Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-491
60 Az országgyűlés képviselőházának U91. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. gazdasági helyzetünkre vonatkozólag, a pénzügyminiszter úr expozéjában elmondottakhoz csatlakozva, néhány jellemző adatot említsek fel, amelyekből talán gazdasági helyzetünk jövendő kialakulására vonatkozólag megközelítő képet alkothatunk. Természetesnek kell találnunk, hogy a jelenlegi általános depressziónak megfelelően általában inkább kedvezőtlen adatok dominálnak, ha azonban behatóan vizsgáljuk a jelenlegi helyzetet, sok olyan biztató momentumra akadhatunk, amelyek reményt kelthetnek bennünk a jövőre nézve, hogy ez a súlyos válság talán nagyobb megrázkódtatás nélkül fog az ország feje fölül elmúlni. Miként már említeni bátor voltam, közgazdasági életünk legsúlyosabb problémáját a mezőgazdasági termények értékesítése képezi. Hiszen ^ a pénzügyminiszter úr is említette expozéjában, hogy az a veszteség, amely országunkat a két legfőbb mezőgazdasági termény értékcsökkenése következtében sújtotta, meghaladja az 500 millió pengőt. Hogy mit jelent ez, ezt csak akkor tudjuk kellőkép mérlegelni, ha figyelembe vesszük, hogy ez az 500 millió pengőnyi értékveszteség Magyarország nemzeti jövedelmének több, mint 10%-át emészti fel. A mezőgazdasági termények értékcsökkenése ugyan elsősorban a mezőgazdasági népesség vásárló- és fogyasztóképességét érinti közvetlenül, közvetve azonban kihat ennek káros hatása a többi társadalmi rétegre is, különösen azokra, akik a mezőgazdasági népességből élnek és akiknek boldogulása éppen a mezőgazdasági népesség vásárló- és fogyasztóképességének jövendő alakulásától függ. De a mezőgazdasági termények értékcsökkenése külkereskedelmünket is károsan befolyásolja, mert hiszen tudjuk azt, hogy a mi külkereskedelmi forgalmunknak több, mint kétharmadrészót a mezőgazdasági termények teszik. Bnnek következménye az, hogy az 1930. évben mezőgazdasági kivitelünk értéke több, mint 13%-kal alatta maradt annak a kiviteli értéknek, amely 1929-ben volt. Mindenesetre megnyugtató azonban, hogy ez az értékcsökkenés messze alatta áll azoknak az értékcsökkenéseknek, amelyeket a körülöttünk lévő szomszédos államok szenvedtek külkereskedelmi kivitelükben. (Jánossy Gábor: Vigasztalásnak sovány!) és sokkal kisebb, mint Ausztria. Olaszország Csehország és Franciaország kiviteli értékcsökkenése. Ezek az államok pedig, t. Ház. nagyobb mertékben, sőt túlnyomórészben ipari természetű államok, mégis azt látjuk, hogy kiviteli értékcsökkenésük ipari termékeik kivitelében is igen erőteljes mértékben meghaladta Magyarországnak a múlt esztendőben bekövetkezett 13%-os kiviteli értékcsökkenését. Vásárlóképesi.«:égünk csökkenésének következménye az importban bekövetkezett csökkenés is, ami nagy mértékben felülmúlja a kivitel értékcsökkenését. Az 1930. évi import érieke 21%-kal volt kevesebb, mint az 1929. évi. Ennek lazonhnn megvolt az a kedvező hatása is, hogy képes volt eltüntetni teljes mértékben külkereskedelmi mérlegünk előző évi passzivitását. A külálliamokkal való kereskedelemben Magyarországra nézve igen hátrányos körülmény az, hogy az ipari termékek értékcsökkenése sokkal, de sokkal kisebb volt, mint a mezőgazdasági termények értékcsökkenése. Míg ugyanis B mezőgazdasági nagykereskedelmi indexszám SO-ra süllyedt, a malomipari és cukoripari indexszám pedig 93-ra csökkent, vagyis iaz értékcsökkenés éppen azoknál az árucikkeknél volt legnagyobb, r amelyek Magyarország kivitele szempontjáoól ia legnagyobb éntéket teszik, addig az ipari termékek indexszáma még ima is a békebelinél sokkal magasabb, mert 113, sőt a gyiarmatáruk indexszáma 133. (Jánossy Gábor: Az egeket veri!) A gazdasági depresszióval kapcsolatos a közlekedési vállalataink forgalmában bekövetkezett értékcsökkenés is. Ez a csökkenés a magyar államvasutak forgalmában éppen a folyó évi január hóban érte el a lehető legmagasabb fokot, amennyiben 1931. január hónapjában 42"5 millió árutonnakilométerrel fuvaroztak a magyar államvasutak kevesebbet, mint 1929. január hónapjában. Ugyancsak jellemző adat, t. Ház, a gazdasági hanyatlásra a részvényindex csökkenése, amely 1929. december hó végén még 15'9 volt, 1930. december végén pedig lecsökkent 12.9-re. (Pakots József: Szomorú gyászjelentés!). Most, t. Képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy e szomorú jelenségek felemlítése után áttérjek azokra a momentumokra — amelyek az edőbb említettekkel éppen ellentétben — bizalmat kell hogy keltsenek a jövő gazdasági élet fejlődése szempontjából. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ezeknek az adatoknak megismeréséhez és kellő méltatásához volt éppen szükség arra, hogy az előbbi szomorú jelenségeket felemlítsem. Itt elsősorban^ külkereskedelmi forgalmunk kedvező alakulására kell felhívnom a t. Képviselőház szíves figyelmét. 1927-ben és 1928-ban még közel négyszáz millió pengővel volt kevesebb Magyarország termékeinek külföldi kivitele, mint a behozott áruk értéke. (Jánossy Gábor: Napi egymilliót adtunk ki!) Sőt még nagyobb összeget. S bár az 1929. évben, amikor már a gazdasági életünkben kedvezőtlen fordul.it következett be, még mindig igen erőteljesen passzív volt külkereskedelmi mérlegünk, mégis már az 1930. év végén 77"5 millió pengővel aktív volt külkereskedelmi mérlegünk, annak ellenére, — és ezt nyomatékosan hangoztatom — hogy mint tudjuk, a mezőgazdasági termények értékcsökkenése már az 1930. évben igen súlyosan érintette az országot. Es hogy mit jelent külkereskedelmi forgalmunknak ez a kedvező alakulása, azt úgy hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem, mert hiszen ez fizetési mérlegünk szempontjából felbecsülhetetlen jelenség. Tudjuk ugyanis, hogy az a legegészségesebb helyzet, ha a külforgalomban a külállamokkal szemben való tartozásainkat árucikkeink kivitelével tudjuk kiegyenlíteni. (Ügy van! a jobboldalon.) De nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak a körülménynek is, amely külkereskedelmi forgalmunk összetételében nyilvánul meg. A statisztikai adatok szerint ugyanis a legutóbbi hat esztendő alatt behozatalunkban a nyersanyagok aránya rohamosan felemelkedett, ezzel szembem pedig a készipari gyártmányok behozatalán,!k aránya nagymértékben csökkent. Az 1925. évi behozatalban a nyersanyagok az összes behozatal értékének még csak 29'9%-át tették, ezzel szemben 1930-ban körülbelül 10%-kal emelkedett, amennyiben az összes behozatal értékének 39'4%-ára emelkedett fel. A készgyártmányok behozatala 1925-ben az összes behozatal értékének 49'2%-át emésztette fel, 1930-ban pedig máitöbb mint 12%-kai, lecsökkent 37/5%-ra. A félgyártmányok behozatalának aránya ez alatt az idő alatt 20 , 9%-ról 23'1%-ra emelkedett.