Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-503
Az országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május lé-én, kedden. 197 mánt vagy a jugoszlávot tartják. Mi csak abban az esetben tudjuk a népek nagy hatalma előtt a mi igazságainkat érvényre juttatni, ha kultúr fölényünket ki tudjuk mutatni ezekkel a megszálló hatalmiakhoz tartozó nemzetekkel szemben. Erre pedig a mai jogtalan állapot semmiképpen sem alkalmas s e miatt én a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkozzam, amelyek általános politikai természetűek, s azután térjek át azokra az inkább szakkérdésekre, amelyek a belügyi tárcát a felszólalások révén közelebbről érintették. Különösen ellenzéki oldalról a választójogi kérdést és a gyülekezési jog kérdését hozták fel; ezek voltak azok az általános politikai kérdések, amelyek erősebben tétettek vita tárgyává. Ezzel kapcsolatban mindenütt egy nagy kérdőjel vetődött fel, hogy tudniillik lesznek-é választások és; ha lesznek, mikor lesznek. Elsősorban ezekre a kérdésekre, másodsorban pedig erre a nagy kérdőjelre is választ kívánok adni a magam részéről. A választóijogot illetőleg elhangzott az, hogy .ha lesznek választások a közeljövőben, ezeket a választásokat a jelenleg érvényben lévő 1925 : XXVI. tcikk alapján nem lehet megtartani, hanem egy új választójogi törvény megalkotásának kell ezeket a választásokat megelőznie. Ez volt a legteljesebbben formulázott óhaj. Voltak képviselőtársaim, akik precizirozták a maguk óhajtását. Kénytelen vagyok ezekre így részletesen rámutatni, hogy azután a magam konzekvenciáit megfelelően le tudjam vonni. Egyik képviselőtársam a törvénynek alaki részét érintetlenül kívánta hagyni, ellenben polémiába • bocsátkozott a kerületi beosztásra vonatkozó eddigi törvényes rendelkezéseket illetőleg. Többi képviselőtársaim, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, a titkosság kérdését vetették fel és annak kiterjesztését óhajtották; mérsékletet tanúsítván részben ^ ebben az óhajban, voltak, akik általában kívánják kiterjeszteni az összes, kerületekre (Farkas István: Ügy is kellene!) és volt olyan képviselőtársam is, aki ezt az óhajtását lemérsékelte s csak megyei városokra óhagtaná ezt kiterjeszteni. (Farkas István: Általában az egész vonalon!) Aki a kérdéssel magasabb szempontból foglalkozott, az gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam volt, aki egyenesen felkért arra, hogy bejelentsem a t. Háznak, hogy más elfoglaltsága miatt nem várhatta meg válaszomat felvetett kérdéseire. Ennek a kérésnek ezennel eleget is tettem. Ha mármost praktikus szempontból nézzük a kérdést, nem elvi és nem. elméleti szempontból, akkor talán rá méltóztatnak jönni arra, hogy a választójog kérdése, mint ilyen, úgy alaki, mint technikai berendezkedését, illetőleg egy Összefüggő komplexumot képez, amelyben az egyes részek egymástól nem igen választhatók el. Nehezen volna* tehát ez a kérdés novelláris úton megoldható; nehezen volna kikapcsolható belőle csak a kerületi kérdés megoldása. Nehezen volna csak a titkosság kérdése megoldható; nehezen volna megoldható a többi kérdéstől teljesen szeparáltan, magának a választás technikájának kérdése, amint azt gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam kívánta volna, hogy kizárólag az ajánlási rendszer változtassák meg ebből a szempontból. Nagyon /bölcsen méltóztatnak tudni azt, hogy na ehhez a kérdéshez hozzányúlunk, akkor a komplexumhoz nyúlunk hozzá és annak részleteit alig volna lehetséges megmenteni, hanem igen helyesen — magam is azon a nézeten és abban a felfogásban vagyok — az egészet kell akkor átkonstruálni úgy alaki, mint technikai részében, mint pedig kerületi beosztási részében. Ha most felvetném azt az egyszerű kérdést, hogy alkalmasnak méltóztatik-e a t. Háznak találni a mai időpontot egy ilyen kérdés megvitatására.JPropper Sándor: Igen! Sőt!) — Gondoltam, só"t tudtam is, hogy tö,bb helyről fog ez a válasz jönni, /hogy igen, — én pedig* a magáim részéről a leghatározottabban nemmel vagyok kénytelen válaszolni. Es itt kapcsolódom bele gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak igen értékes^ fejtegetéseibe, akinek talán — az ő^szellemességének és szellemének magasabb régiókba való vitele kapcsán —> elvi és elméleti szempontból az egyes részletekben sokban igaza is van. De ma a realitások realitásában élünk, és hiába méltóztatnak lekicsinyelni azokat a gazdasági kérdéseket, (Propper Sándor: Beletartozik a realitásba!), amelyek ma megoldás előtt vannak nemcsak nálunk, hanem az egész világon, de különösen nálunk, Magyarországon, ennek a kis államnak, — merem állítani — létkérdései forognak kockán, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől), mert nemcsak gazdasági kérdések függnek azokkal össze, (Propper Sándor: Azokat veszélyezteti a választójog?) hanem a legszorosabb politikai kérdések és az állam legma' gasabb értékelendő erkölcsi érdekei és értékei is. (Ügy van! jobbfelől. — Esztergályos János: Tehát a titkosság ezeket sérti 1) Majd én rá fogok mindezekre mutatni, hogy én a magam elgondolása szerint miért nem tartom helyénvalónak ma a választójog kérdésével való foglalkozást és éppen nyíltan akarom ezt megmondani. Ha taktikázni akarnánk és valamilyen palást mögé el akarnánk rejteni ezeket, az országunkat legközelebbről érintő kérdéseket, a létfennmaradás, és létfenntartás kérdéseit, akkor erre a legalkalmasabb palást volna ebben az időpontban a választójoggal előjönni. (Farkas István: De mit akadályozza ez azt?) Nagyon, mert a választójog kérdésének a felvetése, amint ezt méltóztatnak bölcsen tudni, elsősorban politikai kérdés és politikai kérdés lévén, ettől elválaszthatatlan a hatalmi kérdés is. Ma egymással szemben nem e felett kell vitatkoznunk és nem a hatalom után kell szaladgálnunk, hanem igenis az^ ország magas erkölcsi érdekeinek a megvédése, (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) az ország politikai és gazdasági függetlenségének, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) fennmaradásának és fennállási lehetőségének biztosítása a legfőbb alap, (Propper Sándor: A jogtalanság fennállásának az alapja!) amelyet közösen kell keresnünk, amelynek semmiképpen sem képezi lehetőségét sem a titkosság, sem a választójog alaki kérdése, sem pedig annak technikai kérdése. (Esztergályos János: Politikai rejtély, hogy a titkosság veszélyezteti Magyarország fennmaradását! Ezt nem' lehet megérteni! Tessék világosan beszélni! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!
