Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának pészni nevek formájában. A magyar érzés és a magyar gondolat egészen mást kíván ebben a kérdésben. (Pakots József: Jó volna pedig, mert ott ezek a nevek eltűnnek!) Nem fognak eltűnni a magyar ember szívéből sohasem, és talán akkor hamarább tűnnének el, ha bárki felvehetne ezeket a neveket és szaladgálhatna velük ebben az országban.- (Zaj.) En sokkal magasabbra becsülöm ezeket a neveket. (Pakots József: Miért, hiszen igen tisztességes emberek ezek!) Jól van, de nem ott kell viselni ezeket a neveket; ezeket a neveket^másutt kell viselnünk. Azt hiszem, t. képviselőtársam megért ebben a tekintetben és nem kifogásolja ezt. Ez az etikai, erkölcsi és hazafias felfogás. (Jánossy Gábor: Jól van ez, Józsi!) Egyébként bármilyen magyar hangzású név ellen kifogást nem emelünk. De ezt tapasztaljuk, hogy az egyéni hiúság ugyanis a legjobban beférkőzött ide; mindenki i, y, th végződésű és a nemesség látszatát keltő nevet óhajt felvenni. (Friedrich István: Ügy van! Hochstaplerei!) Ez ellen a felfogás ellen küzdök és harcolok, amíg itt vagyok; (Zaj. — Helyeslés a jobboldalon.) ezt nem tartom semmikép sem helyesnek és hazafiasnak. (Fábián Béla: Nem erről van szó! Másnak sem engedik meg! — Felkiáltások jobb felöl: Erről van szó!) Lényegében erről van szó. (Pakots József: Az «i» végződés magyar!) A másik, amit tapasztalok — egész nyíltan beszélek — az, hogy a legtöbb ember dupla nevet óhajt felvenni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a középen.) A leghatározottabban ellene vagyok ennek, mert ha valaki becsüli a maga nevét annyira, hogy azt egészében nem akarja megváltoztatni, akkor felében sem akarja megváltoztatni. Csak a legritkább esetben teszünk kivételt- A legritkább esetekben, mert vannak körülmények, amelyek következtében némelykor ezt is engedélyeznünk kell, de mindig magasabb szempontok és családi körülmények azok, amelyek arra kényszerítenek, hogy kivételesen ezeket a névváltoztatásokat is engedélyezzük, (Reisinger Ferenc: A miniszter úr mire magyarosítaná a nevét?) En nem óhajtom a magam nevét megmagyarosítani, ^mert én ezzel a névvel is magyar voltam és elődeim is mióta Magyarországon voltak, mindig magyarok voltak, aminek bizonysága az, hogy igen magas, talán a legmagasabb pozíciókat is betöltötték ebben az országban. Nem kell tehát szégyelnem magam származásomat illetőleg, r hogy lengyel eredetű vagyok, de azért sem szegy elem magam, hogy testestül, vérestül, lelkestül magyarok voltunk, mióta ezen a földön vagyunk. És abban legyen büszkesége ennek az országnak, hogy az idegen fajtákat fel tudja szívni magába. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Szélesebb körben teszek kivételt a katonasággal és a tisztviselőkkel. Aki talán 25 évet szolgált mint katona, de harctéren volt és talán 25 évig szolgált mint állami tisztviselő, annál még az i, y és th engedélyezéséhez is készséggel hozzájárulok., (Jánossy Gábor: Ügy van! Nem kerül pénzbe!) Ezek mindig szorosabb összeköttetésben voltak az állammal, részben mint katonák teljesítették súlyos és nehéz időkben véráldozatok révén is kötelességüket. De ugyanígy honorálni kívánom a polgári életben is azokat, akik mint tisztviselők hosszú időn át megelégedésre töltötték be állásukat és megelégedésre szolgáltak. (Általános helyeslés.) Amint méltóztatnak látni, ahogyan itt előKÉPVISELŐHAZI NAPLÖ. XXXVI. V, ülése 1931 május 13-án, szerdán. 231 adtam, a Ház teljes egészében osztja és helyesli ezt a felfogásomat. En egyebet sem csináltam eddig, mint ezt követtem és pedig rigorózusan követtem. Azt hiszem, hogy Meskó képviselőtársam is teljesen egyetértene ebben a tekintetben velem. En sohasem voltam akadálya annak, hogy névmagyarosítás — névmagyarosítás helyes értelmében — eszközöltessék és végreha jtassék. Egy allúziót tett az előbb Pakots József igen t. képviselőtársam, hogy tudniillik nem annyira a keresztények, mint inkább a zsidók azok, akik a névmagyarosítást kérik. Ebben téved t. képviselőtársam. (Pakots József: A statisztika szerint!) A statisztika szerint a kereszténység túlnyomó nagy százalékban kéri a névmagyarosítást és bizonyos, megfelelő arányszámban kéri a zsidóság is. Egy rövid statisztikát akarok ebből a szempontból adni, amiből kitűnik az eddig engedélyezett névmagyarosítások aránya. (Halljuk! Halljuk!) 1927/28-ban a keresztények számára engedélyezett névmagyarosítások aránya majdnem 98% volt és nem egészen 2% volt a zsidóknak engedélyezett névmagyarosítások száma. 1930-ban a keresztényeknek engedélyezett névmagyarosítások csekély számmal lecsökkentek és ezzel a számmal egészen 4"5%-ig emelkedett a zsidóság névmagyarosítási aránya. (Jánossy Gábor: Nagyon jó!) Ez majdnem meg is egyezik így az országos arányszámmal. Magyarországon a lakosságnak körülbelül 70 százaléka bír magyar hangzású névvel és így körülbelül kétmillió azoknak a száma, akik ebben az országban nem magyarhangzású nevűek. Ha ez az akció megindul, remélem, hogy gyorsabb tempóban mehet. (Jánossy Gábor: Helyes!) En csak arra kérem a t. urakat, hogy túlnagy agitációval ne rontsák a helyzetet, hanem azokat, akikben megvan maguktól a megértés, igyekezzenek arra bírni, hogy már a meginduláskor olyan nevet válasszanak, amely elvi álláspontommal egyezik, akkor ebben a tekintetben nem fognak nehézségek felmerülni. Ezekben voltam bátor a t. Házat erre vonatkozóan tájékoztatni. Eri Márton igen t. képviselőtársam a csendőrség létszámának emelését kívánná és pedig abban a vonatkozásban, hogy a csendőrőrsök létszáma emeltessék legalább is arra a mértékre, amelyen a csendőrség átszervezése előtt volt. Röviden ismertetni kívánom a t Házat, hogy milyen tagozatokból áll a magyar királyi csendőrség s ehhez fogok egy-két észrevételt fűzni, hogy az átszervezésre miért volt szükség. Álláspontomat már, úgy emlékszem, egy költségvetési beszédem során a t. Ház előtt kifejtettem. (Halljuk! Halljuk!) A csendőrség szervezete a következőkből áll: Van egy csend őr felügyelőség, van a belügyminisztériumban B. és C. osztály, van egy új csendőrnyomozó osztály, a csendőrség félj szerelési és anyagraktára, csendőrügyi állandó tanulmányi bizottság és a csendőrség központi gazdasági hivatala. Maga a csendőrség, amely szolgálatot teljesít, hét kerületre osztatik fel, 23 csendőrosztályparancsnokságra, egy-egy gazdasági hivatallal, 70 csendőrszárnyparancsnokságra, 179 csendőrszakaszparancsnokságra, 751 csendőrörs- és különítmény-parancsnokságra, három magyar királyi közlekedési csendőrörsparancsnokságra Budapest, Győr és Székesfehérvár székhellyel, amely még .kifejlesztés alatt áll, négy gyalogosztály-parancsnokságra 16 gyalogosztály parancsnoksággal, egy lovas alosztály-parancsnokságra 3 lovas31