Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az országgyűlés képviselőházának 50, vételt tenni. Előre is kijelentem, hogy a vízügyi beruházásokra előirányzott összeget az e téren megvalósítandó feladatok nagyságához képest r aránytalanul kevésnek tartom, mégpedig két szempontból is: egyrészt a megoldásra váró munkálatok terjedelméhez képest, r másrészt pedig a munkálatokhoz fűződő szociális feladatok, különösen a munkaalkalmak teremtése és a keresetnélküli földtelen földmunkásság foglalkoztatása szempontjából. A t. földmívelésügyi miniszter úr szombati beszédében ismertette úgy az e téren eddig végzett munkálatok impozáns eredményeit, mind pedig a még ezután megoldandó feladatok hatalmas tömegét is. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy annak a mintegy 16 millió katasztrális hold területnek, amelyet a trianoni diktátum által megszabott határok magukba zárnak, csaknem egynegyed része, vagyis mhitegy 4 millió katasztrális hold alig egy évszázad előtt a rakoncátlan folyók pusztításainak és árvizeinek kitett terület, végeláthatatlan láp, vagy vadyízborította mocsár volt, mely teljesen hozzáférhetetlen volt minden mezőgazdasági kultúra számára, akkor senki se fogja kétségbevonni azt a tényt, hogy mindazon reformmunkálatok közül, amelyek lehetővé r tették mezőgazdasági kultúránknak mai fokára való kifejlődését és gazdasági életünknek különösen a háború kitöréséig tartó erős fellendülését, a legnagyobb jelentősége annak a munkának volt, amelyet a legutóbb eltelt száz év alatt az árvédelem és ármentesítés terén, illetve a legutóbbi ötven esztendő alatt a belvízrendezés, de különösen a lecsapolások terén végeztünk. Ha azonban azt látjuk, hogy ebből a megcsonkított kis országból még mindig mily hatalmas területeket borítanak el a vadvizek, másrészt pedig látjuk a víz után sóvárgó kiszikkadt, kiégett homoksivatagok és a terméketlen szikesek végtelen tömegét s kietlen pusztaságát, akkor kénytelenek vagyunk arra a megállapításra jutni, hogy az a munka, amelyet eddig végeztünk, csak az első lépés — ha hatalmas lépés is volt — abban az irányban, amelyet még megtennünk kell, hogy ezt a megmaradt kis országot a mezőgazdasági kultúra számára valóban meghódíthassuk. Az árvédelem és az ármentesítés, valamint a belvízrendezés kérdését az állam csaknem kizárólag a magánérdekeltségek feladatává tette, illetve^ a magánérdekeltségre hárította ennek a munkának a költségeit. Amennyire hátrányos, méltánytalan és az anyagi igazsággal ellenkező volt a kérdésnek ilyen értelemben, tehát társulati érdekeltségek által való megoldása a múltban, épp annyira tarthatatlan ez a módszer a jövőt illetőleg. Most nem kívánok arra rámutatni, mennyivel gazdaságosabb és olcsóbb lett volna az a megoldás, ha ezeket a munkálatokat állami úton, rendszeresen

3 gyorsan és céltudatosan hajtottuk volna végre és mily mérhetetlen értéket jelentett volna ezeknek a területeknek a terméstöbblete, amelyek nem egy évszázad alatt, hanem esetleg egy-két évtized alatt szabadultak volna fel a vadvizek uralma alól. Arra sem kívánok kitérni, mily mérhetetlen károktól óvtuk volna meg az érdekeltséget, ha ezeket a munkálatokat állami úton hajtottuk volna végre, nem egy évszázad, hanem legfeljebb egy-két évtized alatt. Nem kívánok arra sem rámutani, hogy a mocsaras vidékeken pnsztító mételykór jószágállományunkból ez alatt az egy évszázad alatt talán nagyobb értékeket ragadott el, mint amennyibe ezen terűtek ármentesítése és lecsapolása kerül, Arra !. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. 121 sem kívánok kitérni, hogy a mocsaras vidékek lakosságát tizedelő malária emberéletben és egészségben minő pusztításokat végzett. Ha abból a helyes elvből indulunk ki, hogy mint minden munkánál, úgy ennél a munkánál^ is, az ármentesítés és leesapolás munkálatainál is, a munkálatok költségeit azok viseljék, akiknek abból hasznuk van, akkor rá kell jönnünk arra, hogy a kérdésnek az eddigi módon való megoldása egyáltalában nem felel meg az anyagi igazság követelményeinek. Ha ugyanis a költségek viselésének kérdését valóban az anyagi érdekeltség és az előnyök szempontjából vizságáljuk, rá kell jönnünk arra, hogy az új termőterületek létesítése és ezáltal új néptömegek elhelyezésének lehetővé tétele elsősorban közérdek és csak másodsorban a lecsapolt, illetve ármentesített területek érdekeltjeinek magánérdeke. Az a cél, hogy az eddig használhatatlan, hasznavehetetlen vagy kevésbbé használható területeket a termelés, a többtermelés szolgálatába állítsuk, elsősorban ugyancsak közérdek és csak másodsorban magánérdek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy az ármentesítő és lecsapolási munkálatok végrehajtása által foglalkoztassuk a népességnek azt a^ részét, amelynek más munkája, más kereseti és más megélhetési lehetősége úgyszólván nincs, ugyancsak elsőrendű, sőt kizárólagosan közérdek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy a mocsarak lecsapolása és kipusztítása által kipusztult a malária és mételykór és így az ország egy nagy részét úgy a népesség egészségügye, mint elhelyezés szempontjából, továbbá a jószágtartás és állattenyésztés tekintetében is egészségesebbé tettük, ez ugyancsak elsőrendű, sőt majdnem kizárólagosan közérdek. De mindezeken az általános szempontokon túlmenőleg is, ha csupán financiális szempontból mérlegeljük az ármentesítés és leesapolás hatását, illetve előnyeit, akkor is rá kell jönnünk arra, hogy itt is túlnyomórészt az állam, az államkincstár^ van érdekelve. Mert ha a leesapolás vagy az ármentesítés sikerrel jár, emelkedik a lecsapolt, ármentesített területek földadója, :': ami maga után vonja a többi adók emelkedését is. Emelkedik a lecsapolt, mentesített területek értéke, ami magasabb vagyonadót, magasabb vagyonátruházási és örökösödési illetéket von maga után. Emelkedik a lecsapolt területek jövedelmezősége, ami által nagyobb lesz a birtokosok teherviselőképessége, magasabb jövedelmi adót fizetnek; a lecsapolt területek értéke is emelkedik, ami növeli a nemzeti vagyont; ugyancsak, ha a lecsapolt területek terméstöbbíete forgalomba kerül, az állam vasútjain szállítják azt, ebből is csak az államnak van tehát haszna. Az új termőterületek terméstöbblete gyarapítja a nemzeti jövedelmet és a külkereskedelmi mérleg javulását eredményezi. Ha tehát egyedül csak az állam, az államkincstár viseli ezeknek a területeknek beruházási költségeit, illetve az ármentesítéssel és a lecsapolással járó beruházási költségeket, amennyiben a leesapolás valóban sikerrel jár, az államnak a beruházási költségek rövidesen megtérülnek. Ha pedig a leesapolás vagy ármentesítés nem jár sikerrel, vagyis^ a lecsapolt ármentesített területek a munkálatok befejezése után sem váltak hasznothajtóbbakká az érdekeltség részére, ami például a Dunavölgyi Lecsapoló Társulat érdekeltjei nagyrészének az esete, (Váry Albert: TJgy van!) az esetben teljesen méltánytalan, hogy azok az érdekeltek, akiknek a munkálatokból semmi hasznuk vagy előnyük nincs, bármilyen költ-