Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-505
300 Az országgyűlés képviselőházának 505. ülése 1931 május 18~án } hétfőn. nyos megosztásával a kérdést megoldani. Hangsúlyozom, ez nem okoz semmi újabb adót és adóemelést, csak a terheket osztaná el igazságosabban. Akkor meg tudjuk oldani a kérdést ezen az alapon és ez a régen vajúdó kérdés, hogy úgy mondjam, ez a rákosodó kérdés, egyszersmindenkorra megoldható és eliminálható a magyar nemzet szervezetéből. Amikor köszönettel állapítom meg, hogy a két miniszter úr megértése közelebbb vitt minket a kérdés megoldásához, még erről az oldalról is hozzászólok ahhoz a kérdéshez is, amely hasonló panasz és hasonlóképpen igazságtalan, vagyis az alsó papság kongruás részének panaszához. Az egyenlő elosztás, az egyenlő jog kívánja azt, hogyha már a tanítókérdést is szanálták, vagy hogy precízebben fejezzem ki magamat: a búzajárandóságot legalábbis az eddigi 27 pengős megállapításnál méltányosabban állapították meg, úgy nálunk a kongruás alsópapságnál is ugyanezt a mértéket használja és ossza a kormányzat. Nem lehet a kérdést -azzal a megjegyzéssel elkenni, hogy a papságnak más jövedelmei is vannak. Ezek a más. jövedelmek a kongruaalapba úgyis be vannak számítva és ezek a más jövedelmek jobb gazdasági időben esetleg keresztülcsaphatnak azon a határon;, amelyet m kongrua megállapításakor alapulvettek, ma azonban ezek abszolúte nem számítanak. {Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ma az a helyzet, hogy az a pap, akinek karitatív és szociális kötelezettségei a falun a legsúlyosabbak, — mert kihez fordulnak, mint mindig csak a paphoz —• olyan fizetést kap, amely alattamarad a fiatal tanító fizetésének, annak ellenére, hogy szociális kötelezettségei sokszorosan meghaladják amannak szociális és társadalmi kötelezettségeit. Tudom, hogy ez a kathólikus papságnál is 500.000 pengőt jelent, de itt is ugyanoda értünk el, t. miniszter úr, mint a tanítókérdésben. En is felvethetném most a kérdést, amelyet akkor Gaal Gaston t. barátom felvetett; hogy hiszen valamennyien egy véleményen vagyunk, sőt, úgy tudom, a kormány is ezen a véleményen van és a miniszter úr is azt válaszolta beszédében — amint olvastam — Gaal Gastonnak, hogy erről, tudniillik az alsópapságról is gondoskodni kíván, tehát ha valamennyien egyet akarunk, miért nem egyezünk meg? Az akarat megvan, a teher nem olyan nagy, hogy ezt a kérdést még a mai financiális nehézségek között is megoldani ne tudnók, tehát meg kell ezt a kérdést is fogni és megoldani. Ezt várja a kormánytól a papság, mely a legnehezebb munkát a legnagyobb hűséggel végzi. Még egy mondatban csak elismerésemet akarom kifejezni a kormánynak ^ a kisebbségi iskolákban működő tanítók részére rendezendő kurzusok megrendezése és megtartása körüli tevékenységéért. Ezek igen üdvösek voltak. Arra kérem a kormányt, hogy amennyire a budget engedi, ezeket a kurzusokat a jövőben is minden esztendőben méltóztassék megtartani. Ezek voltak a megjegyzéseim, egyébiránt a címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Délelőtt meleg szavakkal emlékeztem meg a kultuszminiszter úrnak a testnevelés terén végzett hözhasznú munkájáról, ennek kapcsán azonban két konkrét kérdést intéztem a miniszter úrhoz, aki délelőtt, mint értesülve vagyok, halaszthatatlan hivatali teendők miatt volt távol és az államtitkár úr helyettesítette akkor, amikor éppen én beszéltem» En in concreto kértem az igen t. kultuszminiszter urat arra, hogy méltóztassék intézkedni abban a tekintetben, hogy az Országos Testnevelési Alap mentési ttessék mindazoktól a kiadásoktól, amelyek tulajdonképpen nem tartoznak hozzá. Az Országos Testnevelési Tanács rendelkezésére álló pénzösszeg legnagyobb része elmegy az iskolánklvüli testnevelés tételeire és az országos testnevelésig főiskola tételeire. Kértem, hogy ezt a két kiadási tételt az országos Testnevelési Alap költségvetéséből töröltetni méltóztassék a jövőben, hogy felszabaduljanak az ott rendelkezésre álló és más forrásból oda jutó pénzösszegek valóban olyan testnevelési célokra, amelyeket az Országos Testnevelési Tanácsnak előmozdítani hivatalbeli kötelessége. Ennek kapcsán feltártam azt a szomorú helyzetet, r amelyben jelenleg a legelőkelőbb sportszövetség, a Magyar Atlétikai Szövetség van (Kun Béla: Igaz!) és felsoroltam azokat a világraszóló győzelmi redményeket, (Kun Béla: Nemzeti dicsőség!) amelyeket már a folyó évben és a múlt évben is a magyar atléták a nemzetközi mérkőzéseken elértek. Ezeknek az indokoknak felsorakoztatásával támasztottam' alá a kérelmet. Hangsúlyoztam még azt is, hogy a vidéki atlétika elmaradásáról a miniszter úrnak bizonyára tudomásának kell lennie és arról is kell tudnia, hogy ezidőszerint az összes hírneves atlétákat Budapest termeli, holott józan ésszel fel nem tételezhető az, hogy a sokkal egészségesebb viszonyok között élő falusi és vidéki lakosság köréből nem teremnének tucatszámra éppen olyan kiváló atléták, mint az egészségtelen viszonyok között élő főváros területén. (Kun Béla: Ügy van!) A vidéki atlétika fejlesztése tekintetében is felsorakoztattam tehát az érveket Szóvá tettem a miniszter úrnak azt a szándékát, hogy e hó 30-án és 31-én Debrecenben országos testnevelési kongresszust tart. Felsorakoztattam, hogy minő tárgysorozati pontokat tűzetett ki a miniszter úr ennek a kongresszusnak tárgyalási anyagául, ellenben az előbb említett két fontos kérdésről ott nem esik iszó, tehát itt tettem szóvá. Nem maradhat ez a felszólalás válasz nélkül pusztán azért, mert a miniszter úrnak hivatali elfoglaltsága miatt távol kellett lennie, tehát kérek mindezekre a sporttársadalom tájékoztatása céljából választ. A másik kérelmem egy speciális református egyházi panaszra vonatkozott, és pedig arra, hogy a belügyminiszter úr által előkészített községi háztartási törvénytervezetben a református egyházmegyék sérelmes szakaszt találtak. Sérelmesnek találták tudniillik azt a szakaszt, amely szerint a református egyházi adók behajtása tekintetében állami segítséget a törvénytervezet nem hajlandó nyújtani, esak a behajtandó összegek 20%-áig. Ez a sérelmes szakasz foglalkoztatta majdnem valamennyi reformatas egyházmegyét az elmúlt hónapokban, és én tolmácsoltam ma délelőtt az idevonatkozó panaszokat és kértem' a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, méltóztassék a pénzügyminiszter úrnál, illetőleg a belügyminiszter úrnál közrehatni, hogy a református egyházakat fenyegető ez a sérelmes szakasz a községi háztartási törvényjavaslatból kihagyassék. Végül két ugyancsak református egyházi vonatkozású konkrét példával illusztráltam azt az állapotot, hogy minő kényes a miniszter úr számára a helyzet az olyan falvakban, ahol vegyes felekezetek vannak, minő kényes a helyzet abban a tekintetben* hogyha ilyen falvakból
