Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

24 Az országgyűlés képviselőházának 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. láthatóan az egész kérdést egy lépéssel, talán több lépéssel is előbbre fogja vinni. Hiába lesz a franciák ellenállása s az olaszok ellen­állása, a népek békevágya keresztül fogja törni a háborús uszítók gyűrűjét és el kell következnie az általános leszerelésnek, el kell következnie minden téren ési minden terüle­ten a leszerelésnek, szárazon, vizén, levegő­ben és mindenütt, s a népeknek békességet és nyugalmat kell teremteni. Ha itt a magyar Képviselőháziban olyan értelmű felszólalások hangzanak el, hogy fel­sorolják, hogy külföldi államok milyen nagy hadisereggel, milyen nagymennyiségű ágyúval, gépfegyverrel, repülőgéppel, meg egyéb ha­sonlókkal rendelkeznek és ebből azt a követ­keztetést kívánják levonni, hogy ezért nekünk is arra kell törekednünk, hogy fegyverkez­zünk, hogy mi is ágyúkat, gépfegyvereket és egyéb hasonlókat szerezzünk be, akkor nekem ezzel a felfogással szemben ellenkező vélemé­nyem van. Azt mondom, hogy azért, mert va­laki a világ emberisége ellen egy ilyen gaz­ságra készül, ez még: nem jogosítja fel a többi államokat a fegyverkezésre, mert az, aki fegy­verkezik, sohasem békés szándékkal fegyver­kezik. A legnagyobb hazugság volt az, amikor a németek valamikor azt mondták, hogy a béke biztosításának legjobb alapját a fegyver­kezés képezi. Mo tudom, ez volt a legnagyobb hte zugság, mert a fegyverkezés nemcsak azért történik, hogy bizonyos parádémarsokat és manővereket csináljanak, hanem az ambíció egyik-másik ilyen hivatásos háborús uszítóban benne van, különösen, ha az kapitalista érde­kekkel van -alátámasztva, s így módot és al­kalmat keres arra, hogy előbb-utóbb össze­ütközésre kerüljön valamely más ország ugyanilyen felfegyverzett hadseregével, mert hiszen osak ott nyílik alkalma, ha mindjárt millió és millió ember halála árán is arra, hagy bebizonyítsa azt, hogy ő milyen tehetsé­ges hadvezér, vagy ismét másoknak arra, hogy mennyi papirosba kancsót lehet ilyenkor szállítani és mennyit lehet azon keresni. Henderson érdeme az, hogy ez a háborús uszítás az egész világon háttérbe szorult és helytelen volna ha a magyar Képviselőházban is olyan hangok hallatszanának, hogy azért, mert a csehek, románok, jugoszlávok fegyver­keznek, nekünk is fegyverkeznünk kell. Nem ezt a következtetést kell ebből levonnunk, ha­nem ellenkezőleg azt kell mondanunk, hogy igenis, a legyőzött államok le vannak fegyve­rezve, követeljük tehát az összes államok le­fegyverzését s követeljük mindazoknak a ren­delkezéseknek végrehajtását, amelyek a béke­szerződésekben a leszerelés tekintetében fel vannak véve, s ezek a rendelkezések ne vonat­kozzanak csupán a legyőzött államokra, hanem a győztes államokra is. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) En bízom abban, hogy ennek a leszerelési programmnak, ennek a leszerelési akciónak si­kere lesz. Főképpen bízom ebben azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy a legközelebbi francia választások egy egészen más politikai csoportosulást fognak létrehozni, mint amilyen az eddigi volt, és ha az eddigi csoportosulást jobíboldali csoportosulásnak lehet nevezni, amely állandóan ott állt és & legélesebb harcot akarta folyftatni Németországgal szemben, ak­kor én bízom abban, hogy a legközelebbi vá­lasztások egy baloldali csoportosulást fognak létrehozni, amely baloldali csoportosulás nem az ellentétek kiszélesítését fogja magának célul kitűzni, hanem ellenkezőleg, arra fog töre­kedni, hogy a népek barátságát megteremtse. Azt a politikát, amelyet a magyar kormány külpolitikai téren folytat, — nemcsak ma, ha­nem mar régóta mondjuk ezt — szerencsétlen politikának Itartjuk. Szerencsétlen politikának tartjuk azért, mert Magyarország hozzácsa­tolta a maga sorsát egy olyan államhoz, amely e háborús uszító államok egyik csoportjához tartozik. Es félő, hogyha az ellentétek Francia­ország és Olaszország között megszűnnek, ak­kor mi leszünk azok, akik megint a szárazra kerülünk és akiknek a sorsa senkit sem fog ér­dekelni. Mert addig van valamelyes szerepe Magyarországnak, talán az a szerepe, mint a sakktáblán a figurának, hogy ide-oda tolják a szerint, aminit azt a hatalmi pozícióban lévők érdekei megkívánják, de ha ezek az ellentétek megszűnnek, ha Franciaország és Olaszország kénytelen lesz talán nem a maga jószántából, hanem a viszonyok kényszerítő hatása alatt egy más politikai orientációt keresni, olyan po­litikát, aimely nem igyekszik háborús ellentéte­ket támasztani, mert hiszen egyik sem biztos ablban, hogy ennek kimenetele mit fog a maga országa részére hozni, akkor Magyarországnak még ez a szerepe is megszűnik, akkor Magyar­ország még a isakkfigura szerepével sem jelent­kezhetek sehol, mert akkor ott marad egy he­lyen, mint egy elhagyott, mindenkitől mellő­zött tényező, akinek a sorsa lehet hogy részvé­tet kelt valakiben, akivel azonban nem kell bő­vebben foglalkozni. Nagyon szerencsétlen állapot ez és erre mi már rámutattunk nem ma, hanem már régen. Akkor a Házban meglehetős nagy ellenszenvet váltottak ki ezek a kijelentések. Azóta már egyik-másik alkalommal hivatalos helyről is hangzottak el hasonló kijelentések, ha nem is egészen ebben a határozott formában. Mi változatlanul azt mondjuk, hogy a Duna mentén lakó népek egymásra vannak utalva; az a gazdasági egység, amely valamikor az osztrák-magyar monarchia területét képezte, nem volt csak politikai egység, hanem gazda­sági egység is volt. Magyarország búzájának jó elhelyező területe biztosítva volt az osztrák, a cseh és egyéb ipari területeken. Az orosz búza megállt a galíciai határon, mert a magas vámvédelem folytán nem tudott bejutni s a magyar agráriusoknak addig volt jó dolguk, a magyar agráriusoknak . addier volt biztos búzaelhelyező területük, amíg az osztrák-ma­gyar vámterület e tekintetben nekik védelmet nyújtott. Ma megmaradtak biízatermő terüle­teink, azonban búzánk elhelyezésére alig van valahol lehetőség. Azokkal a szövetségesekkel, akikkel valamikor szorosabb gazdasági egy­ségben álltunk: Ausztriával, Németországgal, ma alig van valamelyes érjntkezési lehetőség. Olyan irányban kerestük a gazdasági kapcso­latokat, amely irányok ellenkeznek az eddigi magya!r_ gazldlasági politikával., amelyek nem is természetesek, hanem erőltetettek. Természetes, hogy ezek az orientációk nem hozhatták meg gazdaságilag azt, amit Magyar­ország várt, nem hozhatták meg azért sem, mert Olaszország részéről pénzügyileg nem várhatunk olyan nagyarányú támogatást, mint amilyenre szükségünk lett volna. Hiszen Olaszország maga is külföldi kölcsönökre van utalva, gazdasági téren pedig Olaszország tmit vásárol tőlünk 1 ? Talán arra lehet hivatkozni, hog*y az utóbbi évben ez a helyzet valamikép­pen javult, de méltóztassanak megnézni azt a statisztikát, amely két vagy három évvel ez-

Next

/
Thumbnails
Contents