Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

200 Az országgyűlés képviselőházának álláspontomhoz képest velük szemben megtorló intézkedéseket fogok tenni. Kérem azonban az igen t. képviselőtársamat, ne méltóztassék egyes ilyen krasz esetekből folyólag általáno­sítani. Lehet, hogy ezek úgy vannak, ahogyan ő előadta, — nincs okom benne kételkedni — de lehet, hogy a másik oldal meghallgatásá­val a kérdések talán egészen más színben fog­nak feltűnni. Ne méltóztassék ezekből általá­nosítani és sértően illetni egész közigazgatási apparátusunkat, amelynek megvédésére a leg­határozottabban indíttatva is érzem magamat, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert a leg­jobban én ismerem ezt az apparátust, én tu­dom, milyen igényeket támasztanak vele szemben, én tudom, hogy mennyire képes eze­ket az igényeket ki is elégíteni. Ha vannak hibák, azokat természetesen'or­vosolni kell, ha vannak visszaélések, azokat meg kell szüntetnünk, és amint mondottam, ha netán • bűnök volnának, ezekkel szemben a megtorlást alkalmaznunk kell. Magam részéről csak a hódmezővásárhelyi esetben vagyok informálva és ott én nem tud­nám kifogásolni a hatóságnak azt az elj sát, hogy a gyűlés megtartását nem engedé­lyezte. A közelmúltban ugyanis Hódmezővá­sárhelyt olyan tünetek jelentkeztek és: mutat­koztak^ amelyek a rend és béke érdekében nem javalltak a közeli időkben az ilyen nagyobb gyűléseket és összejöveteleket. (Esztergályos János: Munkát és kenyeret kértek az éhes em­berek, ezek azok a tünetek! — Zaj. — Elnök csenget.) Ügy tudom, ki is jelentetett a kérle­mezők előtt, vagy talán ia képviselő úr előtt is, hogy egy legközelebbi alkalmas időben a ha­tóság ennek a gyűlésnek megtartása elé sem­miféle akadályt sem fog gördíteni. Mert nem­csak a törvény végrehajtásáról, nemcsak a gyülekezési jog kérdésének végrehajtásáról van szó; itt egy erős diszkrecionális jog is bizto­síttatik a hatóságnak, mert hiszen neki kell megállapítania, hogy az ország érdekében, er­kölcsi és közbiztonsági szempontból és a rend szempontjából ilyen gyűlések engedélyezhe­tők-e vagy sem. (Esztergályos János: Ez az!) Itt természetesen a félfogásoknak tágabb lehe­tősége nyílik és azért vannak a felsőbb ható­ságok, hogy ezekben a kérdésekben a maguk objektivitásával döntésüket meg tudják hozni. Sajnálom, hogy ebben az esetben nem ke­rült fel a felsőbb hatóságokhoz az ügy, de — amint mondottam — biztatást kaptak,^hogy a legközelebbi alkalmas időpontban a gyűlést en­gedélyezni fogják. (Esztergályos János : Bátta­széken több, mint egy év óta, elutasítják a különböző gyűléseket!) Elnök: Csendet kérek, képviselő ur. Scitovszky Béla belügyminiszter: Több általános természetű kérdést ' is felvetettek a vitában és többen felemlítették a 'háztartások kérdését. De szó volt a jegyzők jogi állásáról, az illetménykérdésről s^ azonfelül a legtöbb szónok megemlítette az árvák hadikölcsönsegé­lyezésének kérdését is. Miután ezek általáno­sabb természetű kérdések, ezekkel már most kí­vánok foglalkozni. Ami a háztartások kérdését illeti, remélem, hogy még alkalmam lesz ezt a törvényjavasla­tot a Háznak benyújtani. Sürgősnek tartom en­nek a kérdésnek megoldását, mert a községek háztartása ma már olyan helyzetben van, hogy azok rendezése már hosszabb halasztást nem tűr. Magán az ankéten ez a kérdés beható tár­gyalás alá vétetett és az elvi elgondolással szemben senki sem emelt kifogást. Az elgondo­lásnál jobbat senki sem tudott produkálni, én 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. tehát a tervezetnek ezt a koncepcióját t maga­mévá tettem, azt elfogadom. A felszólalásokból természetesen azt kellett látnom, hogy a kérdés még nem volt eléggé megvilágítva, így több té­vedés csúszott bele az elgondolásba, a felfo­gásba és különösen a kritikába. A célunk ugyanis legtávolabbról - sem az volt, mintha elsősorban az autonómiát akartuk volna ezzel a kérdéssel érinteni. Megjelent egy cikk, amely szerint az egész háztartási kérdés egy kézlegyintéssel megold­ható és pedig azzal, hogy a községeknek vissza kell adni az autonómiát. Eddig nem tudtam, hogy az autonómiákat pénzverdejoggal is fel lehet ruházni, (Derültség a jobboldalon.) mert azzal, hogy mi nekik az autonómiájukat vissza­adjuk, olyan teljes autonómiát kellett volna biztosítanunk számára, amilyennel csak^ az állam rendelkezik, hogy tudniillik ezzel pénz­verdét is juttattunk volna nekik, mert a ház­tartás kérdésének megoldása anyagi természetű, az autonómiával pedig anyagiakat még nem teremtettek, hanem igenis, autonómiával gon­doskodtak arról, hogy az anyagiak helyesen le­gyenek felhasználva. (Ügy van! a jobboldalon.) Tehát háztartási kérdéseknél is abszolúte nem az autonómiákat kívántuk érinteni, nem is nyúltunk ebből a szempontból semmi vonatko­zásban sem messzebb, mint eddig. Sőt ellenke­zőleg; az autonómia érdekében azt akartuk biztosítani, hogy a legelemibb szükségleteihez szükséges fedezet állandóan rendelkezésre áll­jon. Amint Görgey t. képviselőtársam megem­lítette volt, ma a községek nincsenek abban a helyzetben, hogy a hónap elején tisztviselőiket, jegyzőikat illetményeikkel el tudják látni. (Egy hang jobbfelől: Sajnos!) Nemcsak ezt, hanem a többi elemi szükségletüket sem tudják ellátni. Nekünk tehát elsősorban arról kellett gondos­kodnunk, hogy legalább ezeknek az elemi szük­ségleteknek, amelyek a normálköltségvetésben foglaltattak, fedezete biztosítva legyen, azért kreáltuk az országos közigazgatási alapot, amelybe az összes állami dotációk jutnának és azonfelül azoknak a pótadóknak összege, ame­lyeket ennek az alapnak dotációjára, illetve az abban mutatkozó hiányok fedezésére szántak. Tehát az első cél ezt biztosítani. A második sorban jön az autonómiának teljesen független költségvetési joga, azokkal a természetes és jogszerű korlátozásokkal, ame­lyek eddig is fennállottak és amely korlátozá­sokat éppen az igen t. Ház sürgetett mindunta­lan, különösen a városokkal szemben, teljes joggal. Egy képviselőtársam a városok védelmére kelt abból a szempontból, hogy nekik is biztosítar niok kell az autonómiát, hogy teljesen szabadon rendelkezhessenek. Méltóztatnak tudni, hogy a városoknak —- Budapestet is beleszámítva — mennyi a függő- és hosszúlejáratú kölcsöne. 613,800.000 pengő ez a kölcsönösszeg (Mozgás.) Csak a városoknak! Es azt méltóztattak mon­dani, hogy még nagyobb autonómia-lehetőséget adjunk ezeknek fejlesztésére? Itt korlátozásokat kell felállítanunk, mert ma nem álmok meg­valósításáról lehet szó, ma a legtakarékosabban kell a háztartásoknak élniök és azoknak a leg­szükségesebbeknek fedezéséről kell gondos­kodni, amik úgy a községi háztartásokban, mint a városi háztartásokban jelentkeznek. Megmondom nyíltan és őszintén, magukra a városokra bíztam, alkossanak ők, készítsenek el nekem egy tervezetet a városok háztartásáról és a városok fejlesztéséről, de méltóztassanak azokat' az anyagi erőforrásokat is figyelembe venni, amelyek nekik rendelkezésükre állanak és amelyek az államnak rendelkezésére állanak.

Next

/
Thumbnails
Contents