Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának 5 volna, hogy képviselőtársnőnk a szabadszerelemről beszélt vagy tárgyalt volna. Senkinek ilyen kijelentést nem tettem. Azt hiszem, más képviselővel, mint Szarvas képviselőjével nem is beszéltem erről a kérdésről. Képviselőtársam érdeklődött nálam, hogy tulajdonképpen mi is volt Szarvason, mert Ő aznap este elutazott Szarvasról és így az ügyről nincs is tájékozódva. ( Jánossy Gábor: Ügy van! Semmit sem tudott a dologról.) Ha mondtam is valamit, csak azt mondtam, amiről nekem értesülésem van. Ezt az értesülésemet természetesen a Ház tudomására hozom. A vármegye alispánja a szarvasi építőmunkások «Világosság» dalárdájának 1931. május hó 10-ére, vasárnapra a kért engedély alapján megengedte, hogy műsoros előadással és tánccal, valamint zárórameghosszabbítással egybekötött kultúrestélyt rendezzenek. Ezt az értesítést vasárnap a járás főszolgabírája telefon útján kapta meg. ö a részletekről nem bírt tudomással, sem a programmról, amely ezt az estét betöltötte volna. így indokoltnak látta, hogy ezen az estélyen maga személyesen jelenjék meg, el is ment erre az estélyre. Az estély Programm ja három főrészből állt. Az egyik a béke, a másik a szerelem, a harmadik a munka. Ebből a három főrészből tevődött össze a Programm és ezek között azután a dalárda zeneszámokat adott elő. Az első főrész a «béke», beszéd volt, melyet Kéthly Anna képviselő tartottA másik és a harmadik főrész költemények elszavalásából vagy énekszámokból állt. Kéthly Anna a békéről úgy beszélt, hogy a beszédnek értelmeaz volt, ami a forradalomkor Linder Béla szájából elhangzott, hogy «nem akarok katonát látni». A második főrész tulajdonképpen a szabad szerelmet propagálta. (Esztergályos János: Na tessék!) A harmadik részben pedig kizárólag a fizikai munkát dicsőítették, a kézimunkások munkáját emelték ki, míg minden más társadalmi osztályt és annak szellemi munkáját lebecsültek. Az egész rendezőségnek tendenciája és szándéka odairányult, hogy lehetőleg mentől több vörös színnel díszíttessék fel minden. Maguk a rendezők is — ez talán a legkevésbbé kifogásolható — vörös karszalaggal voltak ellátva. (Jánossy Gábor: Az égő szerelem jele. — Derültség,) A főszolgabíró látván ezt az izzó hangulatot és azt a tendenciát, tamely az 1919. év május elsejei vörös ünnepre emiékeztette, figyelmeztette az ott jelenlévő rendőrt, kioktatást adva neki, hogy vigyázzon, mert ilyen hangulatban esetleg olyan természetű kirobbanások is történhetnek, amelyekkel szemben neki ébernek kell lennie. Utasítást is adott arra vonatkozólag, hogy a vörös karszalagokat távolítsák el, de figyelmeztette arra is, hogy két páholyban, szimmetrikusan elhelyezve, amikor mindenki ül, két pirosruhába öltözött nő mint két égő fáklya és piros zászló tüntetőleg szerepel. Ez is természetesen nem a pirosszínű divat kedvéért és nem véletlenségből történt, hanem így volt beállítva, így volt scenírozva. Ezt látván, figyelmeztették a két nőt, hogy vegyenek magukra kabátot és üljenek le, mint a többiek és piros ruháikkal tüntetést ne rendezzenek. Ez a figyelmeztetés nem használt. Ezután még kétszer figyelmeztették őket és mivel a harmadszori figyelmeztetés sem használt, akkor azt mondották nekik: ha nem fognak a figyelmeztetésnek engedni és a szembetűnő tüntetést nem hagyják abba, akkor kénytelenek lesznek Őket eltávolítani. A főszolgabíró csak azt mondja, hogy ő így szerzett tudomást és annyit tud a dologU ülése 1931 május 13-án, szerdán. 257 ról, hogy az illető nők tényleg átöltözködtek. En ebben az egész esetben tulajdonképpen csak egy csekélységet látok kifogásolni -. valónak, tudniillik a piros karszalagok eltávolításat nem látom indokoltnak, ellenben a hatóság többi intézkedését, amelyet tapintatosan hajtott végre,, helyeslem, mert többszöri figyelmeztetés után eszközölte, — éppen azért, mert nőkről is volt szó (Jánossy Gábor: Természetesen!) — és mivel az egésznek a beállítását és rendezését teljes mértékben tüntetésszámbamenőnek vette a hatóság^ Ahol tendenciózusan jelentkezik a piros szín. használata, ott mindenesetre helyesen járnak el a hatóságok, ha megfelelő tapintattal bele is avatkoznak a dologba. A belügyminiszternek jogában áll a kihágási büntetőtörvénykönyv 36. $-a alapján esetleg egy rendelkezést kiadni, amely egy idegen állam színének tüntető használatát betilthatja. (Esztergályos János: Akkor a mezőket is lekaszáltathatja, mert piros virágok, pipacsok teremnek rajta!) Tekintettel arra, hogy a piros szín nemcsak a szovjet-államnak a színe, de általában a szociáldemokráciáé is, eddig a rendelkezésnek a kiadásától eltekintettem és pedig azért, mivel nem láttam indokát az eddigi eseményekből folyólag annak, hogy ebben a tekintetben intézkedéseket kellene tenni, mert nem éltek vissza és nem tüntettek ezzel a színnel olyan mértékben, hogy indokolt lett volna ilyen hatósági intézkedés, de ha a, jövőben ilyen események több ízben és ismételten előfordulnának, kénytelen volnék ezt a rendelkezésemet megtenni. (Reisinger Ferenc: Két piros ruha miatt! — Esztergályos János: A belügyminiszter úrnak mindent szabad!) Akárcsak egy piros jelvény miatt is, ha az tüntetésszerű, akár a nemzeti érzés sértése miatt, vagy annak elhanyagolása miatt, vagy lázért, mert tüntetni akar vele valaki a nemzeti színekkel szemben, vagy pedig azért, mert ezzel a szovjetállamhoz való tartozását akarná jelezni. Ilyen esetben kötelességem lesz, hogy ezzel a joggal — mert kötelességem — éljek is. (Reisinger Ferenc: Dörgedelmes hangok!) Nem dörgedelmes hangok, (Reisinger Ferenc: Vagyunk olyan magyarok, mint az urak! Ne hencegjenek folyton!) mert hiszen mi nem akkor teszünk meg ilyen intézkedést, amikor arra nincsen szükség. (Reisinger Ferenc: Vagyunk olyan magyarok, mint önök! — Zaj.) Az okot önök szolgáltatják a maguk viselkedésével. (Esztergályos János: Miniszter úr nem gondol arra, hogy ma 1931-et írunk?!) Akármennyit írunk is, ez a nemzet sohasem fogja eltűrni, mert tanult és nem felejt a multakból. (Ügy v\<m! Ügv van! a jobboldalon. — Esztergályos János: Mi melyik nemzeté vagyunk?) A vörös májust ez az ország sohasem fogja elfelejteni. Amennyiben a vörös színt előbbrevalónak tartják és többrebecsülik, mint a nemzeti színt, vegyék tudomásul, ( hogy nem fogjuk önöket olyan magyar érzésűeknek tartani, mint amilyeneknek vallják magukat. (Reisinger Ferenc: Lengyel nemzeti színbe fogunk öltözni!) Ha Lengyelországban van, öltözzék lengyel színbe, ha Magyarországon van, akkor öltözzék magyar nemzeti színbe, de semmi körülmények között sem engedhető meg, hogy Magyarországon bárki is vörös színbe öltözködjék. (Esztergályos János: Gyanús már ez a túlhajtott hazafiság!) Amennyiben ebben az öltözködésben tendencia van, és a magyar nemzeti érzéssel szemben sértést akarnak elkövetni, vegyék tudomásul, hogy van annyi ereje ennek az államnak, hogy a maga szuverenita34"