Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Âz országgyűlés képviselőházának 5 Ezek azok a munkák, amelyek nem tűrnek halasztást és csak alapos mérnöki tervek szerint lehet ezeket a védekezési munkálatokat sikeresen megvalósítani. A kultúrmérnöki hivatalok azonban kevés mérnöki erővel rendelkezvén, nincsenek abban a helyzetben sem, hogy ezeket a munkálatokat, ezeket a terveket elkészítsék és így folyton elodáztatnak azok a partvédelmi munkálatok, amelyek elkerülhetetlenül szükségesek lennének és így a Sajó folyton több és több áldozatot szed a szegényemberek vagyonából, szaporítja természetesen a földönfutók számát, mert hiszen legutolsó kunyhójukat is elnyelik a hullámok. Ezek nagyon megszívlelendő komoly dolgok, amelyek tekintetében röviden arra is rámutatok, milyen kárt okozunk a vizi mérnökök létszámának apasztásával, mert ihiszen a költségvetés szerint a mérnöki szaknál öttel kevesbedett a létszám, pedig e mérnökök fizetése alig 15.000 pengő, míg ezzel szemben a létszámcsökkentés 100.000 pengőnél is több kárt okoz. Ezt a legjobb akarat mellett sem lehet szerencsés intézkedésnek tekinteni. Eltekintve Felsőborsod vidékétől a Sajóvölgyben, csak az én kerületemben Zsolca községnél, hála a miniszter úr tavalyi intézkedésének, amellyel jó szívét és belátását is mutatta, a partvédelmek már befejezés felé érkeznek és az egész partvédelem 12.000 pengőbe kerül. Nagyon keveset mondok, ha azt állítom, hogy legalább 100.000 pengő ára vagyont mentett meg vele. Itt van azonban Sajólád, Sajópetri, Unod, Nagycsécs, Sajószöged, Sajóörs, a Sajó mindenütt már a házak mellett van és a helyzet gyors segélyt kíván. Arra kérném tehát a miniszter urat, méltóztassék ezzel nagyon sürgős segélynyújtással a legbehatóbban foglalkozni ' és egyelőre legalább annyit tenni, hogy az 1931/32. évi költségvetésben «Hozzájárulás a Sajó folyó árvízlefolyási viszonyainak javításához szükséges munkák költségeire» címen beillesztett 85.000 pengőt a fentnevézett községek partvédelmére méltóztassék felhasználni teljes egészében, mert sokkal többet használ vele a miniszter úr így, mintha ezzel a csekélyke összeggel az árvíziéfolyási munkálatokat akarná megkezdeni. Ugyanilyen sürgős partvédelmi munkára lesz szükség Tiszaoszlár borsodmegyei községben is, ahol a Tisza szegény kisgazdák szántóföldjéből már körülbelül 100 holdat elragadott. Ezek apró 1—2 holdas parcellák voltak, amelyeket szegényék az Ofb. útján szereztek meg maguknak, Istenáldotta magyar türelemmel viselik ezt a nagy csapást is és csupán arra kérték a múltkor küldöttség útján a miniszter urat, legyen olyan kegyes és akadályozza meg, hogy a Tisza a partomlással még megmaradt földjüket is elvigye. Tudomásom szerint ez a munka a sátoraljaújhelyi folyammérnöki hivatalnál már elő van jegyezve, a felvétel előreláthatólag még az idén el fog készülni, a terv is készül talán, a munka 100.000 pengőbe fog kerülni. Fedezet nincsen, mert a hivatal egész ellátmánya 200.000 pengőből áll. Tehát szegény tiszaoszlári gazdáknak, ha csak a miniszter úr hamarosan nem segít rajtuk, az a szomorú kilátásuk van, hogy mikorra sor kerül a partvédelmi munkálatokra, akkor a Tisza alig hagy meg valamit a földjükből, ami ma még megmenthető volna. Méltóztassék talán, t. miniszter úr, a Tisza folyónál mint állami kezelés alá tartozó folyóvíznél tervezett partvédelmi munkák közé felvett 320.000 pengő költségbe ezt a nagyon múlhatatlanul sürgős tiszaoszlári partvédelmet el2. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. 139 fősorban belevenni és elrendelni; így nagyon sok aggódó család könnyeit törölné le ezzel a cselekedetével a miniszter úr. Most pedig engedjék meg, hogy pár szóval visszatérjek még a vízügyi műszaki szolgálat létszámának csökkentésére. Ez a létszám eddig 118 volt, de a 10%-os redukció miatt 12 emberrel csökkenteni kell a létszámot. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Melczer László: Mindjárt befejezem. A létszám tehát csak 106 lehet. Az idei költségvetés 113 embert/engedélyezett; a létszám tehát eddig 5 emberrel kisebb. Arra kérem a miniszter urat, méltóztassék ezzel a kérdéssel a minisztertanácshoz fordulni és odahatni, hogy a vízügyi mérnökök számát ne apasszák, mert különben ellentétbe kerülünk azzal a törvénnyel, amelyet a múlt évben szavaztunk meg és amely kimondja, hogy a már szabályozott vizek átadatnak a kultúrmérnöki hivataloknak, ami pedig csak leiszámszaporítássalvihető keresztül. Méltóztassék tehát a minisztertanács útján odázhatni, hogy a kultúrmérnöki létszám ne csökkentessék, hanem ellenkezőleg, szaporíttassék, mert az ország érdeke így' kívánja. Egyébként a címet elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Mattá Árpád! Mattá Árpád: T. Képviselőház! Az 1921. évi XLII. te. intézkedik a gazdasági felügyelőkről. Ez igen üdvös intézmény és kötelmeiket a 6, § a következőleg írja körül {olvassa); «A vármegyei m. kir. gazdasági felügyelőségeknek, mint a földmívelésügyi minisztérium külső hivatali szerveinek feladata, hogy a földmívelésügyi minisztert működési területük mezőgazdasági viszonyairól mindenkor szakszerűleg tájékoztassák és a földmívelésügyi kormányzatnak a mezőgazdaság előmozdítását célzó kezdeményezéseit működésük területén megvalósítsák.» Kiegészíti ezt a 9. §, mely a következőket mondja (olvassa): «A vármegyei m, kir. gazdasági felügyelőség vezetője egyúttal a vármegyei törvényhatóság, közigazgatási bízott

1 ság, árvaszék és a vármegye^ első tisztviselőjének, a járási m. kir. gazdasági felügyelő pedig a járási főszolgabírónak mezőgazdasági ügyekben szaktanácsadója és azok felhívására mezőgazdasági szakkérdésekben véleményt adni és javaslatot tenni köteles.» Különben is kötelmeik magában az elnevezésben foglaltatnak. ^ Azt tapasztaltam azonban, hogy ezek a jó gazdasági felügyelő urak nem bírják elvégezni kötelességüket, mert a rendszer, amellyel dolgoznak, nem megfelelő. A rendszer első hibája az, hogy a gazdasági felügyelők a megye székhelyén vannak, — legalább Fejér megyében így van, mert Fejérváron vannak — és ha az ember azt mondja nekik, hogy X. vagy Y. járásban ezt vagy azt kellene tenni, rendesen azt felelik, nagyon szívesen^ megtennék, de nincs ellátmányuk, hogy kiszállhassanak. Arra kérem tehát a t. földmívelésügyi miniszter urát, szíveskedjék odahatni, hogy a gazdasági járási felügyelők a járás székhelyén lakjanak. Meg-engedem, hogy ez némely helyen nehezen megy, mert ezek a járási székhelyek legtöbbször falvak, ahol a lakásviszonyok gyengék, de talán jóakarattal megoldható volna, hogy ott lakjanak. Ezenkívül kötelezni kellene őket arra, hogy ne csupán tiszteletreméltó jelentéseket Írjanak és kitűnő rubrikákat csináljanak, — amire, megengedem, szintén szükség van és nem akarom ezt lekritizálni — hanem járjanak körül a járásaikban is. Sokat jártam