Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Az országgyűlés képviselőházának 50 zavarja akkor, amikor a választójog titkosságának kérdését teszik szóvá, még akkor sem, ha ez bármilyen tekintetben is kellemetlen a kormányéin öknek. Elnök: A képviselő unnak az okulásra vonatkozó kijelentését visszautalom a képviselő úr részére. Ami a képviselő úrnak azt az érdemiben tett észrevételét illeti, IbJogy egy törvényjavaslatot a miniszter, vagy a miniszterelnök ellenjegyzett stb., err,e nézve ki kell jelentenem, hogy ez abszolúte nem állapítja meg azt a körülményt, hogy az a napirendi tárgyalására ki van-e tűzve, vagy meni. Ezen a címen, amelyet a képviselő úr felhozott, minden törvényjavaslatot lehetne " tángyalni az ellenjegyző miniszter tárcájának tárgyalásánál. Hogy mit tárgyaljunk, t. képviselő úr, ezt a Képviselőház a napirend megállapítása alkalmával határozza meg. Különben is ez a kérdés a házszabályok 143. §-a alapján a házszabályokhoz való szólás terére tartozijk, tehát ez itt érdemhen nemi tárgyalható. Györki Imre: T. Képviselőház! Ismétlem, hogy egyrészt a választójog kérdése idetartozik azért is» mert a választójogi törvényjavaslatot a miniszterelnök ellenjegyezte, (Jánossy Gábor: De nem azt tárgyaljuk!) de idetartozik egyébként is mindenféle kérdésnek a megvitatása, imiert hiszen az összes reszortminisztereknek munkaprograaUímiját a miniszterelnök csinálja meg, a miniszterelnök irányítja a kormányt ténykedésében, ennélfogva lehetetlen kikapcsolni egyes kérdéseket a miniszterelnöki tárca megvitatásánál. Elnök: Kérem, képviselő úr, ezzel a megokolással egyáltalán minden közviszonyt idehozhat a miniszterelnöki tárca tárgyalásánál. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Így is van!) Kérem, képviselő urak, méltóztassanak egy pillanatra megengedni, hogy szólhassak. A képviselő urak a költségvetés általános tárgyalását összetévesztik az egyes tárcák költségvetésének átlalános tárgyalásával, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem!) Mindig abban a felfogásban és nézetben voltam, hogy a szólásszabadságot egyáltalán nem kívánom gátolni. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ezt ugyan kevésbbé látjuk!) Méltóztassék, képviselő úr, nyugodtan lenni. Ez is mutatja, hogy a képviselő úrnak nincs meg a nyugodtsága, mert hiszen folytonosan közbeszól. (Peyer Károly: Dehogy nincs!) Ha a képviselő urak öszszefüggésbe hozzák mondanivalóikat a napirenden lévő tárggyal, soha észrevételt nem tettem. (Rothenstein Mór: Hát a miniszterelnökség egy sine cura?) Csendet kérek! Györki Imre: T. Képviselőház! Akkor, amikor a (miniszterelnökség költségvetését tárgyalom, természetesen lehetetlen, hogy kikapcsoljam azt a munkaprogrammnak a megvitatását^ amelyet maga a miniszterelnök, mint egy első fizetési osztályba tartozó tisztviselő, akinek illetményei fel vannak véve a költségvetésbe, ennek a költségvetésnek a keretében irányít. Amikor ezt a jogomat akarom gyakorolni, emlékeztetem a t. Házat arra, hogy a miniszterelnök úr több mint 3 évvel ezelőtt, 1928. március 4-én megjelent választókerületében Debrecenben és ott akkor, amikor beszámolt arról a ténykedésről, amelyet a miniszterelnök úr, végzett és pedig megválasztása, illetőleg miniszterelnökségének kezdete óta, egyúttal programmot adott, amelyben — mint á tudósítások közölték — megjelölte a közel jövő feladatait. Nem lesz érdektelen, t. Képviselő, ház, ha megnézzük, hogy a közel jövőnek e feladatai közül melyek azok, amelyek elhangKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XXXVI. ?. ülése 1931 május 19-én, kedden. 321 zottak több mint 3 évvel ezelőtt, és ha megnézzük, vájjon e programmpontok közül melyek azok, amelyeket tényleg megvalósított a miniszterelnök. Ebben a beszámoló beszédében a (miniszterelnök a közel jövő feladataként jelölte meg először a kivételes hatalom megszüntetését, mondván és indokolván (olvassa): «De éppen azért, mert látom és érzem, hogy közelebb vagyunk ahhoz a magyar összefogáshoz, amelyért minden becsületes magyar imádkozik ebben az országban, éppen azért azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy a kormánynak kivételes hatalmát, mely bizonyos téren még most fennáll, megszüntessük s visszavezessük a nemzet közéletét a szabadságjogok terén abba az állapotba legalább, amelyben a háború előtt volt.» Két programmpontot jelölt meg tehát itt a miniszterelnök, mint a közeljövőben megvalósítandó feladatot. Az egyik a kivételes hatalom megszüntetése, a másik pedig a szabadságjogok helyreállítása legalább is olyan mértékben, amilyen mértékben — mint mondotta — a háború előtt volt. Egyik programmpontját sem valósította meg a háromesztendős időszakban. Egyetlenegy lépést sem tett a kivételes hatalomra épített intézkedések megszüntetése tekintetében, mert ezek ma is fennállanak úgy a sajtójog, mint a büntetőjog terén s fennállanak a gyülekezési és egyesülési jog terén s ezeknek a kötelékeknek a megszüntetésére, illetőleg meglazítására még csak kezdeményező lépést sem tett, ellenkezőleg, aki figyelemmel kíséri a kormány egész intézkedését, az láthatja, hogy a kormány a még meglévő szabadságjogokat is igyekszik minél jobban elkobozni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) a gyülekezési és,egyesülési jogot korlátozni, a sajtó működését pedig sajtóperekkel^ lapbetiltásokkal, a kolportázsjog megvonásával megbénítani Azt is mondotta a miniszterelnök úr ugyanebben a beszédében, hogy (ohassa): «Szükség van arra, hogy szociális törvényhozásunkat még jobban kiépítsük, hogy a baleset és betegség elleni biztosítás után az Öregség és rokkantság kérdésével most már nemcsák az ipari munkásság terén, hanem a mezőgazdasági munkásság terén is (Taps.) foglalkozzunk és a gazdasági erők fejlődésével kapcsolatban ezt a kérdést is lehetőleg megoldás elé vigyük.» Ennek az ígéretnek a megvalósítására vonatkozólag is elmondhatjuk, hogy egyetlenegy kezdeményező lépés nem történt, sőt, ismerve most már a kormánynak és ismerve a fölmívelésügyi miniszternek a napokban elhangzott nyilatkozatát, azt mondhatjuk, hogy talán távol aibb állunk e proigramm megvalósításától, mint álltunk néhány évvel ezelőtt, mert ettől a kormányzattól a mezőgazdasági munkásság szociális biztosításának megvalósítását várni egyáltalában nem lehet. ígérte a miniszterelnök, — mert hiszen a választók előtt meglehetősen nagy és bőséges az ígéretek adásában — hogy megreformálja a munkaközvetítést, hogy munkaJbéregyeztető hivatalt állít fel és a munkabér-bíráskodást is — hogy ez alatt, tulaj Ionképpen mit értett, azt nem tudom, valószínűleg munkaügyi bíráskodást értett — fejleszteni fogja. Ezekre az ígéretekre vonatkozólag is megállapíthatjuk, hogy beles or olhatók azok közé az ígéretek közé, amelyeket Bethlen István ugyancsak nem váltott be. Ezek az ígéretek is ott > tartanak, ahol tart a titkos Választójog kiterjesztésére vonatkozó ígérete, ezek is az idő folyamán teljesen elsikkadtak és a három év alatt egyetlenegy kezdeményező lépést nem lát44