Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

472 Az országgyűlés képviselőházának 499. ülése 1931 május 7-en, csütörtökön. országutat, mert én ezért még mindenkitől csak elismerést kaptam. A külföld nagyon jól ismeri a különböző útrendszereket, és ha az a bécsi országút talán ma valami kis fogyatékosságban szenved is, ez az építési rendszer természetében rejlik. Itt ugyanis nem lett volna indokolt ii, drágább építési rendszer és ezért felületi kezelés alapján építettük meg az utat, amely minden két évben javítás alá kerül, kisebb-rövidebb távolságokon felületi kezeléssel megjavítjuk majd ezl az utat. Úti csak egyet látok: neu túlzok, ba azt mondom, bogy amióta utakat építettünk, azóta az autóforgalom meghúszszoroZÓdott Ez vezet engem arra, hogy mindazokat az utakat, amelyek az útépítési programmban benne vannak, a külfölddel összekötő utakat, a Balaton mentén összekötő utakat, kiépítsem, mert ennél jobb befektetést nem ismerek. (Helyeslés.) Igen melegen támogatom (lubicza t. képviselőtársam kívánságát itt, hogy Győrt összekapcsoljuk a közelében levő községekkel. Ez is programmba van véve, nem tudom megmondani ma az időpontot, hogy mikor építjük meg. hiszen nem lehet mindent egyszerre megcsinálni, de hiszem, hogy egy-két éven belül ezek a kérdések megoldást találnak. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ne foglalkozzunk mi a Duna—Tiszacsatorna építésével, hanem csak útépítéssel. Szerintem ez a kettő nem ellentétes. Én nem foglalnám el a Duna—Tisza-csatorna kérdésében azt a merev álláspontot, amelyet ő elfoglal. én csak egyel mondok: van egy kérdés, amelyre a miniszterelnök úr és a pénzügymini>«ter úr is rámutatott és ez az öntözés kérdése. Ennek sürgősségél parancsolóan írja elő az idő. (Helyeslés.) Visszatérve az idegenforgalomra, azt mondhatom, bogy én is járok a világban hivatalosan és nem hivatalosan és én bizony ellentétben Rassay képviselőtársammal, mindenütt megkaptam a magyar Prospektnsokat. Lebet, hogy ahol ő járt, ott nem volt, de ma erős szervező munka folyik és sokat várok attól, hogy most egymásután születnek meg a szerződések a legkülönbözőbb utazási irodákkal, egész új szem pontokat viszünk bele ebbe a kérdésbe, mert ma egyre erősebb kapcsolatok fejlődnek a népek között e tekintetben. Rámutatok itt arra a közös együttműködésre, amelyet az olasz idegenforgalmi bizottsággal folytatunk, közösen tárgyaljuk meg a kérdéseket, közösen adunk progrninmot és nagy jelentőséget tulajdonítok annak az ülésnek, amelyei a közeli napokban tar! meg az osztrák és a magyar idegenforgalmi bizottság és amelyen az osztrák kereskedelmi miniszter úr is személyesen fog részlvenni. Azt hiszem, mindezek a módok pénzben ki sem fejezbető mértékben fogják meghozni^ a maguk gyümölcsét. Budapestéi illetően kétségtelen, bogy nagy fejlődési lehetősége van annak, ha Budapesl meg tudja oldani azokal a fürdőproblémákat, amelyek ma napirenden vannak, amelyeket az idegenforgalmi tanáccsal tárgyalunk. Azt hiszem, nincs szebb város, mint Budapest; egyik legismertebb, egyik legfelkapottabb városa a világnak Budapest, és ha jó vasúti összeköttetése, jó forgalmi útvonala, jó szállodája és jó ellátása le.sz, akkor az idegenforgalma fel fog lendülni. Az idő előrehaladott, be is fejezem beszédemet Csak arra akarok utalni, hogy azt, a programmait, amelyet vállaltam, szeretném beváltani. Nem szoktam olyasmit Ígérni, amiről előre nem látom, hogy teljesíteni is tudom. Azt mondták, én elismertem azt, hogy nem lehet ma nagyszínvonalú programmot adni. Bocsánatot kérek, nem ezt mondottam, hanem azt, hogy nem lehet ma olyan programmot adni, amely túl nagy áldozatot követelne és nincsen arányban az ország teljesítőképességé vei. De nyugodtan vállalom, hogy azon a lehetőségen belül, amelyet az ország mai gazdasági helyzete megenged, igenis megteszem a köte lességemet, mert azt tartom, hogy az a tárca és azok a problémák, amelyek reám vannak bízva, mind arra vannak hivatva, hogy az országot jobb gazdasági jövő felé vezessék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak -e az 1. címet elfogadni, igán vagy nem? (/fjett!) A Ház az 1. címet elfogadta. Az ülést 11) percre felfüggeszteni. Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a 2. cím. Kérem annak felolvasását! Pakots József jegyző (olvassa, a 2. éhnél): Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk.) A magasépítési bizottság tételénél fel akarok szólalni az építkezési kérdés tárgyában. Ez a tétel azt jelenti, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban vannak koncentrálva az építkezések. Ezt én helyesnek tartom, mert helytelen volt az, hogy a különböző mi nisztériumok csinálták az építkezéseket és talán ennek a következménye, hogy sokszor dilettáns és laikus kézbe kerültek az építkezések, és ennek következményei voltak azok az események, amelyeket ismerünk s amelyeket én itt újra nem akarok felmelegíteni és szóvátenni, de bizonyos az, hogy az építkezés kérdésében helyes, ha van egy centralizáció, mert helyes, ha ezek a kérdések központilag kezeltetnek. Emlékeztetem a t. Képviselőházat arra, hogy a fővárosnál igen szerencsés alakulat volt az, amikor ott az úgynevezett banképítkezések voltak, ahol a három szakértő egyetemi tanár: Schandl, Hültl, a műegyetem jelenlegi rektora és Nagy mellett volt egy ötösbizottság, amely az építkezéseket ellenőrizte. Ez nagyon áldásos működést fejtett ki. Nem tudom, hogy ez a magasépítési bizottság milyen szervet alkot/de mindenesetre helyesnek tartanám, ha ebben a bizottságban a legnagyobb szót a szakértők vinnék; a szakértő elemek, akiknek a legnagyobb érzékük van e kérdések elintézése iránt. Bbből az alkalomból kérdezem a mélyen t. miniszter arat, hogy mi fog történni a legközelebbi időben az építkezés terén? Azt hiszem, hogy ez nem hatásköri kérdés és ez a kérdés mindenképpen a kereskedelemügyi miniszter úrra tartozik, hiszen tudvalevőleg a pénzügyminiszternek és a népjóléti miniszter nek is szava van ebben az Ügyben, de az építkezés ezen a tavaszon teljesen megállott. Az építkezésre nekünk minden téren nagy szükségünk van. mert itt nagy hiány van és az építkezés különösen Budapesten a legfontosabb iparágakat kelti életre. Az építkezés elmaradása az iparnak megszűnését és tönkremenését jelenti éppúgy a fővárosban, mint a vidéki nagyvárosokban is. Ezért szükséges, hogy az építkezést minden rendelkezésünkre álló módon megkezdjük, megkezdjük a lakásépítke-