Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

22Ö Az országgyűlés képviselőházának 5 hogy községtől, mert község tulajdonképpen nincs is, csak töhbé-kevésbbé szétszórt tanyák — mintegy 12 km-re fekszik. Az átcsatolni kért másik határrész, az ú. n. ólegyeni határrész, Katymár községtől délre, a község és a jugoszláv határ közt fekszik, szerves összefüggésben a katymári határral és^ teljesen elvágva a bácsborsódi határ többi részétől. Ezeknek a határrészeknek birtokosai ugyancsak katymári lakosok. Minden szociális, kulturális szükségletüket Katymár község elégíti ki, odajárnak templomba, a gyerekek odajárnak iskolába, tehát minden tekintetben odatartoznak, az adót ellenben Bácsborsód községnek fizetik. Sőt ha az a tanyai gazda, aki az ólegyeni határrészen lakik, adót akar fizetni, vagy egyéb dolga akad a községházán, keresztül kell mennie Katymár községen, amely tőle csak pár kraiv-nyire van és Katymártól még mintegy 12 km-nyi utat kell megtennie, amíg eléri a bácsborsódi községházát. Miért van arra szükség, hogy ezeket a közigazgatási anomáliákat, ezeket a lehetetlen közigazgatási határokat továbbra is fenntartsuk és mi akadálya van annak, hogy az ilyen lehetetlen és tarthatatlan közigazgatási határokat mielőbb megszüntes'sükl De egy másik ok is indokolja ezeknek a természetellenes és a népesség fejlődésével ellentétben álló közigazgatási határoknak kiigazítását s ez a további ok összefüggésben all a községi háztartások rendezésével. A községi háztartások rendezéséről szóló törvényjavaslat célja — a belügyminiszter úr szerint — a községi háztartások arányosítása, illetve az egyes községek terhei között levő aránytalanságok megszüntetése. Vannak községek, amelyekben pótadó alig van és viszont vannak községek, amelyekben a pótadók az egyenes adók sokszorosát teszik ki. A pótadók alapjául

r községekben túlnyomórészt a földadó szolgál, tehát a pótadók nagysága szoros összefüggésben áll a földadó nagyságával és így egyenlő tényezők esetén összefüggésben áll a határ nagyságával, illetve terjedelmével. Azonos szociális feladatok mellett nagyobb területre kisebb teher esik, mint kisebb területre. Gyakran látjuk, hogy vannak fejlődő, népes községek, nagy szociális és kulturális feladatokkal és magas terhekkel, amelyeknek aránylag kicsi a határa, viszont vannak aprócseprő községek, alig számbavehető gazdasági és kulturális feladatokkal és terhekkel, a határuk viszont aránylag túlnagy. Az természetes, hogy a teherviselés szempontjából ezek^ között a községek között lényeges különbség van. Ezeket a különbségeket pedig eliminálni, vagy némileg is arányosítani nézetem szerint nem lehet a nélkül, hogy ezeket a határokat no igazítsuk ki ott, ahol ezt a természeti viszonyok lehetővé teszik. Hogy visszatérjek az általam felhozott konkrét esetekre, Katymár községnek mintegy 5500 lakosa van, a község határa pedi^ .10.000 katasztrális hold volt, de^ ennek körülbelül felerészét elvágta a jugoszláv határ. Ugyanilyen helyzetben van a szomszédos Madaras község is, amely községnek több mint 6000 lakosa van, viszont határának nagyobb része ugyancsak jugoszláv területre esik. Hercegszántó község határából pedig a mintegy 4000 katasztrális holdas Rasztina pusztát vágta le a jugoszláv határ. A bácsborsódi határ területe mintegy 26.000 katasztrális hold, lakossága pedig alig 2000 ember, ezek is többnyire katymáriak és niadarasiak. Ha a trianoni diktátum által megcson- ' (H. ütésé 1931 május 13-án, szerdán. kított katymári és madarasi határokat a természetes fejlődésnek^ megfelelően kiegészítenők is, a megmaradó bácsborsódi határrujz még mindig hatalmas terület lenne a lakosság csekély számához képest. Ugyanez lenne a helyzet a Klágya-puszta és Pacsibara nevű határrészeknek a megcsonkított hercegszántól határhoz való átcsatolása esetében is; Mohács városának még mindig maradna több mint 30.000 katasztrális hold területe. Mivel időm lejárt, kénytelen vagyok beszédemet befejezni. Nagyon kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, szíveskedjék az általam előadottakat megfontolás tárgyává teuiii, úgy a közigazgatás célszerűbbé tétele, mint a községi háztartások rendezése szempontjából és egyúttal^ az általam felhozott konkrét esetekben az átcsatolni kért területek birtokossága érdekének és kérelmének megfelelően dönteni. A címet elfogadom. Elnök: T. Képviselőház! Tomcsányi Vilmos Pál képviselő úr, mint az igazságügyi bizottság előadója, jelentést kíván beterjeszteni Tomcsányi Vilmos Pál előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém benyújtani az igazságügyi és külügyi bizottság együttes jelentését az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló római nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló 1190. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és annakidején napirendre tűzni. Van szerencsém ugyancsak benyújtani az igazságügyi és külügyi bizottság együttes jelentését az irodalmi és művészeti tulajdon tárgyában Montevideoban 1889. évi január hó 11. napján kelt nemzetközi szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. (Esztergályos János: Micsoda gyorsaság! 1889-ben kelt és most hozzák ide! A brazíliai császárság idejéből való!) Tisztelettel kérem, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és annakidején napirendre tűzni. Elnök: T. Képviselőház! A beterjesztett jelentéseket a „Ház kinyomatja, szétosztatja és napirendre tűzésük iránt annakidején fogok a t. Képviselőháznak előterjesztést tenni. Szólásra következik a törvényjavaslathoz

1

? Gubicza Ferenc jegyző: Esztergályos János! Elnök: Most már szólhat a képviselő úr. (Derültség.) Esztergályos János: T. Képviselőház! Szíves elnézésüket kérem, hogy az előttem szólott ellenzéki képviselő úr kormánypárti beszédébe nem kapcsolódhatom be és éppen azért közvetlenül az előttem fekvő anyagra térek rá. (Mojzes János: Nem kormánypárti, ez közérdek!) Nagy gaudium közt dicsérte fel itt az imént, néhány perccel ezelőtt a túlsó oldalról Dombóvár képviselője a csendőrséget és a csendőrség magatartását. Kénytelen vagyok ebbe a gaudiumba a magam őszinte véleményével belelépni (Derültség.) és lehetőleg a legminimálisabbra csökkenteni azt a dicséretet, amely ebből a teremből elhangzott a csendőrség felé. Eveken keresztül, amióta csak itt vagyunk ebben a teremben, garmadával hoztuk fel a panaszokat egyes csendőrségi közegek ellen. Elmondottuk, hivatalos iratokkal igazoltuk, hogy a csendőrök hányszor, milyen sok esetben és milyen irtózatos brutalitással kezelik a falu népét és kértük a belügyminiszter urat száz-