Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

272 Az országgyűlés képviselőházának 505. ülése 1981 május 18-án, hétfőn. Perlaki György jegyző: Pintér László! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki következik? Perlaki György jegyző: Gr. Keglevich Gyula! Gr. Keglevich Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy felszólalok, teszem ezt-azért, mert sem a mostani költségvetés vitájában, sem a múltban nem hallottam arról, amiről én kívánok szólni. Ez pedig a gyermeknevelés kérdése. (Halljuk Halljuk!) Ne méltóztassék összetéveszteni, én nem a gyermekek tanításáról akarok beszélni, hanem a gyermeknevelésről. Külföldön már el van választva a gyermeknevelés és a tanti ás és külön foglalkoznak a gyermekneveléssel. Ha ma nézzük, hogy itt Magyarországon hány minisztérium hatáskörébe tartoznak a gyermekérdekek, látjuk, hogy a népjólétihez, az igazságügyihez, a belügyihez és a kultuszminisztériumhoz tartoznak. Méltóztassanak elképzelni, hogy a mai világban csak itt Magyarországon hány ilyen gyermekvédelmi intézmény létezik. Nemrégiben hallottam, hogy 80—90 ilyen gyermekvédelmi intézmény van, — az egyik nyaraltatási, a másik nem tudom, milyen címen — és ha nézzük, hogy ezekben a gyermekgondozó intézetekben hogyan megy a gyermeknevelés, azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy mindegyik ilyen intézményben saját felfogása szerint neveli a gyermekeket , a gyermekgondozónő. Méltóztassanak megengedni, hogy idézzek egy ilyen árvaházban legutóbb történt esetet. Ott a gyermekek közül az egyik gyermek halottról álmodott. Másnap már kettő álmodott halottról, harmadik nap három és így ment ez tovább. A főnöknő maga dicsekedett azzal, hogy amikor hallotta, hogy ez a harmadik napon is fokozódik, elővette a gyerekeket és megkérdezte: te is álmodtál halottról

1

? A gyerek azt felelte, én is álmodtam, mire kezével jobbról balról ellátta őt és még dicsekedett a főnöknő azzal, hogy másnap vagy harmadnap már nem láttak halottat. Bocsánatot kérek, ez nem nevelés. A nevelés egészen más. Angliában és Amerikában már külön gondot fordítanak a nevelésre és ott az a felfogás, hogy a szülőkre kell bízni, hogy gyermekeiket hogyan neveljék. A mai világban a nevelés egységesítése egyáltalában nincsen meg. Ahány szülő, annyi fogalom, annyi nevelési irány! Magyarországon itt van a szülők szövetsége, amely amerikai mintára alakult meg 1923-ban. Ennek célja az, hogy a szülőket meg akarják a pedagógusok, tanárok és pszichológusok tanítani arra. hogy mire figyeljenek a gyermekek nevelésénél. Méltóztassék megnézni, a mai világban azt mondjuk, hogy kultúránk magas fokon van, civilizáció van, de mégis, amilyen arányban emelkedik a szellemi kultúra, olyan arányban hanyatlik az erkölcs lefelé. Mi ennek az oka? Vájjon az iskoláztatással elérjük-e azt a célt, hogy a gyermekbe tisztességet és becsületet is tudjunk belevinni? Ezt nem tudjuk elérni, mert a becsületet, a tisztességet, hogy a gyermek tudja mi illik, mi nem illik, mit szabad, mit nem szabad, ezt csak neveléssel lehet belevinni, ezt senki más, mint a szülők nem tudják a gyermekbe belevinni. Ha annakidején a szülő bánásmódjával a gyermekbe bele tudta oltani a tisztelettudást és az illemet, akkor az a gyermekben már benne van, mielőtt az iskolába menne, azután magával viszi az életbe, de ha a nevelésre külön nem fordítunk gondot, akkor ne várjuk azt, hogy a gyermeket lélekben is nemesíteni tudjuk. Angliában és Amerikában megvannak a szülők szövetségei. Millió számra vannak tagjai és előadásokat tartanak a szülők számára a tapasztalt pedagógusok, hogy a szülők hogyan neveljék a gyermeket. Ha

; annak a gyermeknek a nevelésére nem vigyázunk és , külön gondot nem fordítunk rá, akkor ne várjunk sok jót tőle, ha felnő. Majdnem minden lapban olvassuk, hogy gyilkolások és rablások vannak. Ha a gyermekben nincs meg az alapnevelés, akkor ez csak fokozódni fog. A '• régi világban, méltóztatnak tudni, Rózsa Sándor ideje után, ha voltak rablások, gyilkosságok, mit mondtak? A tudatlan nép csinálja ezeket, tehát művelni kell a népet s ha művelődik, magától fog megszűnni a rablás, a gyilkosság. Nem így van! Méltóztassanak most megnézni: tudatosan csinálják a gyilkosságot és az erkölcstelenséget. (Malasits Géza:, A gazdasági reménytelenség miatt csinálják!) Itt van tehát a hiba, valahol a nevelésben, a léleknevelésben. Nem hallottam még egyáltalán, hogy itt külön említés történt volna arról, hogy léleknevelés kell, hogy nevelni kell a gyermeket, ha azt akarjuk, hogy a jövő nemzedéket megnemesítsük lélekben. Ennek csak egy módja van: a szülők nevelése. Méltóztassanak elgondolni, ahány szülő, annyi elgondolás a szülői kötelességről. Az egyik humánus, túlszeretettel neveli a gyermeket, némelyik semmibe se veszi a gyermeket, a másik humánusabb, előtérbe helyezi a gyermeket, nem a szülő az úr <a háznál, hanem a gyermek. Méltóztassék ezt a dolgot fontolóra venni. A mai világban a tekintélyt keressük. A gyereknek otthon kellene a tekintélyt megtanulni, hiszen tudja, hogy a szülővel áll_ szemben és miután az szülő, imégis valami feljebbvaló. Ma a gyerek a feljebbvaló, nem a szülő. így nem lehet gyerekeket nevelni. Sajnálom,, hogy nincs itt a mélyen t. miniszter úr. En már felkértem a miniszter urat, hogy fordítson kis figyelmet arra, hogy itt a Szülők Szövetségében tanár urak és gyakorlott szülők tartsanak előadásokat és igen nagy hatása van annak, hogy az előadássorozatok alkalmával hetenként 3—400 szülő hallgatja ezeket az előadásokat és mindenesetre sok tanulságot merít azokból magának. Erre kértem a figyelmet. Kértem a miniszter urat, győződjék iineg arról, hogy a szülők szövetségében milyen előadásokat tartanak és kik tartanak előadásokat. Azután a szülők szövetségének intézményét a városokban éppenúgy, mint a vidéki falvakban is meg lehetne alakítani és ezeket az előadásokat, amelyeket a szülők szövetségében tartunk a szülők oktatására, tanítására, hogy gyermekeiket hogyan nevel; jék, a szülők lapjában, ha ilyen volna, közzé tudnánk tenni. A mai világban az a 4—500 szegény szülő 2 pengős évi tagdíj (mellett megjelenik az előadásokon, de nem vagyunk képesek, életbeléptetni a szülők lapját, hogy ezeknek az előadásoknak a tartalmát közölhessük, ezt a szülők lapját a falvakba, a vidéki városokba elküldhessük és az ott megalakított szülők szövetségében újra feleleveníthessük ezeket az előadásokat. Beszélhetünk kultúráról, .de beszéljünk már egyszer igazán a nevelésről is, ami nagyon fontos kérdés, mert ha a mélyen t. kormány egyedül csak a tanításra gondol, de nem gondol a gyermeknevelésre, akkor ne várjuk, hogy itt lélekben is tudunk nemesíteni. Sajnálom, hogy nincs itt a miniszter úr. (Malasits Géza: Nem érdekli a nevelés!)"Fordítson figyelmet erre a kérdésre, küldje, el a maga hatáskörében a szülők szövetségének ezekre a felolvasásaira megbízottját, meg fog győződni