Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

176 Az országgyűlés képviselőházának megvalósítani, a miniszter úr figyelmébe ajánlom ezt a dolgot, úgy is, mint a Polgári Iskolai Tanáregyesület kérését, hogy méltóztassék a legelső adandó novellában gondoskodni arról, hogy a tanfelügyelő és a budapesti tankerületi főigazgató közé a polgári iskolai tankerületi főigazgató is beléphessen a törvényhatóság állandó tagjai sorába. A belügyi tárca költségvetését egyébként •készséggel elfogadom. (Helyeslés és taps a jobb- és u baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: (Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Gaal Gaston! Elnök: A képviselő úr elállott a szótól. (Gaal Gaston: Tévedés, nem álltam el a szótól, hanem töröltettem jelentkezésemet.) A képviselő úr töröltette jelentkezését Szólásra kövekezik? Gubicza Ferenc jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Az előttem felszólalt képviselő úr fejtegetéseivel, illetőleg azzal, amit az egyházi iskolákkal kapcsolatban mondott, nem értek egyet, mégpedig azért nem, mert ismételten hivatkozás történt itt a t. Házban és mások részéről is azokra a terhekre, amelyeket az egyházak azért vállaltak, mert annakidején meglehetősen nagy és még ma is tulajdonukban lévő birtokokat kaptak. Végeredményben nem lehet azt a politikát követni, hogy csak megtartjuk az értéket, a jövedelmet, de a terheket igyekszünk áthárítani mindig a közre és a köztől várjuk ezeknek a terhaknek viselését. Ezen a téren már e nélkül Is olyan jelenséggel találkozunk, amelyet joggal kell kifogásolni s amelyet maga a belügyminiszter úr is szükségesnek tartott mint kirívó jelenséget felemlíteni. Ez az a túlzásbaviitt templom'építkezés, amely ma a fővárosban folyik is egyáltalában az egyházi kiadások túlságos nagyranövelése. A háború előtt Budapesten senki sem fizetett egyházi adót, ma Budapesten mindenki fizet egyházi adót. még a legszegényebb 'keresettel bíró munkás vagy cselédlány is ikénytelen egyházi adót fizetni s a mellett

t a főváros egyházi kiadásai is túlszárnyalják a békebelieket. Nem lehet az egyik igényt a másik rovására megnöveszteni, mert ugyanakkor, amikor a lakosság teherviselőképessége lényegesen lejjebbszállott, lényegesen alacsonyabb, mint a múltban volt, nem lehet viszont az egyházi kiadásokat annyira megduzzasztani, hogy azok alatt a lakosság nagyrésze igen^ súlyosan szenved. Ha tehát az egyházi iskolák fenntartása nem lehetséges, vagy •terhet jelent, akkor vegyék át őket, de ugyanakkor adják át azokat a javakat is, amellyel ezek együtt járnak, adják át azokat a birtokokat, illetőleg azoknak a birtokoknak jövedelmét is, amelyekből ezeket az egyházi iskolákat fenn kell tartani. En elvi álláspontomnál fogva az állami oktatás híve vagyok. Semmiféle felekezeti oktatást nem tartok helyesnek, nem tartom helyesnek sem a katholikus, sem a református, sem a zsidó oktatást, hanem azt mondom: az oktatást vezesse, irányítsa egv közület, ez pedig legyen az állam és ez viselje a költségeket is. Magáról a költségvetésről csak annyit kívánok mondani, hogy én minden évben meglehetős^ szomorúsággal látom azt, hogy a belügyi tárca egyike azoknak a tárcáknak, amelyek a legnagyobb összeget követelik az államtól. Ebben az évben is a tárca költségvetése 122 í^ millió pengő s ha megnézzük, hogy ez a 122% millió pengő mire megy, azt látjuk, hogy ' 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. ebből 33*3 millió pengő megy a csendőrségre, 41'9 millió pengő megy a rendőrségre és 4*8 millió pengő megy a folyamőrségre, vagyis a 122'4 millió pengőből kereken 80 millió pengő megy e testületek kiadásainak fedezésére, amihez ha hozzáveszem -a 20K millió penfőnyi nyugellátást, ezeknek a kiadásai 'körülbelül 100 millió pengőt tesznek ki. (Jánossy Gábor: Személy- és vagyonbiztonság!) A személy- és vagyonbiztonság valószínűleg a békében is megvolt, sőt valószínűnek -tartom, hogy bizonyos mértékig talán jobb is volt, mint ma. 1 Nem akarok most rámutatni arra, amit mi már ismételten elmondottunk, hogy mi a hibát abban látjuk, hogy úgy a rendőrség, mint a csendőrség túlsókat politizál. Minden egyes csendőr nyomban ideges lesz, ha valami idegen embert lát meg a községben és a csendőrségnek és rendőrségnek főfip-^elme inkább ezekre a politikai ténykedésekre koncentrálódik s e mellett a bűnügyi nyomozás háttérbe^ szorul, aminek következménye az, hogy az^ utóbbi hetekben néhány bűneset nyomozásánál olyan súlyos ihi'bák történtek, amely hibákról igazán érdemes volna itt egyszer érdemlegesen beszélni. Mondom, ennek következménye az, hogy ilyen mulasztások fordulnak elő. En ezeket a kiadásokat minden évben kifogásolom, túlzottaknak tartom, mert ha NagyMagyarországnak elegendő volt 11-000 csendőr, akkor kérdem, miért kell ma a megmaradt kis csonka országnak ugyanennyi csendőr? Ebben nincs semmi logika, mert hiszen azóta az államrendőrség is megszerveződött s megszerveződött a folyamőrség is, amelyre nem tudom miért van szükség; valószínűleg azért, mert a Duna ma sokkal kisebb, és azért, hogy a zene^ kar bizonyos ünnepélyes alkalmakkor valahol szerepelhessen. Jellemző egyébként, hogy ezeknek a zenészeknek nagy része mindig németül beszél egymással; úgy látszik, a csehektől vették át őket. Jellemző, hogy ezek a kiadások nem csökkennek, s ma, amidőn általánosságban arról beszélnek, hogy takarékoskodni kell, apró kis lényegtelen megtakarításokkal próbálkoznak, lényeges megtakarításokat elérni azonban egyáltalában nem tudnak. A megtakarítások lé nyegben alig jelentenek valamit, sőt ellenkezőleg, az állam kényszerült arra, hogy a kereseti pótadó felemelésével igyekezzék pótolni a mutatkozó deficitet. Egy tétel húzódik itt meg, amelyet már ismételten szóvátettem, s ez a következő: a nemzeti munkavédelem címén fel van véve ebben az évben 277.470 pengő. (Jánossy Gábor: Egyike a leghasznosabb intézményeknek! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mire hasznos? — Farkas István: Mire használják?) Abban az időben, mikor ezt az intézményt alakították, az volt a feltevés, hogyha egyszer majd a közüzemekben — gáz, villany, vasút stb. — sztrájk lesz, ezek fogják a munkásokat helyettesíteni. De kérdem én, ha itt dolgozni kell, miért^ öreg generálisok állnak ezen hivatalnak az élén? Miért állnak ezek élén ezredesek és őrnagyok? Ezek tudnak dolgozni? Ezek fogtak valaha egy kalapácsot a kezükbe, ezek egy reszelőt meg tudnak forgatni, vagy egy ásót? Ezek életükben nem láttak dolgozni, nemhogy ők valakit meg tudnának dolgoztatni. Ez operett, ami itt van, arra jó, hogy egyes bennfentes uraknak pótlékot, mellékkeresetet* biztosítsanak. Fenntartanak egy hivatalt, ahol ezen ruganyos léptekkel járó ezredesek, mint a vicclapban le van írva, ellátják teendőiket, ame-