Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

146 Az országgyűlés képviselőházának közönséget, (Jánossy Gábor: Politikát csináltak ebből, az a baj!) és most, amikor látjuk, hogy még a mi árainknál is messze alacsonyabak az árak más államokban, ahol intervenció és gabona jegy nem volt, azt hiszem, napirendre térhetünk e felett a vita felett és arra kell törekednünk, hogy a mezőgazdiaságot a legmesszebbmenőén-támogassuk. (Ügy van! a jobboldalon.) Az a megjegyzés' pedig, amelyet Gaal Gaston t. képviselő társunktól hallottunk, amely szerint nagy örömének ad kifejezést, hogy a mai nehéz szociális viszonyok közt olcsó a búza ára, szintén érthetetlen, mert hiszen azért van szociális nyomorúság, azért van munkanélküliség), mert a búzának és a terménynek nincsen ára (Ügy wan! a jobboldalon.) és az ország nagy tömegét tevő kereső osztályoknak nincs felvevő képességük, nem tudnak munkát adni és a legextenzívebben kénytelenek gazdálkodni, el kell vonniok minden munkaalkalmat, mert különben nem tudnak mérleget készíteni. Arra kell törekednünk, hogy a gabona árát és a terményárakat emeljük, a mezőgazdasági termelést jövedelmezővé tegyük, mert áll az, amit Gaal Gaston t. képviselőtársunk mond, hogy veszteségesen termelünk mindent, de ennek azután nem az a konzekvenciája^, hogy örüljünk annak, hogy olcsó a búza, hanem arra kell törekednünk, hogy ára legyen, vagyis legalább is arányba hozassék azoknak az iparcikkeknek, szükségleti cikkeknek és termelési eszközöknek árával, amelyeket a termelésnél és életviszonyai közt a gazda vásárolni kénytelen. (Ügy van! jobbfelől.) Ugyancsak Gaal Gaston t. képviselőtársunk sürgeti a Sió szabályozását. Erre nézve már a választ Reischl képviselőtársunknak megadtam. Ami a badacsonyi hegy robbantását illeti, e tekintetben az új erdőtörvénybe fogunk rendelkezéseket bevenni, amelyekkel azután ezeket a természeti szépségeket és kincseket teljes mértékben meg fogjuk óvni'. De most is szünetel ott a robbantás és azon a területen, amely a Balaton felől szemmel látható, robbantások már nincsenek. (Zaj.) Ezer év alatt sem fogják azt a hegyet elhordani. A fő az, hogy a Balaton felől ne rontsuk el a szép kilátást. Egész Csonka-Magyarországnak az útépítés céljaira legalkalmasabb bazaltköve ott van. Ne érzékenykedjünk tehát, ha ott robbantás van, hanem tegyük lehetővé, hogy azt a követ útépítés céljaira kihasználhassuk. Ugyancsak Gaal Gaston t. képviselőtársam kérte a hízlalási hitel meghosszabbítását. Erre nézve már az előbb voltam bátor a választ megadni. Kálmán István t. képviselőtársunk kéri a növényi kártevők ellen való védekezés hathatósan bá tételét. Arról, amiről itt jelentést tett, hogy 28.000 hold van ferőzve hörcsöggel és tücsökkel, nem volt eddig tudoimásiom, de amenynyiben ő| ezt bejelenti, szívesen el fogok követni mindent, hogy a ,gázdaköaönséget.. ott a védekezés terén a legmesszebbmenőén támogassam. Lázár Miklós t. képviselőtársunk a borboletta behozatalát sürgeti. Nagyon jellemző, hogy ahol egyik vonatkozásban a bolettát behoztuk, ott ellenzik, ahol pedig nincs boletta, ott be akarják hozni. Tehát vagy jó a

; holetta, vagy rossz. Ez a jele annak, hogy jó a boletta. Lázár t. képviselőtársunk borvidéket képvisel, tehát igen helyesen a boirra is bolettát akar, mert támogatni akarja a termelőket és azt akarja hogy a termelőket mai nehéz vajúdó 50Î. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. helyzetükben valamilyen segítséghez juttassa. Ezidőszerint a borra nézve a bolettát nem áll módunkban behozni, hanem más úton-módon törekszünk segíteni a bortermelőkön. Egyébként a Tokaj-Hegyalján nagy áldozatot hoztunk és teljes sikerrel is történt azoknak az összegeknek (befektetése és felhasználása, >— amriől már voltam bátor a t. Házban beszámolni. Ami Lázár Miklós képviselőtársunknak a gyümölcstermelő szövetkezetekre és egyéb termelőszövetkezetek létesítésére vonatkozó kívánságát illeti, én a legmesszebbmenőén szíves készséggel támogatom az ilyen szövetkezeteket. Amennyiben az ő kerületében ilyen szövetkezetek alakulóban vannak, ami támogatást a kormányzat részéről módomban áll nyújtani, arra minden időben számíthat, mert én magam is helyeslem azt, hogy az érdekeltek szövetkezetbe tömörüljenek és szövetkezeti úton törekedjenek előbbre vinni dolgaikat. Mojzes János t. képviselőtársunk az ármentesítő és lecsapoló társulatok államosításáról beszélt. Az államosítást igen nehéz volna megvalósítani, t. Ház. Mindaz, amit ő felhozott, egészen más úton volna megoldandó, ö tudniillik a vízitársulatok egységes vezetését és igazgatását is sürgette. Idevonatkozólag tervbe van véve egy törvényjavaslat kidolgozása, amely törvényjavaslat az egész ország területén levő, autonóm hatáskörben működő, társulattá alakult és alapszabályokkal rendelkező vízitársulatokat egységes felügyelet és kezelés alá akarja venni és azok vezetését és adminisztrációját a legszigorúbb felügyelet f alá akarja helyezni. Ez a kérdés még nincs végleg elhatározva. Azt hiszem azonban, hogy e tekintetben rövid idő múlva már tisztázni fogok egyes kérdéseket. (Szabóky Jenő: Ügy sincs már autonómiájuk a vízitársulatoknak! Ugy is már csak papiron van meg az autonómiájuk!) Más oldalról meg mindig azon panaszkodnak, hogy visszaélnek autonómiájukkal; ezért kell megvizsgálni a dolgot. En még nem döntöttem ebben a kérdésben; az autonómiát érinteni nem akarom.^ Államosítani^ Isten ments', mert az igen drága volna. Elvégre az: érdekeltségnek kell alapszabályai keretében autonóm hatáskörében közgyűlésein minden kérdés felett dönteni, hogy az ő érdekének. megfelelőnek tartja-e azt a napirenden levő tárgyat, igen vagy nem. Neki kell saját sorsa felett döntenie és — hogy úgy fejezzem ki' magam — saját zsebére döntenie, én^ tehát semrni körülmények között sem akarnám elbürokratizálni ezt a kérdést; meg akarom hagyni ezeknek a társulatoknak hatáskörét, ott azonban, ahol jogos panaszok merülnek fel, nem térhetek ki az elől, hogy mint földművelésügyi miniszter a legfőbb felügyeletet gyakoroljam. Szabó Sándor t. képviselőtársunk a termelés megszervezését tartja igen fontosnak, de ugyanúgy fontosnak tartja az értékesítés megszervezését is és igen helyesen szóvátette azt, hogy^ a gabona árának olcsóságát csak akkor látná szívesen, ha ugyanilyen arányban volnának olcsóbbak az egyéb szükségleti cikkek és mindaz, amit a gabonatermeléssel foglalkozó gazdaközönségnek vásárolnia kell. Ez teljesen helyes felfogás. (Szilágyi Lajos: A termelés költségei is csökkentendők!) Ha a termelési költségek csökkennek, akkor természetes dolog, hogy a terményárnak is csökkennie kell,: (Szilágyi Lajos: Hol vagyunk attól!) csak összhangba kell hozni a kettői egymással. Az nem lehet, hogy a terményárak alacsonyak le-