Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

272 Az országgyűlés képviselőházának 505. ülése 1981 május 18-án, hétfőn. Perlaki György jegyző: Pintér László! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki következik? Perlaki György jegyző: Gr. Keglevich Gyula! Gr. Keglevich Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy felszólalok, teszem ezt-azért, mert sem a mostani költségvetés vi­tájában, sem a múltban nem hallottam arról, amiről én kívánok szólni. Ez pedig a gyermek­nevelés kérdése. (Halljuk Halljuk!) Ne méltóz­tassék összetéveszteni, én nem a gyermekek tanításáról akarok beszélni, hanem a gyermek­nevelésről. Külföldön már el van választva a gyermeknevelés és a tanti ás és külön foglal­koznak a gyermekneveléssel. Ha ma nézzük, hogy itt Magyarországon hány minisztérium hatáskörébe tartoznak a gyermekérdekek, lát­juk, hogy a népjólétihez, az igazságügyihez, a belügyihez és a kultuszminisztériumhoz tar­toznak. Méltóztassanak elképzelni, hogy a mai világban csak itt Magyarországon hány ilyen gyermekvédelmi intézmény létezik. Nemrégiben hallottam, hogy 80—90 ilyen gyermekvédelmi intézmény van, — az egyik nyaraltatási, a má­sik nem tudom, milyen címen — és ha nézzük, hogy ezekben a gyermekgondozó intézetekben hogyan megy a gyermeknevelés, azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy mindegyik ilyen intéz­ményben saját felfogása szerint neveli a gyer­mekeket , a gyermekgondozónő. Méltóztassanak megengedni, hogy idézzek egy ilyen árvaházban legutóbb történt esetet. Ott a gyermekek közül az egyik gyermek halottról álmodott. Másnap már kettő álmodott halott­ról, harmadik nap három és így ment ez to­vább. A főnöknő maga dicsekedett azzal, hogy amikor hallotta, hogy ez a harmadik napon is fokozódik, elővette a gyerekeket és megkér­dezte: te is álmodtál halottról 1 ? A gyerek azt felelte, én is álmodtam, mire kezével jobbról balról ellátta őt és még dicsekedett a főnöknő azzal, hogy másnap vagy harmadnap már nem láttak halottat. Bocsánatot kérek, ez nem neve­lés. A nevelés egészen más. Angliában és Ame­rikában már külön gondot fordítanak a neve­lésre és ott az a felfogás, hogy a szülőkre kell bízni, hogy gyermekeiket hogyan neveljék. A mai világban a nevelés egységesítése egyáltalában nincsen meg. Ahány szülő, annyi fogalom, annyi nevelési irány! Magyarorszá­gon itt van a szülők szövetsége, amely ame­rikai mintára alakult meg 1923-ban. Ennek célja az, hogy a szülőket meg akarják a pe­dagógusok, tanárok és pszichológusok tanítani arra. hogy mire figyeljenek a gyermekek ne­velésénél. Méltóztassék megnézni, a mai vi­lágban azt mondjuk, hogy kultúránk magas fokon van, civilizáció van, de mégis, amilyen arányban emelkedik a szellemi kultúra, olyan arányban hanyatlik az erkölcs lefelé. Mi ennek az oka? Vájjon az iskoláztatással elérjük-e azt a célt, hogy a gyermekbe tisztességet és becsületet is tudjunk belevinni? Ezt nem tud­juk elérni, mert a becsületet, a tisztességet, hogy a gyermek tudja mi illik, mi nem illik, mit szabad, mit nem szabad, ezt csak nevelés­sel lehet belevinni, ezt senki más, mint a szü­lők nem tudják a gyermekbe belevinni. Ha annakidején a szülő bánásmódjával a gyer­mekbe bele tudta oltani a tisztelettudást és az illemet, akkor az a gyermekben már benne van, mielőtt az iskolába menne, azután magá­val viszi az életbe, de ha a nevelésre külön nem fordítunk gondot, akkor ne várjuk azt, hogy a gyermeket lélekben is nemesíteni tud­juk. Angliában és Amerikában megvannak a szülők szövetségei. Millió számra vannak tag­jai és előadásokat tartanak a szülők számára a tapasztalt pedagógusok, hogy a szülők ho­gyan neveljék a gyermeket. Ha ; annak a gyer­meknek a nevelésére nem vigyázunk és , külön gondot nem fordítunk rá, akkor ne várjunk sok jót tőle, ha felnő. Majdnem minden lap­ban olvassuk, hogy gyilkolások és rablások vannak. Ha a gyermekben nincs meg az alap­nevelés, akkor ez csak fokozódni fog. A '• régi világban, méltóztatnak tudni, Rózsa Sándor ideje után, ha voltak rablások, gyilkosságok, mit mondtak? A tudatlan nép csinálja ezeket, tehát művelni kell a népet s ha művelődik, magától fog megszűnni a rablás, a gyilkos­ság. Nem így van! Méltóztassanak most meg­nézni: tudatosan csinálják a gyilkosságot és az erkölcstelenséget. (Malasits Géza:, A gaz­dasági reménytelenség miatt csinálják!) Itt van tehát a hiba, valahol a nevelésben, a lé­leknevelésben. Nem hallottam még egyáltalán, hogy itt külön említés történt volna arról, hogy lélek­nevelés kell, hogy nevelni kell a gyermeket, ha azt akarjuk, hogy a jövő nemzedéket meg­nemesítsük lélekben. Ennek csak egy módja van: a szülők nevelése. Méltóztassanak elgon­dolni, ahány szülő, annyi elgondolás a szülői kötelességről. Az egyik humánus, túlszeretettel neveli a gyermeket, némelyik semmibe se veszi a gyermeket, a másik humánusabb, előtérbe helyezi a gyermeket, nem a szülő az úr <a ház­nál, hanem a gyermek. Méltóztassék ezt a dolgot fontolóra venni. A mai világban a tekintélyt keressük. A gye­reknek otthon kellene a tekintélyt megtanulni, hiszen tudja, hogy a szülővel áll_ szemben és miután az szülő, imégis valami feljebbvaló. Ma a gyerek a feljebbvaló, nem a szülő. így nem lehet gyerekeket nevelni. Sajnálom,, hogy nincs itt a mélyen t. miniszter úr. En már felkértem a miniszter urat, hogy fordítson kis figyelmet arra, hogy itt a Szülők Szövetségében tanár urak és gyakorlott szülők tartsanak előadáso­kat és igen nagy hatása van annak, hogy az előadássorozatok alkalmával hetenként 3—400 szülő hallgatja ezeket az előadásokat és minden­esetre sok tanulságot merít azokból magának. Erre kértem a figyelmet. Kértem a miniszter urat, győződjék iineg arról, hogy a szülők szö­vetségében milyen előadásokat tartanak és kik tartanak előadásokat. Azután a szülők szövet­ségének intézményét a városokban éppenúgy, mint a vidéki falvakban is meg lehetne alakí­tani és ezeket az előadásokat, amelyeket a szü­lők szövetségében tartunk a szülők oktatására, tanítására, hogy gyermekeiket hogyan nevel; jék, a szülők lapjában, ha ilyen volna, közzé tudnánk tenni. A mai világban az a 4—500 sze­gény szülő 2 pengős évi tagdíj (mellett megjele­nik az előadásokon, de nem vagyunk képesek, életbeléptetni a szülők lapját, hogy ezeknek az előadásoknak a tartalmát közölhessük, ezt a szülők lapját a falvakba, a vidéki városokba elküldhessük és az ott megalakított szülők szö­vetségében újra feleleveníthessük ezeket az elő­adásokat. Beszélhetünk kultúráról, .de beszél­jünk már egyszer igazán a nevelésről is, ami nagyon fontos kérdés, mert ha a mélyen t. kor­mány egyedül csak a tanításra gondol, de nem gondol a gyermeknevelésre, akkor ne várjuk, hogy itt lélekben is tudunk nemesíteni. Sajná­lom, hogy nincs itt a miniszter úr. (Malasits Géza: Nem érdekli a nevelés!)"Fordítson figyel­met erre a kérdésre, küldje, el a maga hatás­körében a szülők szövetségének ezekre a fel­olvasásaira megbízottját, meg fog győződni

Next

/
Thumbnails
Contents