Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

284 Az országgyűlés képviselőházának sabb műveltségű emberekre van szüksége. Ma, amidőn a mezőgazdaság ilyen súlyos válságban van, előreláthatólag hosszú éveken keresztül nem lesz abban a helyzetben, hogy az állam költségeihez nagyobb összeggel tudjon hozzájárulni; ezért elsősorban -az- ipar fejlesztésére kell gondolnunk, ennek alapját pedig a nagy tömegeknek magasabb műveltsége kell, hogy képezze. Én azt látom, hogy a kormány éppen az ellenkező politikát követi. Ha a 'költségvetés tételeit nézzük, meg kell állapítani, hogy ebben az évben a kormány például az elemi iskoláik költségeiméi 813.000 pengőt törölt. Nem tudom, hogy ez a törlés miben áll; így a költségvetés számszerű adataiból nehéz azt elbírálni, hogs ez a törlés miből adódik öissze. De ha a végösszeget nézem, azt látom, Ihogy a multévi költségvetéssel szemhen 813.000 pengő az a megtakarítás, amelyet a kormány elért egy 16.9 milliós költségből. Ez a redukció tehát igein tekintélyes százalékát képezi annak a véleményem szerint is szerényen Vdlotált r rovatnak, amely az elemi iskolák fenntartásáról gondoskodik. Annál feltűnőbb azonban az a körülmény, hogy viszont a nem állami iskolák támogatásánál egy 637.000 pengő« plusz van felvéve a költségvetésbe. Vagyisi, amíg az állami iskoláknál szükségesnek tartott a miniszter egy 813.000 pengős redukciót keresztülvinni, addig a nem állami iskolák támogatását 637.000 pengővel emelte, holott a kiadások végösszege enélkül is úgy aránylik egymáshoz, hogy az állami iskolai kiadások összege 16"9 millió pengőt, a nem állami iskolák támogatása pedig 41 1 millió pengőt tesz ki a költségvetés adatai szerint. Én ezt elhibázott, helytelen, rossz kultúrpolitikának tartom. A felekezeti iskolákról pártom, egyéb tagjaival egyetemben már nem egyszer megmondottam véleményemet. A felekezeteknek nem lehet hivatásuk, hogy iskolákat fenntartsanak. A felekezeteknek nem ez a eélja. Az. iskolai oktatást egyedül és kizárólag az államnak kell kezébe vennie és az állami iskoláztatásnak 'kell biztosítékot nyújtania arra, hogy minden felekezeti befolyástól menten, kizárólag a tudomány szolgálatába állíttassák az oktatás. Ugyanezt látjuk a polgári iskoláknál is. A polgári iskoláknál a megtakarítás 589.280 pengőt tesz ki, tehát több, mint félmilliót. Ha az elemi iskoláknál és a polgári iskoláknál elért .megtakarítást összegezem, akkor azt látom, hogy 1,412.000 pengő az a megtakarítás, amely ezen a címen eléretett; ha hozzá vészein azt a megtakarítást, amelyet a klinikáknál, illetőleg a tudományegyetemeknél értek el, ahol a törlés 1,176.000 pengő, akkor ez az egész megtakarítás 2,588000 pengőt tesz ki. az egész tárcánál elért megtakarítás pedig 2,727.000 pengő. Ez a három tétel adja ki tehát nagy részét annak a megtakarításnak, amelyre a miniszter úr az indokolásiban Ihivatkozik. vagyis a megtakarítás eléretett az elemi iskoláknál, a polgári iskoláknál és az egyetemeknél. Lehet, hogy akadnak, akik azt mondják: végre a miniszter úr engedett annak a sok ostromnak, amely itt a mi oldalunkról elhangzott, az egyetemeknél bizonyos redukciót vitt végbe és más téren igyekszik ezt pótolni. En azt látom, hogy az egyetemeknél is történt redukció, de a népiskoláknál, az elemi és polgári iskoláknál is történt redukció. (Farkas István: Ott nem volna szabad redukciónak lennie.) Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a redukció az egyetem mai kereteit fogja érinten, hanem rá kell mutatnom arra, hogy ennek 505. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. a redukciónak népegészségügyi szempontból milyen végzetes kihatása lesz. Tudniillik ez a költségmegtakarítás, amely az egyetemeknél eléretett, ez az 1,176.000 pengő, egyelőre azt i eredményezte, hogy a klinikai ágyak számát 400-zal redukálták. Ez a 400 ágy hiányzik és ennyivel kevesebb áll a betegek gyógykezeltetésének rendelkezésére, tehát a helyett, hogy a kormány szaporítaná az ágyak számát, vagy kórházépítéssel elősegítené a gyógyulást, ez a klinikai törlés maga után vonta 400 ágy megszüntetését, mert hiszen az 1,176.000 pengő tulajdonképpen erre megy, nem más téren történtek redukciók, hanem máris 400 ággyal kevesebb van használatban a klinikákon. Az ilyen módon elért megtakarítást vagy a fővárosnak kell vállalnia, vagy a nemzet összessége fog ezalatt szenvedni, az, aki nem tud gyógyuláshoz jutni, A megtakarításnak e módja ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell. Tiltakoznom kell az ellen, hogy ott éressék el megtakarítás^ ahol ez az összeg a nép kultúrájának emelését célozza, tehát az elemi iskoláknál és a polgári iskoláknál. Ugyancsak tiltakoznom kell az ellen, hogy ott igyekezzék a kormány megtakarításokat elérni, ahol ellenkezőleg jobban kellene teljesítenie kötelességét, és nagyobb Öszszegeket kellene erre a célra fordítania. Az az antiszociális szellem, amely az egész kormányzatban kifejezésre jut, itt, a kultúránál is megtalálható. Nem azt igyekszik a kormány támogatni, ami az összesség javára szolgál, nem azokat a célokat igyekszik előmozdítani, amelyek a nép általános műveltségét emelik, hanem kiváltságos osztályoknak juttat olyan nevelési és oktatási lehetőségeket, amely osztályoknak magasabb műveltsége egyáltalán nem jelenti a nemzet magasabb műveltségét, még kevésbbé jelenti azt, ;hogy a nemzet ezáltal valamelyes előrehaladásra tud szert tenni abban a nagy versenyben, amelyet a népek általánosságban folytatnak a magasabb kultúra szempontjából. A régi kultúrpolitika is elhibázott volt. Amikor kint jártunk a harctéren, a Felvidéken és lent Horvátországban és máshol is találtunk gyönyörű szép állami iskolákat. Találtunk ott gyermekeket, akikkel magyarul tudtunk beszélni, holott szüleikkel nem tudtunk magyarul beszélni. Ez az akkori kormányzati politikának volt egyik jelensége, amely azt célozta, hogy a Felvidéken épít szép nagy hatalmas iskolákat,^ amelyekkel az ottani tót és egyéb nemzetiségű lakosságot igyekszik a magyar nyelvhez közelebb juttatni. Hogy ezt megcsinálták, mindenesetre helyeslem, helyeslem abból a szempontból is, hogy legalább iskolát építettek. De ugyanakkor az Alföldet elhanyagolni, meghagyni az Alföldön a szalmakunyhót, meghagyni a szalmafedeles iskolákat, meghagyni a primitív felekezeti iskolákat, amelyek távolról sem tudják azt a nívót kielégíteni, amelyre ma szükség van: ez akkor is elhibázott politika volt, akkor is rossz politika volt, amely ma kétszeresen megbosszulja magát; kétszeresen azért, mert ezek a területek elvesztek részünkre az ott levő iskolákkal együtt, s a megmaradt magyar területen lévő iskolák pótlásáról pedig most kellene gondoskodnunk. Ez a pótíás azonban úgy történik, hogy a miniszter úr évről-évre töröl az elemi iskolai oktatásnál, töröl a polgári iskola oktatásnál, a klinikai ágyakat redukálja, s mire végeredményben a költségvetés elénk kerül, 2,700.000 pengő a meg-