Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az országgyűlés képviselőházának 502. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. 105 mat fejezem ki, méltóztassék gondoskodni arról, hogy

# ha^ már ez alkalommal nem lehet, legalább a jövőben sokkal nagyobb összeggel dotáltassék a földmívelésügyi tárca. Azt hiszem, ebben a törekvésben mint egy embert találja háta mögött a miniszter úr az egész képviselőházat. Egyébként a címet elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Horváth Mihály! Horváth Mihály: T. Ház! Teljesen osztozom előttem felszólalt képviselőtársam minden indokolásában és felhozott helyes indítványaiban. 'Azok közé tartozom én is, akik éppen a földmívelésügyi tárcánál az előirányzott szükségleteket kevesellem, különösen a mai nehéz körülmények között, amikor ha szükség is van a takarékosságra, éppen ennél a tárcánál és éppen ilyen fontos kérdéseknél nem volna szabad takarékoskodni. Itt van például a bor értékesítésének a kérdése, ahol 32.000 pengővel van kevesebb előirányozva,:mint az elmúlt évben volt, pedig a borértékesítési viszonyok rosszabbodtak. A napokban olvastam a Borkereskedők Szövetkezetének közgyűléséről egy tudósítást, ahol tiltakoztak az ellen, hogy .azok a kedvezmények, amelyek eddig fennállottak, éppen akkor kevesbíttessenek, amikor a legnagyobb szükség volna reájuk. Általában nem szükséges nekem ezt a helyzetet vázolnom, hiszen az általános vita alkalmával is, különösen Lázár Miklós képviselőtársam, rámutatott a szőlősgazdák nehéz 'helyzetére. Azok a gyógyszerek, amelyeket ajánlanak, — így esetleg a csemegeszőlőre való áttérés — mind lassan mennek, nagyon sok időt vesznek igénybe és e mellett tőkét igényelnek, tehát e téren is mindent meg kell tenni az érdekükben. Fel akarom hívni az igen t. miniszter úr figyelmét arra, amiről bizonyára tudomása van, hogy az Alföldön, ahol a szőlővel együtt gyümölcstermelés is folyik, különösen két kiváló értékes gyümölcs, az úgynevezett üvegmeggy és kajszínbarack nagy veszedelemben van. Eddig az úgynevezett moniliát csak a meggynél ismertük, azonban az utóbbi években fellépett a baracknál is. Ez abban áll, hogy egy tavaszi reggel, amikor már elvirágzott a gyümölcsfa, azt látjuk, hogy az ágak nagyrésze megbarnult, leszáradt a gyümölcs róluk és velük együtt az ágacskák. A köznép, a kintlakók erre megállapítják, ihogy köd volt és a köd okozta. Ezzel szemben ma már a tudomány, a növénykísérleti állomások megállapították, hogy ez gombabetegség, amely összefüggésben van a köddel. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mit jelent ez a baj, különösen Kecskeméten, Nagykőrösön és vidékén a gyümölcsösökben. Annakidején nem vagonszámra, hanem vonatszámra szállították innen a meggyet, a barackot, ami most megszűnt. Természetesen nem okolhatom érte a kormányzatot, de szükséges volna a védekezést megállapítani s ennek a betegségnek természetét észlelés tárgyává tenni. Szükséges volna meteorológusoknak, vegyészeknek és mindazoknak a szakembereknek, akik a növényi betegségeket ismerik es ezzel foglalkoznak, megfigyelniük a betegséget egy ilyen alkalommal, a tavaszi hónapokban, amikor bekövetkezik. Kívánatos volna, hogy ott tartózkodjanak a helyszínén, észlelés alá vegyék az ottani körülményeket és megállapítsák tudományosan a védekezés módját. Hogy áll ma a védekezés? Hirdettek mindenféle szereket, szulfarolt, nosprazent és mindenféle más, szereket. A szőlősgazdaközönség, amely különben is nehéz helyzetben van, abban a reményben, hogy talán tud segíteni a gyümölcsösein, belemegy ezekbe a nagy kiadásokba és mégsincs semmi eredmény. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy a költségvetésbe felvett 30—32.000 pengőből, ami nem nagyon sok ilyen növényvédelmi célokra, talán volna szíves erre a kérdésre is fordítani valamit és itt alapos, tervszerű észlelést folytatni szakemberekkel, hogy végre is megtaláljuk az ellenszert. A tudomány, amely^ oly sokra képes a vegyészet, a fizika és más ágak terén, ma, amikor úgyszólván már nincs lehetetlen dolog, bizonyára ennek a betegségnek az ellenszerét is meg fogja találni. Ez éppen azokat a szőlősgazdákat sújtja nagyon súlyosan, éppen a mellékterményeik értékesítése terén, akik szőlőik bortermését nem tudják értékesíteni és majdnem a tönk szélén állanak. Nagyon sajnálatosnak tartom — itt jegyzem meg — és általában a szőlősterületeken nagyon rossz hatást tett, hogy annakidején, amikor a földtehermentesítési törvényt letárgyaltuk, — ennek akkor is kifejezést adtam ~ a tiszta szőlőterületek birtokosait nem vették be a szanálási akcióba, csak mellékesen, ^ akkor, ha esetleg szántóföld is van^ a szőlővel kapcsolatban. Ezen valahogy segíteni kellene és ki kellene terjeszteni a segítést. A másik dolog, amire ezzel kapcsolatban vagyok bátor a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni, a kecskeméti államilag segélyezett borpincék ügye. Ezért tavaly kikaptam. Kicsit megleckéztettek azért, hogy bátor voltam megjegyzéseket tenni a földmívelésügyi tárcánál és egy képviselőtársam azt mondotta, hogy ez a hála azért, hogy Kecskemét pinceszövetkezetet kapott. Ebben a pillanatban úgy áll a dolog, hogy az a közönség, amely megbízott abban a pinceszövetkezetben, nem tud hálálkodni, mert nagyon nehéz helyzetbe jutott. Itt hibák történtek. A földmívelésügyi miniszter úr igen erősen nyilatkozott már egy bizottságban, hogy talán bűnös könynyelműség is volt, — nem tudom utána mondani a kifejezését — de ő bűnügyi útra kívánta terelni az egészet. Azt hiszem, itt hozzá nem értő egyének kezébe került a dolog. Itt csak az lehet a hiba, és a meg nem engedett dolog, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Majd kiderül!) hogy az üzletrész jegyzéseknél nem igazi szőlősgazdák,. nem az igazi érdekeltek jegyezték az r üzletrészeket, hanem olyanok, akiknek eszük ágában sem volt azokat kifizetni vagy oda bort beadni, hanem a választásnál akartak érvényesülni. így azután az igazi érdekeltség leszorulván, nem hozzáértő emberek vették kezükbe a szövetkezetet, akik először is fényesen berendezkedtek, nagy apparátussal, és a mostanában szokásos túlméretezés hibájába estek, de azután a jövedelem és a szorgalom nem volt megfelelő és nem tudván ezeket a terheket fedezni, bekövetkezett, hogy az egész felbomlott. Most már ezt méltóztassék figyelembe venni: itt az államnak és a földmívelésügyi minisztériumnak presztízse is kockán forog, amennyiben ott van az államilag ellenőrzött szövetkezet, tehát mi arra a gondolatra jöhetünk, hogy az az állami kiküldött közeg, aki az ellenőrzésre volt hivatott, tulajdonképpen nem figyelmeztette erre idejében a központi közigazgatást, amelynek éppen a címénél vagyunk, hogy itt hibák vannak, tessék tehát intézkedni. En nem teszek szemrehányást, nem ismerem annyira az ügyet, csak arra kérem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, legyen szíves ezt az