Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-499
480 Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. (Halljuk! Halljuk!) A külügyi tárca költségvetésének tulajdonképpeni pénzügyi vonatkozásai .nem igényelnek mélyebb elemzést, minthogy az egyébként nejm hosszú számosalopok, amelyek ennek a költségvetésnek tartalmát képezik, körülbeiiil változatlanok és a dolog termeszeit- szerint nem is változhatnak évrőli \ re lényegesen. A külügyi kormányzat keretei egy adott keretet alkotnak, amelynek kiépítése önállóságunk első éveiben megtörtént. Meg kell említenem azt az eddig még kellő méltánylásban nem részesült tényt, hogy mielőtt a takarókosság annyira fontos jelszavává vált a politikának, külügyi kormányzatunk ezt az elvet már igen messzenienöleg érvényesítette kereteinek ki- és leépítésében, aminek bizonyságául legyen szabad egyetlen adatot omlítenem, amely megvilágítja, mint index ennek a költségvetésnek pénzügyi mozgását. Az utolsó hét esztendő alatt a külügyi tárcának személyi létszáma — beleszámítva ebbe ágy a központi igazgatást, mint a tulajdonképpeni külszolgálatot. úgy a fogalmazási, mint a segédhivatalokat, mint pedig a szerződésileg alkalmazottakat — 862 egyénről 593 re csökkent le, ami megfelel körülbelül ;{() százalékos csökkenésnek, olyan redukciónak, amelynél tovább menni a külügyi szolgálat érdekeinek veszélyeztetése nélkül alig lehet. Szóba került e tárca költségvetésének bizottsági tárgyalásán, hogy e tárca a takarékosságban tulajdonképpen talán tovább is megy a kelleténél, mert hiszen nemzeti politikánknak egyik legfontosabb bázisa ma a külpolitika, amelynek rendelkeznie kell mindazokkal az eszközökkel, amelyek nélkül hivatását hatékonyan nem folytathatja. Elvégre, ha egy épületet vagy hidat akarunk építeni, ha nincs kellő fedezetünk, a takarékosságban nem mehetünk a pillérek szűkítéséig és rövidítéséig, mert különben az a felépítmény, amelyet rá akarunk helyezni, biztonság szempontjából lesz veszélyeztetve. A pénzügyi bizottságban is megemlítettem, e helyütt is megemlítem, hogy például a konzuli szolgálat ellátása bizonyos országokban effektív konzulok által előttem sem látszik kielégítőnek. Itt elsősorban Franciaországra gondolok, ahol egy körülbelül 70—80.1)00 főnyi magyar kolóniának konzuli szolgálatát Párizsból egyetlenegy ember látja el, ami, azt hiszem, a Ház minden oldaláról, tehát arról az oldaláról is, amely a jelenlegi kormányzattal szemben áll, kritikában részesülhetne és még ők .sem sajnálhatnák további tételek megszavazását, mert hiszen az a közönség, amelynek védelméről és kiszolgálásáról van szó, nem a termelési osztályhoz tartozik, hanem legfőképpen az alkalmazottak és legnagyobb részben a munkások osztályához. T. Képviselőház Az államokat két csoportba oszthatjuk külpolitikájuk szükségletei és eszközei szempontjából: azoknak az államoknak csoportjába, amelyek külpolitikai igényeik szempontjából szaturáltak, amelyek csak a birtokállományiikat akarják megőrizni, amelyek megengedhetik maguknak egy teljesen konzervatív külpolitika folytatását, amelynek egyetlen célja a «noli me tangere» és azoknak az államoknak- csoportjára, amelyeknek aktív külpolitikájuk kell hogy legyen a/.ért. mert a dol gok jelen rendjét nem akceptálhatják. (Úgy van! Üqp ran! jobb/elöl.) mert létfeltételeiket a dolgok jelenlegi rendjében nem találhatják meg. Ezeknek az államoknak pedig aktívabb külpolitikára, tehát hatékonyabb külpolitikai eszközökre van . szükségük, annál is inkább, mert hiszen a Kellogg-paktum a nemzetek fejlődésében való morál alapján elítéli és joggal ítéli el a háborút és elvégre lefegyverzettségünk elméletileg is kizárja azt, hogy nemzeti céljaik szolgálatában és nemzeti érdekeik védelmében fegyverhez tudnának, vagy akarnának nyúlni. Ha most a külügyi szolgálat pénzügyi vonatkozásait egy pillanatra elhagyva, megnézzük azt a területet, amelyen a magyar külpolitikának működnie kell a jövő években, akkor látni fogjuk, milyen fontos az, hogy teljes értékű külügyi szolgálat lássa el nemzeti érdekeink védelmét. Nálunk Európában, még azokban az országokban is, amelyek kívülről a nyugalom képét mutatják, politikailag és gazda ságilag lényegileg forradalmosított állapot van. Forradalmasított állapotnak nevezem Európa jelen állapotát azért, mert hiszen minden ország érzi azt, hogy a problémák között első helyre tolódott gazdaságpolitikai problémák oly súlyosak, hogy a dolgoknak mai rendje fenn nemi tartható. (Ügy van! Üqy van jobbfrlöl.) A Világtörténelemnek az a fázisa, amelynek határidőpontját a békeszerződések megkötése képezi, amelynek kezdete óta 10—11 év telt cl, tulajdonképpen ezzel a tanulsággal zárul és ennek következménye az a különbség is. amely fennáll ma az ezelőtt 10 évi helyzettel széniben, ami nagyon érdekes és külpolitikailag igen tanulságos. Mi volt ugyanis a helyzet 10 évvel ezelőtt? A világ államainak két csoportba való osztása: a győzők és a legyőzöttek csoportjára. (Jánossy Gábor: Mint ma! Ma is úgy van!) A politikának ebben a szituációjában egyetlen elv volt a legyőzöttek részéről a vae victis, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) a győzők részéről pedig a pillanatnyi előnyöknek lehető leg korlátlanabb kihasználása. (Ügy van! Ügy ran! jobb felől.) Két gyönyörű jelszavat találtak ki akkor ennek a tényleges helyzetnek leplezésére és szépítésére. Az egyiiket úgy hívták, hogy sécurité, biztonság; biztonság kellett nekik arra, hogy a dolgok jelen ^ rendjét változhatatlanná és örökössé tegyék és a másik, ami még csábítóbban hangzik: arbitrage, a vitáknak választottbírósági úton való elintézése a nemzetek között, aminek első produktuma az a bizonyos genfi protokollum volt, amely nem Íratott alá. A genfi protokollum szintén mit mond 1 ? A vitákat csak meglévő jogalapon lehet elintézni bírói úton, meglévő jogalapnak pedig a békeszerződések által teremteti állapotot kép zeltéki Noha egy közbeszóló képviselőtársam azt mondotta az élőbb, hogy tulajdonképpen most is így van, legyen szabad ezzel szemben opponálnom és azt mondanom, hogy most már nincsen egészen így. Ma is létezik Európa nemzeteinek két frontja, de aki élesebben tud a dolog mögé nézni az látja, hogy ez a két front nem azonos már az előbbi két fronttal. Hbben az újabb frontban nem a győzők és a legyőzöttek állnak mereven széniben egymással, hanem a nemzelek azon csoportjának szem beállítása ez, amely a • békeszerződések jelen állapotával meg van elégedve, azokéval, akik felismerték, hogy a békeszerződések imposszlbilis helyzetet teremtenek a nemzetek egyült élése tekintetében. Ez a két front nem azonos, mert abban a táborban, amely elégedetlen a békeszerződések rendjével, nemcsak a legyőzöttek nemzeteit látjuk, hanem szerencsére latunk már olyan nemzeteket is. amelyek, noha a győzők táborához tartoztak, felismertek, alkalmazták magukra nézve Talleyrand gunyoros mon-
