Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának $00. ülése 1931 május 8-án, pénteken. 8 lyehb anyaghasználatnak fejében egyes üzemek munkásai külön jutalmat is kapnak, tehát a magánnyereség rendszere érvényesül. Minket, mint agrárállamot azonban közelebbről érdekel, vájjon milyen a szovjet mezőgazdasági átszervezése. Mint ismeretes, kétféle birtokot alkottak, az egyik az állami birtok, a szovhoz, az óriási amerikai farmok mintájára remek gépfelszereléssel ellátott birtok. Egyik például a Kaukázusban lévő Gigász nevű birtok, 200.000 hektárnyi területű, úgy hogy 6 óráig szalad keresztül rajta a gyorsvonat és itt azután a legmodernebb felszereléssel iparkodnak szinte gabonagyárat alkotni. A másik birtok pedig a kollektivizált parasztbirtok, az úgynevezett kolhosz. A parasztokat kényszerítik arra, hogy közösségbe lépjenek és így azután az ilyen nagyobb közösségnek megvan a maga traktorállcumása. A parasztot is technikai bérmunkássá iparkodnak lesüllyeszteni és pedig elsősorban abból a célból, hogy kiforduljon lelkisége a maga történelmi hagyományaiból, (Úgy van! a Jobboldalon), hogy a lélek is elmechanizálódjék, mert hiszem a parasztsággal, mint konzervatív elemmel volt a legtöbb baja a szovjetnek. így azután azt iparkodnak elérni, hogy ezek is ipari hérmunkásfélék legyenek, akiknek mérnöke azonban az agronomus és gépterme a traktorállomás. Szomorú, de igen fontos feladatom volna ennek a rendszernek kulturális és etikai szellemét jellemezni. Többé-kevéshbé azonban mi is ismerjük 1919-ből, bár akkor még egészen gyerekcipőikben járt a kommunizmus. Ismeretes, hogyan süllyesztik le az iskolát pusztán a^ szovjetpropaganda és az ateizmus eszközévé, hogyan állítják a leninizmus dogmatikáját a vallás helyébe; ismeretes, hogyan züllesztik szét a gyermekek erkölcsi értéktudatát, miképpen iparkodnak a történeti embert visszakergetni a vad, ösztönös ember színvonalára. Ismeretes, hogy maga az iskola a szülőkkel szemben elégedetlenségre neveli a gyermekeket, sőt fájdalom, az iskola statútumai szerint a gyermekeket besúgóknak használják fel szüleik ellen, be kell vallaniok, hogy ki járt náluk, mit beszélt vele az apjuk és így tovább. Ezzel a kérdéssel azonban tovább nem foglalkozom, csak konstatálom, hogy a legnagyobb veszedelem a jövőre vonatkozóan is az, hogy az új nemzedék már ebben a kommunisztikus érzelmi és gondolatvilágban nőtt fel és szinte fanatikus janicsárjává vált ennek az új rendszernek, annyival is inkább, ímert hiszen nem ismerte a régi rendszert. (Ügy van! a jobboldalon.) Az ötéves terv célja kétségkívül a világforradalom, tudniillik egy hatalmas SzovjetOroszország odaállítása, mint mintaállamé a világ összes proletariátusa elé. Ezért propagandával, dumpinggel és minden eszközzel atfra törekszenek, hogy az egyes államokat belsőleg aláaknázzák, bolsevizálják, megporhanyítsák a lelkeket, hogy azután adott jelre ezeket belsőleg fellázítva, külsőleg az európai államokat katonailag is megrohanhassák. Itt van tehát a veszedelem, nem imminens ugyan, nem holnapholnapután, de előbb-utóbb, ha gazdaságilag megerősödve autarchiára jut, akkor ez a jól felszerelt, külön erre a célra megszervezett hadsereg konfliktusiba fog jutni Eutrópával. (Bárdos Ferenc: Orosz imperializmus lesz! — (Felkiáltások: Ügy van!) Mármost az a kérdés, mit csinál az európai és amerikai diplomácia ezzel a veszedelemmel szemben? (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Semmit!) A régi kátyúk kultuszát űzve, impotens szófinomkodásban merült ki. (Zaj. — Jánossy Gábor: Halljuk! Szűabeszéd!) Eleinte az 1921/22. évi éhinség alkalmával a humanitás kerekedett felül, az ártatlan, éhező nagy tömegek iránt való szimpátia és ezért indult meg az a sok európai és amerikai misszió, — Nansen missziója, a pápa missziója, az American Red Gross, az American Relief Administration stb., hiszen a kongresszus is valami 20.000 dollárt szavazott meg Amerikában — nemsokára azonban a gazdasági érdekek kerültek felül. Tudniillik az államok sorban elismerik némi f innyáskodás , után, sőt nemzetközileg legalizálják a szovjetet. Először feltétlenül tűzték ki, hogy a csekát törüljék el, ami nagyon könnyű dolog volt, mert egyszerűen elnevezték rendőri népbiztosságnak, Gpu.-nak; most ugyanaz a kutya más örvvel, most nem nyíltan, hanem titokban végzi a maga kegyetlenségeit. Amióta ennek a feltételnek teljesítése is megtörtént, azóta — valljuk meg — közömbösen nézik az államok egy nagy nemzetnek ilyen hosszú, sok esztendeig tartó martiriumát. Ennek a Háznak a pincéjében 1919-ben átélt borzalom csak miniatűr kiadása az orosz nép másfél évtizedes szenvedésének, csak purgatórium a pokolhoz képest. (Ügy van!) Es csodálatos, hogy amikor itt óriási embertömegeket most^már több mint egy évtizeden keresztül mészárolnak, — sokak szerint az áldozatok száma már 2 és fél millió (Pékár Gyula: 5 millió!) — amikor egész társadalmi osztályokat infernális kegyetlenséggel kiirtanak, hivatalos ellenkezés, tiltakozás úgyszólván világszerte nincs. (Ügy van! Ügy van! — Vary Albert: Hol van az emberi szolidaritás?!) Az orosz népnek is ugyanaz a helyzete, mint volt a magyar népé 1919-ben, a vörös szovjetkálvária idején, hogy amikor itt a vörös terror dühöngött, senki sem szólalt fel ellene Európában, amikor pedig a fehér terror dühöngése megkezdődött, egyszerre a munkások nemzetközi szervezetei — legalább is egy részük — sztrájkba léptek, bojkottot rendeztek ellenünk

v nem akarták bevagonirozni a Magyarország felé menő árukat s óriási üvöltés támadt a világban. Ha Sacco-t és Vanzetti-t a villamos székbe ültetik Amerikában, a demokrácia hazájában, világszerte egyszerre óriási tüntetés támad, (Ügy van!) ellenben itt egy nemzet már majdnem másfél évtizede ilyen rettenetes kegyetlenséggel pusztul és senkinek semmi szava ez ellen. A szovjet végcélja, mint jeleztem, a világforradalom, azután pedig a világuralom, mert hiszen Marxnak ez az ideológiai hagyatéka. S mi az eszköze ennek a világforradalomnak, t. Ház? A harmadik kommunista internacionálé, az úgynevezett Komintern, amely nem hivatalos szerv. Letagadják, hogy ez hivatalos, mintha független volna a kormánytól, voltaképpen azonban ez is rendes népbiztosság, amely mögött a Politbüro áll Stalin elnökletével. Azt mondhatnám röviden, hogy ez a Komintern nem egyéb, mint a világforradalomnak racionált világközigazgatása. Bucharin nagyon ihelyesen mondja, lehetetlen, hogy a föld egyhatod része külön életet éljen a föld többi öthatodával szemben. Itt konfliktusnak kell beállani és nekik arra kell törekedniük, hogy azt az öthatodot lelkileg megporhanyítsák és bolsevizálják, úgyhogy a világforradalmi propaganda sokkal erősebb, mint tegnap at. előadó úr jelezte. Nem mondtak le ők arról az ideálról, hogy a világforradalmat és ezzel a világuralmat megszervezzék. Ennek a mű1*