor a revízió célba befutni sohasem fog. (Kabók Lajos: Tessék belső demokráciát teremteni, ez a legfontosabb és az első!) Önök is, én is, valamikor mind ketten a jugoszláv orentáció mellett foglaltunk itt állást, Hegymegi Kiss Pál t. barátommal együtt. Azonban arra, amit ma Peyer t. barátom mondott, hogy a belső demokrácia mintegy előfeltétele a revíziónak és itt hivatkozik e tételének alátámasztásául Jugoszláviára, ez a válaszom: mi nem kérünk abból a demokráciából, ahol a horvátokat egyszerűen úgy tüntetik el, hogy fejbelövik, felakasztják, kiirtják őket. Sajnos, hogy azt a baráti kezet, amelyet Jugoszlávia felé nyújtottunk odaátról visszalökték... (Zaj a szélsőbaloldalon. ~ Kabók Lajos: A titkos választójogról beszéljen!) Elnök: Csendet kérek! Pintér László; Ott abszolúte nincs is választás, képviselő úr, ott abszolutizmus van. Jugo500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. szláviában ma nem szavaznak, ott diktatúra van, nincs is parlament. Ezt illenék tudnia a képviselő úrnak! En ezzel a témával • nem is foglalkoztam volna, ha éppen jugoszláv viszonylatban nem úgy tüntették volna fel a dolgot, hogy ott demokrácia volna, itt pedig nem volna. örvendetes tény, hogy a békerevizió kérdése állandóan foglalkoztatja a világsajtót és a legértékesebbek azok a nyilatkozatok és állásfoglalások, amelyek a békerevizió mellett a győztes, illetve a volt győztes fél részéről történnek. Itt elsősorban^ döntő befolyású Rothermere lord állásfoglalása a magyar ügy mellett. Köszönöm, hogy ellenzéki oldalról aposztrofálták itt Magyarország nagy barátját. Előtte Nitti «Nincs béke Európában» című könyve volt a legelső vádemelés a párizskörnyéki békék ellen, az első könyv, amely a békeparancsok lehetetlenségeire utalt. Azóta megalakultak a revíziós mozgalom szervezetei a különböző országokban. Németországban éppen úgy van Revíziós Liga, mint ahogy van Arbeitsgemeinschaft Ausztriában, megvan Bulgáriában, megvan nálunk Magyarországon is, minden országban megvan, amely élni akar és amely le akarja rázni a béklyókat, amelyeket reá raktak. (Kabók Lajos: Fogadják meg a Lord tanácsát!) A revízió gondolatával foglalkozott a legutóbbi időben is több jelentékeny külföldi tényező. Négy fontos nyilatkozat jelent meg a revízió kérdésében, amelyek közül megemlítem Chiozza Money Leo «Elkerülhetjük-e a háborút» című művét, amely felveti azt a kérdést, hogy mit várhatunk a Nemzetek Szövetségétől, tudunk-e rajtunk segíteni? Tény, — írja — hogy abban a formában, amelyben a Nemzetek Szövetsége ma létezik, főleg a status quo fenntartását célozza. Addig, amíg a világ összes nemzetei össze nem hívják, mégpedig egyforma joggal, a Nemzetek Szövetségébe és nem statuálják a gazdasági egyenlőség elvét, a háborús adósságok és jóvátételek eltörlését, Németország gyarmatainak visszaadását, amíg a tengerek szabadságát nem valósítják még, addig tulajdonképpen igazi nemzetközi jogon alapuló Nemzetek Szövetségéről beszélni is bajos». Amíg ebben a könyvben az erkölcsi mérlegelések állanak a gondolat előterében, addig Guyot párizsi egyetemi professzor a Volonté című lap április 15-iki számában a revízió esélyeivel foglalkozik, megállapítván, hogy^ a párizskörüli békék minden oldalon repedéseket mutatnak és az élet vagy a haláltól való félelem fogják lebontani ezt az épületet, amelylyel tudatlan és gőgtől eltelt emberek az idő viharaival akartak dacolni. Azt írja ez a lap, hogy (olvassa): «Ez az anarchia nem maradhat meg és meg kell állapítanunk, hogy gazdasági szempontból a háború előtti Európa többet ért, mint a mai; (Graefl Jenő: De mennyire!) olyan lehetőséget mutatott, amelyek előlünk el vannak vágva». Azóta Philipp Lamour «Plans», e sokat igérő francia folyóirat szerkesztője szintén teljes nyíltsággal odaállt a revizió mellé. Bogya t. képviselőtársam (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) azt mondotta beszédében, hogy Franciaországot r egy eszme vezeti, egy gondolat fűti és ez a sécurité, a biztonság gondolata. Ez a folyóirat rámutatt arra, hogy éppen Franciaország biztonsága szempontjából volna legfontosabb, hogy megtalálja az utat Magyarország felé és itt egy olyan középeurópai átcsoportosításnak tenné Magyaror-