Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

Az országgyűlés képviselőházának 50, felelő módon, 1

— de különböző más kérdésekkel sem, amelyeket előttem szólott t. képviselőtársaim említettek s amelyeket nem akarok itt megismételni, — mondom, miután azt látom, hogy a kormány még ezzel a legelemibb kérdéssel sem foglalkozott olyan mértékben és olyan szeretettel, mint ahogyan kellett volna, és még erre az esztendőre, erre a nyárra, sem terjesztette elő a turisztikáról szóló törvényjavaslatot, azért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kultusztárca költségvetését elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! Kálmán Jenő képviselő úr, mint az igazságügyi bizottság előadója, jelentést kíván tenni, Kálmán Jenő előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a Képviselőház igazságügyi bizottságának jelentését Grirnala József kispesti lakos által a Képviselőház sérelmére állítólag elkövetett bűncselekmény megtorlása ' céljából a bűnvádi eljárás megindítására adandó felhatalmazás tárgyában beterjeszteni. Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentés kinyomatása. szétosztása és napirendre tűzése iránt intézkedni. Elnök: A Ház a beadott jelentés kinyomatását és a Ház tagjai között való szétosztását elrendeli. A jelentés napirendre tűzése iránt később fogok előterjesztést tenni. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gubicza Ferencz! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Szabó István! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Jókai-Ihász Miklós! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Herczegh Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Krúdy Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az elmúlt esztendőben a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésénél^ szóvátettem a testnevelés akkori helyzetét és kértem az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy a magyar atlétikát, speciálisan pedig a Magyar Atlétikai Szövetséget hathatósabban támogatni méltóztassék. Akkor az igen t. kultuszminiszter úr felszólalásában ayizált, hogy érdemben fog a kérdéssel válaszában foglalkozni. Nem tudom, hogy milyen közbejött akadályok okozták azt, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nyilatkozata elmaradt. Egy esztendő elmultával újból itt vagyok és amint tavalyi felszólalásomnál abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy azzal kezdhettem, hogy a Képviselőház figyelmét felhívtam, hogy aznap este fognak visszaérkezni Berliniből az ott győzelmet aratott atlétáink, úgy ma ismét abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Képviselőház figyelmét arra hívhatom fel, hogy az elmúlt napokban jöttek vissza Münchenből atlétáink, akik ott a tavalyihoz hasonló bámulatos győzelmeket arattak a német atléták felett. T. Képviselőház! Amikor erre a nagyjelentőségű sporteseményre felhívom a Ház figyelmét és itt a Ház naplójában is megörökíttetem • magyar atlétáinknak ezt a dicsőségét, ugyanakkor sajnálattal kell konstatálnom, hogy a magyar atléták szervezete, a Magyar Atléti. ülése 1931 május lS-án, hétfőn. 275 kai Szövetség nemzeti szégyen gyanánt a legmostohább anyagi viszonyok között van. Most már odafejlődött a dolog, hogy a szövetség vezetősége nem tudja leplezni ezt a szégyenteljes állapotot és ez a nyilvánosság elé került. Emidéig megtette a Magyar Atlétikai Szövetség elnöksége azt, hogy kölcsönadott maga az elnök a szövetségnek és úgy segítette ki pillanatnyi anyagi zavarából a szövetséget nem egy alkalommal. Most már odáig fejlődött a dolog, hogy a sajtó is foglalkozott azzal, hogy a magyar sportszövetségeknek legelsőbbike, á Magyar Atlétikai Szövetség immár anyagilag annyira lecsúszott, hogy e hó elsején tisztviselőit nem tudja fizetni. T. Ház! Szégyen ez olyan időszakbán, amikor éppen a magyar atlétika a leggyönyörűbb fejlődésében van. Éppen amikor évek következnek egymás után, amelyeken át atlétáink fokról-fokra nagyobb jelentőségű győzelmeket aratnak idegen nemeztek atlétái felett, ugyanakkor bekövetkezik ez a szégyenteljes állapot és bekövetkezik egy szerencsétlen rendszer miatt, amely ezeknek a szövetségeknek anyagi támogatását az Országos Testnevelési Tanács szervezetére bízta, amely szervezetnek viszont a ráháruló súlyos feladatok folytán nincs módja kellőleg támogatni ezeket a sportszövetségeket. En már tavaly kértem az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy méltóztassék gondoskodni arról, hogy az Országos Testnevelési Alap mentesüljön mindazoktól a kötelezettségektől, amelyek voltaképpen nem tartoznak hozzá. In concreto megnevezem az iskolánkívüli testnevelés feladatát, ez nem tartozik az Országos Testnevelési Alap bndgetjébe, ezt tehát onnan ki kellett volna venni. Őszinte sajnálatomra ez nem történt meg. Az Országos Testnevelési Főiskola fenntartása serni tartozik az Országos Testnevelési Alap budgetjébe. Méltóztassék a két megnevezett tételt a kultusztárca költségvetésébe beállítani, vagy legyen az egyik a honvédelmi költségvetésben, a másik a kultusztárca költségvetésében. Teljesen abszurdum, hogy azon^ okból kifolyólag, mert az Országos Testnevelési Alapból kell fedezni az iskolánkívüli testnevelés költségeit és az Országos Testnevelési Főiskola költségeit, nem marad pénz az ilyen előkelő sportszövetségek támogatására, mint amilyen a Magyar Atlétikai Szövetség. T. Képviselőház! Már ha csak arra gondolunk, hogy a legközelebbi jövőben minő nemzetközi mérkőzések vannak küszöbön, küszöbön vannak a Budapest és Berlin közötti, a magyarok és olaszok közötti, a magyarok és lengyelek közötti, a magyarok és franciák közötti nemzetközi mérkőzések, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek mind egytől-egyig olyan nagyjelentőségű sportesemények, amelyeknél nem lehet eléggé nyomatékosan hangoztatni, hogy nemzeti szempontból felkarolandók, S ha arra gondolunk, hogy atlétáinkat támogatni minő hálás dolog volt az elmúlt esztendőben is, akkor elég, ha hivatkozom arra, hogy a magyar atléták legyőzték a franciaországi válogatott atlétákat Párizsban, győztek négymillió lakosú Berlin hatalmas atlétikájának^ legjobbjai felett, végül pedig a főméltóságú Kormányzó úr jelenlétében és sok-sok ezer főnyi nézőközönség jelenlétében Budapesten legyőzték a finneket, akik világtekintélyek az atlétika terén, 85 :76 pontarányban. Ezek a győzelmek azt bizonyítják, hogy ide áldozni hasznos valami és én azért újból felemelem szavamat és kérem az igen t. kultuszminiszteri