Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az országgyűlés képviselőházának 502. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. 107 Hangzott el dicséret is, de csak egyes tájfajta búzákra, olyanok részéről, akik lokálpatriotizmusból saját portékájukat akarták előtérbe tolni. Hiszen ez ellen sem lehet kifogást tenni, mert — úgy, mint Keischl t. képviselőtársam megemlíti — minden cigány a maga lovát dicséri, de azért nagy általánosságban mégsem tűnt ki az egész vitából az, hogy a magyar búza — ha vannak is némi tekintetben kifogások ellene — minden tekintetben kiváló és minden tekintetben fel tudja venni a versenyt a konkurrens búzákkal, legyen az a búza oláh búza, legyen az amerikai, vagy bárhonnan való búza. Azért nagyra értékelem a miniszter úr kijelentését, amellyel itt, a nyilvánosság előtt leszögezte, hogy nincs rossz magyar búza, minden magyar búza jól süthető; vannak kiválóbb fajták, de rossz magyar búza nincs. Ez volna, amit a búzanapokra nézve megjegyezni kívántam, hogy tudniillik, ha mi ankétezünk bizonyos portékánkról, annak hibáit ne lökjük ki a nagyvilágba, azokat tartsuk meg magunknak és ha vannak hibák, igyekezzünk ezeket a hibákat magunk között megvitatni, elintézni, megjavítani és korrigálni a helyzetet. Mert méltóztassék csak elgondolni, mélyen t. miniszter úr, ihogy azt az akciót, amelyet a miniszter úr most a magyar búzával kapcsolatban véghez akar vinni, hogy tudniillik 100.000 métermázsa kiváló belsőminőségű búzát, mint vetőmagot az ország minden területén elárasztani kíván, szintén félre fogják magyarázni. Azt fogják mondani a konkurrensek, hogy: lássátok csak, a magyar földinívelésügyi miniszter csak most akar jó búzát termelni Magyarországon, miután meggyőződött róla, hogy a nemesítések egészen lerontották a magyar búza belső értékét. (Eri Márton: Nem azt jelenti!) En helyeslem ennek a 100.000 métermázsa vetőmagnak szétosztását és természetesen nem is tudok ellene kifogást emelni, csak megállapítottam, hogy egészen másként színezhetik ki ezt a mi konkurrenseink. Hiszen méltóztassanak csak visszaemlékezni, még^ az 1890-es években kezdődött az a nagy kampány, amely a magyar búzát diszkreditálni akarta, különösen az oláhok részéről, hamis adatokkal felszerelve. Ez a kampány nem sokat ártott minekünk, hiszen akkor megvolt az óriási na,gy vámterületünk és nem okozott g'ondot búzánk elhelyezése. A kísértés azonban állandó, mindig megvolt, csupán csak a háború alatt szünetelt, amikor nem arról volt szó, hogy valamelyik búza jobb-e vagy kevésbbé jó-e, hanem az volt a követelmény, hogy legyen és kellő mennyiségben legyen. A mi búzánk akkor is jónak bizonyult, nagy külföldi tömegeket láttunk el vele, sajnos, azonban kevés volt. Ezért felhívom a mélyen t. miniszter urat, hagy amennyire ingerenciája van, még ha az ilyen ankétezéseket a szabad egyezkedés alapján álló társulatok csinálják is, méltóztassék ezeknél az ankétezéseknél odahatni, hogy bizonyos dolgok szűrőn menjenek keresztül. Nem mondom, hogy cenzúrán, de jobb bizonyos dolgokat a magunk részéről megszervezni. Ezeket voltam bátor a címnél elmondani. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Nagy érdeklődéssel hallgattuk szombat délután az igen t. földmívelésügyi miniszter úr beszédét. Sajnálattal láttuk azonban, hogy a miniszter urat beszédében ismételten zavarták és sürgették, aminek következményéül tudjuk be, hogy igen sok olyan kérdésre, amelyekre az ország vá^ laszt várt, az igen t. miniszter úr szombat délután választ nem adott. Így ezt az alkalmat, a központi igazgatás tételénél való szólásjogomat használom fel arra, hogy az igen t. miniszter urat nyilatkozattételre kérjem bizonyos olyan kérdésekben, amelyekre beszédében kitérni nem méltóztatott. A miniszter úr beszélt arról a megállapításomról, hogy az úgynevezett bolettatörvénynyel kapcsolatban a törpebirtokosokra vonatkozóan a törvényes rendelkezés valójában végre nem haj tátik. Kijelentem az igen t. miniszter úrnak — nem tudom, hogy erre vonatkozó információját (honnan szerezte —, hogy az én választókerületemben, sőt Bihar várimegye egész területén semmit sem tudnak arról, hogy a pénzügyminiszter úr a törpebirtokosok földadóját már elengedte volna. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Javukra írta!) A tényleges helyzet viszont az, hogy a bolettatörvény tárgyalásánál visszatetszést keltett, hogy itt voltaképpen azoknak a gazdáknak javára történik törvényhozási intézkedés, akik termel vényeikből eladni is tudnak ,és ez a visszatetszés okozta, hogy a törpebirtokosokról is gondoskodni kellett ebben a törvényben és nagyon helyes és üdvös volt a törvénynek az a része, amely a törpebirtokosokra vonatkozóan akként rendelkezett, hogy a törpebirtokosok földadóját viszont az államhatalom kiegyenlíti. iSzóv átettem, hogy arról, hogy ez megtörtént volna, a mi vidékünkön semmit isem tudnak. Nem magános embertől szereztem be erre vonatkozó értesülésemet. En végigjártam az összes falvakat, amelyek választókerületembe tartoznak és sehol egyetlen községi jegyző, vagy községi bíró nem tud arról, hogy valahol ez a kiegyenlítés papíron megtörtént volna. Kérem tehát az igen t. miniszter urat, méltóztassék ellenőrizni azt a jelentést, amelyet erre vonatkozólag kapott és méltóztassék gondoskodni arról, hogy abban az esetben, ha^ valamely pénzügyminiszteri rendelkedés folytán a földadóelengedés valóban megtörtént, ez az érdekelteknek tudomására is hozassék. Erre szükség van a falu népének békéje és nyugalma érdekében, hiszen a kisebb birtokos amúgy is bi; zalmatlanul néz a nála vagyonosabbak felé és a törpebirtokos bizalmatlanul vette az egész bolettatörvényt, mert hiszen neki a boletta rendszeresítéséből semmi haszna köztvetlenül nem volt. Megismétlem tehát kérelmemet és kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék országszerte publikálni, hogy mi történt ebben a kérdésben és méltóztassék gondoskodni arról, hogy a falu 'békéjének és nyugalmának érdekében közhírrététessék, hogy papíron javára íratott minden törpebirtokosnak az 1930/31. költségvetési esztendőre, vagy pedig az 1931. naptári esztendőre — szóval valamelyik esztendőre — a rá kivetett földadó. Beszéde során nem r méltóztatott nyilatkozni arról az anomáliáról, hogy újabban a fináncok üldözőbe vették azt a gazdálkodási rendszert, amely országszerte van a falvakban, hogy t. i. a földesgazda felnőtt fiának használatára átadja a birtok egy részét. Ez a gazdálkodási rendszer tradíciókon alapul, évtizedek óta országszerte így van Magyarországon és soha egyetlen egy adókivető hatóságnak, soha egyetlen egy pénzügyi ellenőrző közegnek eszébe nem jutott, hogy ezt valamiképpen illetékkirovással sújtsa, Mégis meg-