Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának 504-. ülése 1931 május 13-án, szerdád 253 amelyek háborús alacsony korosztályok voltak. Érdekes e tekintetben egy évnek az adatait megnézni. Az 1929—30. tanévben 65.635 gyermek járt polgári iskolába, az 1930—31. iskolai évben pedig már 75.338. Amint méltóztatnak látni, egyetlen egy évben 10.000-rel szökött fel ez a szám. El lehetünk készülve arra, hogy a most előttünk álló három következő évben még 25.000-rel szökik fel ez a szám, úgyhogy 100.000 körül fog a polgári iskolákba járó gyermekek száma megállani, ha a különböző társadalmi rétegek, különösen az iparosok gyermekei nem is kívánnának még nagyobb mértékben a polgári iskolába menni. Méltóztassanak tehát elintézettnek tartani azokat a híreszteléseket, amelyek úgy szóltak, hogy polgári iskoláink néptelenek. De amikor a polgári iskolákról szólunk, gondoljunk különösen arra, hogy aránylag csekélyebb számú leány jár középiskolába, leánygimnáziumba és leányliceumba és gondoljunk arra, hogy míg régebben a középosztálynál a leányok nevelésénél csaknem általános volt a háznál a fräulein, a mademoiselle és á miss, addig ennél az osztálynál ina ez nem futja. A magyar nőnevelés főszer ve tehát a polgári iskola. Ne mindig a fiú polgári iskolára méltóztassék gondolni akkor, amikor polgári iskoláról van szó, hanem méltóztassék gondolni arra, hogy a magyar nőnevelés túlnyomó részben a polgári iskolák kezében van. (Ügy van! Ügy van!) .- , Áttérve most már a népoktatási kérdésekre, rendkívül hálás vagyok a pénzügyminiszter urnák, nagyrabecsült kollégúmnak azért, hogy megértést mulatott abban a tekintetben, hogy a terményjárandóságot élvező tanítók illetményeit valamikép javítsuk. Ezen a téren nagy fluktuáció mutatkozik. Az infláció idején nagyon boldogak voltak a terményjárandóságosok, és éles nyilatkozatok hangzottak el abból a szempontból, hogy a 90-es ós a 900-as években a tanítók mindenütt arra törekedtek; a felekezeti és polgári községekben, hogy készpénzben váltsák meg illetményeiket, mert akkor a készpénz volt nyilvánvalóan a kedvezőbb. Azután jött az infláció, amikor 10-én már rohamsegélyre volt szükség az állami iskolák tanítóinál, akik készpénzben kapták járandóságukat, _és jól jártak a magas árak mellett azok, akik terményjárandóságot kaptak, mejt akkor a készpénznek volt kevesebb értéke. Most megint változott a helyzet. Leestek a terményárak és megint kedvezőbb lett a helyzete annak, aki illetményének mentől nagyobb részét kapja készpénzben. Az efféle dolgok elkerülhetetlenek, ezek a gazdasági élet fluktuálásával együttjáró jelenségek. De természetesen nem hagyhatjuk ebben a helyzetben tanítóinkat, hiszen azoknak terményjárandósága 27 pengő 84 fillérrel kalkuláltátott. Mi egyfelől reméljük a terményárak javulását, másfelől pedig a pénzügyminiszter úr .rendelkezésemre bocsátotta azt az egymillió pengő körül járó összeget, hogy fel lehessen javítani az illetményeket. (Esztergályos János: Kevés!) Meg fogjnk várni a terményárak alakulását és kifejlődésükhöz képest fogunk határozni. De ennek az összegnek rendelkezésre bocsátása akkor, amikor különben az illetményeket, az egész vonalon inkább csökkentették, ez a magyar állam részéről igen nagy és komoly erőfeszítés. (Gaal Gaston: És a lelkészi illetmények?) Ezzel is okvetlen foglalkoznunk kell. Komis nagyiabecsült barátom és volt kedves munkatársam hivatkozott a népiskolai építési akcióra is, amelynek jelentőségét, azt hiszem,, akkor lohot igazán megbecsü'ni, ha nézzük, hogy a szerbek és a románok ugyanez idő alatt mit tettek. Mi Szegeden avattuk fel szimbolikusan az ötezredik tanteremmel ezt az 5000 népoktatási objektumot, amely az egész országban épült. S itt legyen szabad egy hibát helyreigazítani. Az erre előirányzott fedezet egyszer' mint tanyai iskolák fedezete volt előirányozva, egyszer mint a nem állami iskolák építési segélye. Ez azonban mind az országos népiskolai alapot illeti, és valamennyi népiskolai típus táplálá

1 sára szolgálj tehát az államiakra is. Itt inkább a költségvetési megnevezés az, amely tévedésbe ejt, de azt hiszem, mivel mindnyájunknak volt ezzel a kérdéssel dolgunk, és nem volt képviselő, aki ne járt volna el nálam népiskolai építési ügyben, mindenki tapasztalhatta, hogy a jelleg tekintetében nem tettünk különbséget, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) állami, felekezeti és községi iskola tekintetében nem disztingváltunk, hanem azt néztük, hogy tanügyi szükséget jelent-e, és' azt kielégítettük. Megnyugtathatom tehát az igen t. szónok urat a túlsó oldalról, hogy az állami iskolákra is jut ezekből az összegekből. Az természetes, hogyha egy nagy ötezres Programm, lebonyolíttatik, bizonyos fokig megáll az ember, megérzi, hogy mit ért el és csak akkor lát hozzá azután egy másik ilyen ciklus megindításához. Tanköteleseink száma — hiszen már rendelkezésre áll a következő hat év eredménye is. amennyiben a születések számát ismerjük — mindenesetre egymillió körül fog járni, valamivel egymillió felett lesz. Természetes, hogy az utóbbi években ez erősen nőtt, olyan arányban, amint a kis háborús évfolyamok kikerültek a középiskolába. 1925—26-ban 40 gyermek esett egy tanítóra, 1928—29-ben 46, 1929—30-ban 48, 1931—32-ben 52 fog esni, de ebbe bele /van számítva a főváros is, ahol pedig egy tanítóra csak 23.7 gyerek esik. De ha méltóztatik tekinteni, hogy vannak néptelen iskolák is, — és à mi szétszórt településünk mellett mindig lesznek — akkor természetesnek találják azt, hogy az ország nagy részében hatvanas, hetvenes és nyolcvanas létszámok, sőt százas és százhuszas létszámok is vannak, (Ügy van! Ügy van!) amelyeket iparkodunk megszüntetni. Hogy teljesen kielégítő állapotokat teremtsünk, hogy hatvanas átlagot érjünk el, ahhoz mindenesetre 940 új állás kellene a meglévő iskoláknál és 135 iskolátlan helységben szervezni, úgyhogy öszszesen még 1075 néptanítói állásra lenne szükség ahhoz, hogy népoktatásunkat teljesen rendbehozzuk. Különösen nagy lenne a szükséglet Pest környékén. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Elnök: Kénytelen vagyok a miniszter úr figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy a Ház határozata alapján hat órakor az interpellációkra kell rátérnünk. Hat óra elmúlt. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kérem, majd igyekezni fogok befejezni. Amint mondottam, egy ötezres programot lebonyolítottunk, további 4619 objektumra lenne szükségünk, amely 4619 objektumból eddig már megvalósítottunk, illetve ebben a költségvetési évben meg tudunk valósítani 217-et. A jövőben különösen Pest környékén szeretném e téren a szükségletet kielégíteni (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.), azécrt, mert ha már megengedtük azt, hogy Pest környékén 60.000-es lakosságú és kisebb helységek és városok egész sora fejlődjék ki, akkor gondoskodnunk