Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-503
180 Az országgyűlés képviselőházának ladó idő és a változott viszonyok mennyi újabb terhet rónak úgy az állami, mint az autonóm közigazgatásra. (Gaal Gaston: Még csak ez hiányzik!) Ezzel szemben az állami közigazgatás a bürokratizmus terheinek súlyát viseli, a megyei és városi kommunitások önkormányzati jelentősége meggyöngült és a községek kevés kivétellel nem állanak azon a színvonalon, ahol már a természetes fejlődés folyamán is állniok kellene. Mélyreható szervezeti rendezésekre volna szükség. A racionalizálás égető kérdése kopogtat minden hivatalos ajtón. A mai törvényhatóságok életébe több függetlenséget és önállóságot kellene bevinni. A városok pénzügyi és városrendezési szempontból rendezést igényelnek, a községek sorsát pedig a mai kor igényeinek megfelelően, de az adózók teherbíróképességének figyelembevételével is mindenütt javítani kell. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ezek a rendelkezések azonban a legszűkebb takarékos' ság jegyében is végrehajthatók, különösebb pénzügyi megerőltetés nélkül s nem annyira törvényhozási, mint inkább kormányhatósági intézkedéseket igényelnek. A teendő intézkedések egyik legfontossabbika a gyorsan keresztül vitt gyökeres egyszerűsítés. Még ma is, a közigazgatási reformtörvénynek hatálybalépte után még igen sok a fórum, amelyen keresztül nagyon nehezen jut :a jogkereső közönség jogerős ítélethez vagy határozathoz. A törvényhatósági közgyűlések és kisgyűlések programmja tárgysorozata ma is túlzsúfolt (Jánossy Gábor: Ügy van! Ugy van!) nagyrészt olyan ügyekkel, amelyek természetüknél fogva inkább a törvényhatóságok első (tisztviselőjének hatáskörébe volnának utalandók. Ha az alséfokú hatóságok és egyes tisztviselők nagyobb hatáskörrel, és szélesebb jogkörrel lennének felruházva, akkor sokkal egyszerűbb és sokkal gyorsabb. volna a közigazgatás, mert hiszen a közigazgatás megbízhatósága nem áll szemben az egyszerűséggel és a gyorsasággal, minthogy a legnagyobb hatáskör nagyobb felelősséget, több energiát, nagyobb munkakedvet és odaadóbb hivatali szolgálatot jelent. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Szükség volna a törvényhatóságok már elavult szabályrendeleteinek revíziójára, de legfőképpen szükséges lenne, amint azt már egy előttem szólott képviselőtársam említette is, rendszerbe foglalva gyűjteményesen kiadni az érvényben lévő közigazgatási jogszabályokat, mert ma már nincs olyan közigazgatási koponya, amely a módosító, megváltoztató, részben kiegészítő, részben hatálytalanító rendeletek tömkelegében kiismerné magát. (Gaal Gaston: Egy külön épületet kellene emelni ezeknek a rendeleteknek, hogy elférjenek! — Jánossy Gábor: Ez igaz!) De ha valahol, akkor éppen az autonóm közigazgatás keretén belül nem lehet további létszámcsökkentésről beszélni, annak a megállapításnak ellenére, hogy az állami Összbevételek nagyobb részét a személyi kiadások emésztik fel. Mert hol vagyunk ma attól a munkahalmaztól, amely a háború előtt iterhelte a közigazgatási tisztviselőket? Akkor csak embrióban láttuk a gazdasági és a szociális igazgatás megnyilvánulását. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hogy többet ne említsek, a földbirtokrendezés folytán beállott panaszok, az ármentesítéssel kapcsolatos ügyek, a fokozatos útépítések, az iskolánkívüli népművelés és testnevelés előmozdítása, az inségakciók szervezése, munkaalkalmak teremtése, ezek mind olyan feladatok, amelyekben a közigazgatásnak 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. tevékenyen résat kell venni. (Ügy van! jobbfelől.) A közigazgatás lassúsága ellen unos-untalan a panasz. A leggyökeresebben keresztülvitt egyszerűsítés mellett is szükségesnek lát- , nám a magam részéről a távirdának, a távbeszélőnek és a postának ingyenes szolgáltatását a közigazgatás részére, mert hiszen ma a legsürgősebb esetekben is kétszeresen meggondolja az a közigazgatási tisztviselő, igénybe vegye-e a távirdát és a telefont akkor, amikor ezeknek a költségeknek fedezésére olyan szűken van hitele. Ha visszaadnék a közigazgatásnak a távbeszélő és a távirda ingyenes használatát, ez ezeknek a forgalmát nem növelné meg nagy mértékben, viszont a kereskedelmi tárca csak attól a többletjövedelemtől esnék el, amelyet most a belügyi tárca fizet ilyen módon neki. Közigazgatásunk jobbá tételének egyik elengedhetetlen feltétele a tisztviselőképzés. Az 1929 : XXX. te, előírt egy közigazgatási szakvizsgát. En ennek a szakvizsgáilak kötelező letételét nem engedtem volna el azoknak a közigazgatási tisztviselőknek, akik már állásban vannak, .de akik a törvény életbeléptekor még legalább tíz évet nem szolgáltak. A továbbképzésre pedig igen szép példát mutat nekünk a magyar királyi honvédség, amikor ifjabb,^ sőt idősebb tisztjeinek ismeretét továbbképző tanfolyamokba való vezényléssel öregbíti. Szíves figyelmébe ajánlom a t. belügyminiszter úrnak a régi időben olyan jól bevált továbbképző tanfolyamoknak és szakelőadásoknak rendszeresítését a közigazgatási tisztviselők részére, mert a közigazgatás egy élő szervezet, amely a haladó idővel, a fejlődő élettel együtt gyarapodik és akik a közigazgatás munkakörében dolgoznak, kell, hogy ismereteiket, szaktudásukat növeljék. (Úgy van! jobbfelől.) Mert a régi novellákban szereplő hetyke fiatal szolgabírák kora lejárt, aminthogy kortörténelmi emlék a nagypipájú falusi nótárius is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A modern kor modern szociális szellemtől áthatott közigazgatási tisztviselőket kíván, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) akiknek közigazgatási szaktudásukon kívül kell, hogy lelkük telítve legyen erős szociális érzéssel is. (Ügy van! jobbfelől.) Necsak hivatalnokok legyenek,^ hanem legyenek törvényhatóságunk területén a nemzeti és társadalmi közvélemény irányítói és általuk érezze á nép, hogy a közigazgatás nemcsak rendőri büntető bíró, nemcsak korlátozó államhatalom,' hanem az a vezető, támogató és segítő kéz is, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) amelyre ebben a csonka hazában, ahol a szociális kérdések sokkal nehezebben oldhatók meg, mint másutt, olyan nagy szükség van. (Ügy van! jobbfelől. — Gaal Gaston: Tartsák meg a törvényt, ez a legelső!) T. Ház! A magyar városok mostoha pénzügyi sorsa közismert. (Ügy van! jobbfelől.) A nagy adósságok, ezek ma^as kamatai, a városokra nézve hátrányos adózási rendszer, legfőképpen pedi'- az, hogy a költségvetéseikben preliminált adóbevételek évről évre, sőt Jiónapról hónapra csökkennek, a magyar városok pénzügyi helyzetét sivárrá és szomorúvá tették. (Gaal Gaston: Es a faluét?) Intézményesen kellene biztosítani a városok pénzügyi egyensúlyát; de addig is, amíg ez megtörténhetik, olcsó kölcsönök nyújtásával, (Ügy van! jobbfelől.) különösen pedig forgótőke nyújtásával adassék lehetőség arra, hogy addig, amíg